Mindenki adni akar

„A világ az adás által épül fel.” (Zsoltárok 98:2)

Az önzetlen adás, a szerető jótékonyság szava héberül: cheszed. Ez az a tulajdonság, amire a világ épül. Az Örökkévaló emiatt teremtette meg a világot, hogy létezzen rajta kívül más is, akinek adni tud (Rámchál, Derech Hásém, 1:2:1).

Ki gondolta volna, hogy az adás ennyire központi helyet foglal el a világban? Azt hihetnénk, hogy csak néhány ritka alkalommal történik meg: ha néha-néha látunk az utcán egy szegény embert, és adunk neki pár forintot, vagy adunk egy ajándékot valakinek a születésnapjára. Esetleg néhány különösen gazdag ember, amerikai multimilliomosok, akik az adakozásukkal igyekeznek formálni a világot olyan irányba, amit ők helyesnek látnak.

Valójában ha alaposabban körülnézünk, mindenhol az adás tulajdonságát láthatjuk megnyilvánulni. Ha egy új házat látunk felépülni, akkor a tervezője elképzeli, hogy milyen házban laknának szívesen a lakók? Olyat igyekszik adni nekik, amilyent igényelnének. Az építkezésen dolgozók hosszú órákat töltenek a tűző napon, hogy valaki más jól érezze majd magát ebben a házban. Ha egy új terméket találunk a boltban, akkor annak megjelenését alapos kutatás és meggondolás előzte meg: vajon mire lehet szükségük az embereknek?

Az adás, a cheszed mindig ezt kérdezi: mi kell a másiknak? Mit tudnék adni neki?

Az iskolában a tanár úgy próbál tanítani, hogy a diákok mindenképpen megértsék. A konyhán a szakács olyan ételt akar elkészíteni, ami ízlik a gyerekeknek. A takarítónő is azt reméli, hogy élvezni fogják másnap a csillogó tisztaságot.

Igaz, hogy mindnyájan fizetést kapnak a munkájukért, de az egész attól függ, hogy hogyan fogjuk fel. Ha azt gondolják, hogy az, akinek dolgoznak, számukra érdektelen személy, és csak a pénzt akarják elvenni, és saját magukra költeni, akkor kihagyják a cheszed nagy lehetőségét. Ha azt érzik, hogy azáltal, hogy adnak a másiknak, lekötelezetté tehetik őt, irányíthatják, kontrollálhatják a szituációt, akkor még az is lehet, hogy az adás számukra az arrogancia kifejezése. (Hitler is azt gondolta, hogy jót tesz a világnak: csak a „tiszta” fajokat hagyja életben, akiknek nagyon jó élete lesz ezután.)

Ha viszont azt gondolják, hogy örülnek, hogy segíthetnek másoknak, és a kapott fizetésüket is nagy szeretettel viszik haza a családjuknak, hogy becsületes gyermekeket neveljenek fel, akkor az egész napjuk a cheszed jegyében telik.

E kétféle forgatókönyv között a különbség: ég és föld. Ha az egyiket követjük, végül jó emberré válunk. Ha a másikat, akkor lassanként hagyjuk megromolni saját természetünket.