Mit adtak nekünk az ortodoxok?

„A kő, amit az építők megvetettek, sarokkővé lett. Az Örökkévalótól lett ez, csodálatos a szemeinkben.” (Zsoltárok 118:22)

Az egyik klasszikus magyarázó, Rádák (Rabbi David Kimchi, 1160-1235) így értelmezi ezeket a sorokat: a kő nem más, mint a zsidó nép (vö. Mózes 1., 49:24). Az építők pedig a világ többi népei, királyai, akik a zsidó népet megvetik, mondván, hogy semmi szükség arra, amit csinálnak. Egész nap csak a Tórát tanulják, elvont dolgokkal, Istennel foglalkoznak. Ha azonban majd eljön a világ történelmének utolsó szakasza, amikor az Örökkévaló megnyitja az emberek szemeit, akkor „sarokkővé lesz”, vagyis mindenki felismeri a fontosságát ennek a szellemi tevékenységnek, és az egész világ alapjának, megtartó erejének fogják érezni. Sőt, a nem zsidók fogják keresni a zsidókat, és kérlelni, hogy tanítsák őket, ahogyan a próféta mondja:

„Azokban a napokban tíz ember fogja megragadni, a népek mindenféle nyelvei közül, megragadják egy zsidó ember ruháját, mondván: hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy az Isten van veletek.” (Zecháriá 8:23)

Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a világ népei állandóan az „építéssel” vannak elfoglalva. Ők a világ építői, akik energiájuk jelentős részét a fizikai világ felépítésére, minél elegánsabbá tételére fordítják. A nagy eredmény, amire büszkék, az az, ha sikerül elérniük, hogy a világ kívülről látható részei minél szebbek, kényelmesebbek és lakhatóbbak legyenek. Nap mint nap láthatjuk az újabb épületeket, bevásárlóközpontokat, irodaházakat, szállodákat, az elegáns kényelmet és a luxust. Az építőipar, a vendéglátóipar, de még a közlekedés és az új fejlesztések, technikai és technológiai, valóságos és virtuális találmányok egy jelentős része is a kényelmes létezést szolgálja. Ez a törekvés dicséretes és fontos, sőt, bizonyos értelemben szellemi értékek is társíthatóak hozzá.

A veszélyt az jelenti, ha látjuk a nagy jólétet, és eltorzítja az értékrendünket. Ha csak azt vagyunk hajlandóak értékelni, ami kézzelfogható és szemmel látható, miközben lelkünk mélyén pontosan tudjuk, hogy ez a jólét csak addig a néhány évtizedig tart, amíg ezen a világon vagyunk.

Hogy mit adnak a világnak azok, akik a Tórát tanulják? Nos, minden államban vannak egyetemek, amelyeknek némely kutatói közvetlenül hasznos dolgot kutatnak, mások inkább közvetetten, további szakmaterületek annyira a részletekbe merítkeznek, hogy a gyakorlatban senki nem várja el tőlük, hogy bármi kézzelfoghatót letegyenek az asztalra. Mégis, ritkábban hallani azt, hogy valaki ezt az értelmiségi réteget kritizálná, mint azokat, akik a Tórát tanulják. Az értelmiségnek, a tanulásnak a fontosságát a legtöbb ember képes belátni.

„A Tóratudósok békét hoznak a világra.” (Beráchot 64a) Hogyan tud megnyilvánulni az egész világban a tanulás továbbgyűrűző, pozitív hatása? Első körből természetesen azokat éri el, akik a Tórát tanulókhoz legközelebb állnak. Legelőször saját magukat változtatják meg, olyan emberekké, akik pozitív energiákat sugároznak magukból. Utána azokat, akik a szavaikra figyelnek, akik a tanácsukat kérik. Aki felnéz egy rabbira, hallgat a véleményére, az ennek érdemében sok kellemetlen és felesleges vitából kimaradhat.

A rabbik kötelessége az is, hogy olyan rendeleteket hozzanak, törvényeket hozzanak, a Tóra szellemében, amik elősegítik az ember és embertársa közötti jó viszonyt. „Útjai kellemes utak és minden ösvénye békesség.” (Példabeszédek 3:17) „Legyél Áron tanítványai közül való: békét szerető, békéért tevő, és a teremtményeket a Tórához közelítő!” (Pirké Ávot 1:12) A Choféc Cháim például több könyvet is írt azokról a szabályokról, amik ezzel kapcsolatosak. Ebben főleg a talmudi rabbikról szóló történetekből tanulta ki, hogy hogyan szabad egyik embernek a másikról beszélnie, hogy ne okozzon ezzel ellenségeskedést.

A Tóra tanulása azonban nemcsak a zsidó népnek tesz jót, hanem az egész világnak. A Talmudban még olyan véleményt is találunk, ami szerint az egész világ a Tóra tanulásának érdemében maradhat meg (Peszáchim 68b). Hogy ez azonban pontosan hogyan is működhet, az a mostani nemzedékünkben nem látható. A fent idézett zsoltár értelmezése alapján azonban el fog jönni egy idő, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik ez a pozitív hatás.

(Nyitókép és címötlet: Brian élete)