Chanuka: időt szánni a fejlődésre

Chanuka és Purim a megmenekülésünk ünnepei. Nem sokkal egymás után ünnepeljük őket, mindkettőben az egész zsidó nép szabadult meg csodálatos módon egy létét fenyegető veszélytől, mégis, szembetűnő különbségeket találunk közöttük.

Melyik ünnep a jelentősebb?

Chanuka 8 napig tart, Purim 1 napig. Chanukáról nincsen könyv a Tanachban, a zsidó Bibliában (a keresztények közül sem minden történelmi egyház „kanonizálta” a Makkabeusok könyvét), de még a Szóbeli Tanban (Misnában, Talmudban) sem szól róla külön traktátus, csak néhány oldal írja le röviden az olajcsodát és a kapcsolódó törvényeket a Sábát traktátusban. Ezzel szemben Purimról szól Eszter könyve, és a Megilá traktátus tárgyalja az összes részletét.

Az okokat ismerjük: a Talmud leírja, hogy miután a hős makkabeus harcosok, a Chásmonáim kohén családja megvívta a háborút, királyokká lettek Izraelben, de cselekedeteik nem voltak makulátlanok. Nemzedékről nemzedékre a királyság leromlott, ők maguk is szövetségeseivé váltak a mitjávnimoknak (görög kultúra szerint élő zsidók), olyannyira, hogy végül senki nem maradt a családjukból életben.

„Mindenki, aki azt mondja, hogy a Chásmonáim családból származik, szolga.” (Kidusin 70b)

Akkor mégis, hogyan lehetett Chanukából 8 napos ünnep, még Purimnál is nagyobb? Hiszen Purim hőseinek igazán fényes az utótörténete: Eszter királyné és Áchásvéros király frigyéből származó unoka, Kores perzsa király hazaküldi a zsidókat a száműzetésből és felépítik a Második Templomot, Jeruzsálemben (Ezrá 1:1-4). Ezzel szemben a Chásmonáim dinasztia utótörténete szorosan összefonódik az Első Templom pusztulásával (rövid történelmi összefoglaló itt).

A nyolcas szám titka

A chanuka szó jelentése szó szerint avatás, „chánukát hámizbéách” az oltár felavatása. Erről olvasunk ezekben a napokban a Tórából, amikor Mózes idején felavatták a pusztában épített áldozati helyet (miskán). Az olvasás aktualitása az, hogy amikor a görög háború idején felkelő zsidó csapatok átvették az irányítást a jeruzsálemi Szentély felett, helyreállították az állapotokat. Mivel a görög elnyomás idején nem tartották be a szabályokat, tisztátalan állatokat, bálványokat vittek be, ezért a Szentélyt mintegy újra fel kellett avatni, mint manapság egy számítógépet, „újraindítani”.

Ugyanennek a szónak a gyökbetűiben azonban megtaláljuk a chinuch, nevelés, oktatás, szoktatás szó betűit is. Ezt a szót egyaránt használjuk a gyerekek felnevelésére és saját magunk folyamatos fejlesztésére is.

Egyszerű értelemben azért 8 napig ünnepeljük Chanukát, mert az az olaj, amit találtak a zsidók a Szentélyben, amit a görögök nem tettek tisztátalanná, 8 napig égett, noha csak 1 napra elegendő mennyiség volt. És erre a 8 napra nagy szükségük volt, mert éppen ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy új, tiszta olajat állítsanak elő.

A Máhárál azonban leírja és részletesen kifejti a mély okát is a nyolcas számnak, hogy miért okozta a Teremtő, hogy éppen 8 nap alatt történjen a csoda: mivel a Teremtés 7 nap alatt történt, ez idő alatt jött létre a természet, a világ, ami mintegy meghatározott, megszokott szabályok szerint működik. Eszerint a 8-as szám szimbolizálja azt, ami mindezen túl van. Amikor egy ember képes felülemelkedni a természetén, többet tenni, amennyit általában megszokott, ami tőle elvárható.

Ha ez így van, akkor értjük, hogy mi a köze a Chanukának a chinuchhoz, a neveléshez, és azt is értjük, hogy miért kell 8 napon át ünnepelni:

mert ezen az ünnepen meg akarunk változni.

