Az a jó, sok könyv

Nemrég fejeződött be Szukot, vagyis a Sátrak ünnepe. Ilyenkor hagyományosan a Salamon király bölcsességeit és élettapasztalatát összegző Kohelet könyvét olvassuk. Ennek végén első látásra meglepő észrevételt találhatunk:

„[…] vigyázzál, fiam: a sok könyv írásának nincsen vége, és a túlságos tanulmányozásuk elfárasztja a testet.” (12:12)

Látszólag arra figyelmeztet minket Salamon király, hogy vigyázzunk, nehogy túl sok könyvet írjunk vagy olvassunk, mert a jóból is megárthat a sok.

Ez azért meglepő, mert a zsidó otthon fő ékessége a könyvtára. Az a jó, sok könyv, az alaposan telepakolt és elrendezett könyvespolcok. Ez az egyik olyan dolog, ami vallásos és szekuláris embereket egyaránt összekapcsol: az olvasás szeretete, a bölcsességben való búvárkodás.

Mi lehet ebben olyan rossz, hogy Salamon királynak figyelmeztetnie kell minket róla?

Egyrészt, a sok könyv írása megfelel a túl sok beszédnek és magyarázatnak, aminek valóban megvan a maga árnyoldala. A rabbinikus irodalomban van jó néhány szerző, akik igazán részletesen írták le a Tóra magyarázatait (pl. Abarbanel, Álsich, Slá), és az ő műveiket csakis a legkitartóbbak képesek nagy alapossággal tanulmányozni.

A részletes írás sok könyvet, ugyanakkor nehezebb hozzáférhetőséget eredményez.

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg az üzleti életben. Azt mondják, hogy amikor az embernek van egy jó ötlete, akkor azt nagyon röviden el kell tudnia mondani. Annyira röviden, hogy ha éppen beszáll a liftbe, és egy gazdag befektetővel együtt mennek az ötödik emeletig, akkor elő tudja neki adni a gondolatát, és meg tudja győzni őt annak fontosságáról. Ez a lényegretörő, összegző műfaj a liftről kapta a nevét: elevator pitch, azaz „litfbeszéd”.

A sok, hosszú könyvhöz tehát olvasókra is szükség van ahhoz, hogy igazán értékelhetővé váljanak. Ugyanez a helyzet napjaink termékekben gazdag kínálatával. Millió termék versenyez a kegyeinkért, mindegyik célja az, hogy boldoggá tegyenek minket. De az érmének két oldala van:

nem elég az, hogy ott vannak a termékek, amikben benne van a lehetőség, hogy boldoggá tegyenek minket.

Rajtunk, a befogadó közönségen, a felhasználón is múlik a siker.

Ez a Tóra egyik nagy értéke. A Tóra nem új termékeket, anyagi boldogságot kínál fel nekünk, hanem az embert, a befogadót célozza meg. Azért kaptuk a Teremtőtől, hogy a tanulmányozása által mi magunk felemelkedjünk.

Régen arról álmodoztam, hogy azáltal fogom boldogabbá tenni az emberiséget, hogy kiváló termékeket, eszközöket találok fel számukra, vagy programokat írok, ami megkönnyíti az életüket. Az évek múltával azonban megfigyeltem, hogy a termékek, programok jönnek-mennek a piacon, de az emberek nem válnak boldogabbá.

A termékek – ebből a szempontból – hasonlítanak a könyvekhez. Ezért figyelmeztet minket Salamon király, hogy vigyázzunk velük: sose gyártsunk belőlük többet, mint amennyit be lehet fogadni. Figyeljünk oda a kényes egyensúlyra, és a befogadó emberek fejlesztésével is foglalkozzunk, ne csak azzal, amit nekik akarunk adni, hogy boldoggá tegyük őket.