Megtérés, mindenkinek

Rává szokta mondani: a bölcsesség célja a tesuvá [megtérés] és a jócselekedetek. (Beráchot 17a)

Azt is megérthetjük ezáltal, hogy miért imádkozunk mindennap háromszor, az Ámidában, a tesuvá selémá-ért, azaz teljes megtérésért. Ami egyébként sokak számára nehezen fogható fel, hiszen hogyan is imádkozhat őszintén ilyesmiért egy vallásos zsidó? Ha valaki éppencsak elkezdi gyakorolni, komolyabban venni a micvákat, tartani a szombatot, ünnepeket, kóserságot, az érthető, hogy erőt kér a Teremtőtől ahhoz, hogy végigvigye az életmódváltással járó nehézségeket. De mi a helyzet azzal, aki mindent tart? Az miért imádkozik ilyenkor?

Nagy a tesuvá, mert elér az Örökkévaló Trónjáig, ahogyan írva van: „térj vissza, Izrael, Örökkévaló Istenedhez” (Jomá 86a, Hoséá 14:2 alapján)

Mivel az Örökkévaló végtelen, ezért a fejlődés, a Hozzá való közeledés lehetőségei is végtelenek. Nemcsak az számít tesuvának, ha egy bűnt, rossz cselekedetet már nem követünk el, hanem az is, ha bármiben jobbá leszünk, a fejlődés egy jobb, hatékonyabb útjára lépünk. Ebben pedig mindenkinek, még a legnagyobb tudású, legjámborabb rabbiknak is van lehetősége fejlődni. Még akkor is, ha mi, akik alacsonyabb szinten vagyunk, nem érzékeljük ezt, és tökéletesnek látjuk őket.

Ez az oka annak, hogy Chanuka teljes megéléséhez 8 napra van szükségünk. 8 napig kell folytatnunk, keresnünk az utunkat, a változás lehetőségét. 8 napig más a nap rendje, kiemel minket a hétköznapokból, arra késztet, hogy gondoljuk át, hogy tudnánk-e valamit jobban csinálni.

Chanuka és megtérés

Az sem véletlen, hogy éppen Chanuka ünnepén van ilyen feladatunk, mert ezáltal emlékezünk meg a Chásmonáim családjáról, akik kezdetben nagy hősök voltak, de végül nagyon mély szintre süllyedtek. Számukra ugyanis ugyanez a fejlődés jelentette történetük elejét és végét egyaránt. A történet elején fellázadtak a görög elnyomás ellen, és felülemelkedtek addigi természetükön: addig csendes, istenfélő, Tórát tanulmányozó zsidók voltak, akikről a hatalom azt gondolta, hogy korlátlanul visszaélhet velük. Megérezték, hogy a helyzet más viselkedést követel, és emiatt kiléptek a szerepükből, hős harcosokká váltak.

A történet végén egészen a királyi trónig, a gazdagság és hatalom pompájáig jutnak el, és az egész zsidó nép vezetőivé válnak. Ekkor újra ugyanezzel a kihívással szembesülnek, de megváltozott formában: most a királyi hatalom birtokosaként kell kiemelkedniük a szerepükből, és visszatérni a régi útjaikhoz, a Tóra tanulmányozásához, a Bölcsek társaságához és tanácsához. A Tóra bölcsei mindig jó tanácsokkal szolgáltak a királyok számára, és maga a Tóra is hangsúlyozza a királyok törvényei kapcsán (Mózes 5., 17:19-20), hogy a királynak mindig magával kell hordania a Tórát, minden döntést az alapján meghoznia. Sajnos a legutolsó nemzedékekben a Chásmonáim család királyai nem hallgattak a Tóra bölcseire, ellenük fordultak, mert úgy érezték, hogy nem állnak az oldalukon, és emiatt még üldözni is kezdték őket.

Ez az a tanulság, amiről Chanuka napjaiban megemlékezünk és megerősítünk: hogy mi magunk is képesek vagyunk a változásra akkor, amikor az szükséges.