Mózes első könyve – elkerülni a tévutakat

Ezen a héten kezdjük el felolvasni Mózes öt könyvét. Az öt könyv egyetlen, átfogó egységet alkot, melyet szűkebb értelemben Tórának szoktunk nevezni. (Tágabb értelemben a „Tóra” kifejezés az egész tórai irodalmat lefedi, annak minden magyarázatával együtt.)

Mind az öt könyvnek külön-külön megnevezései is ismeretesek. Az egyik megnevezése a most kezdődő, első könyvnek: Széfer HáJásár, azaz az egyenesek (vagy: egyenesség) könyve.

A könyv fő témája az ősatyák története: Ábrahám, Jichák, Jákob, leszármazottaik és családjaik. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy ők az „egyenesek”, azok, akik egyenes módon gondolkodnak, nem követnek semmiféle ferde, „trükkös” gondolkodásmódot, és innen van a könyv különleges megnevezése.

Fel kell tennünk azonban a kérdést, hogy miért éppen az „egyenesség” az a jó tulajdonság, amit kiemelünk, számos más lehetőség közül? Nem lenne egyszerűbb a „Jámborok könyvé”-nek, vagy „Atyák könyvé”-nek nevezni ehelyett?

Egy másik feltűnő, zavaró jelenség lehet az első könyvben az, hogy az igen lelkesítő és pozitív indulás után az események viszonylag hamar negatív fordulatot vesznek. Amíg a Teremtő a világot megteremti, minden nagyszerű és tökéletes. A legnagyobb szeretettel látja vendégül az embert, annak minden lehetséges földi jót megadva.

Az ember viszont cserbenhagyja őt, és megszegi a neki szánt egyetlen parancsolatot. Utána gyermekeket, leszármazottakat szül, de az ő viselkedésükben is folyamatosan találunk kifogásolnivalót: Káin megöli Ábelt, az özönvíz nemzedéke magára haragítja a Teremtőt, Bábelben tornyot építenek, hogy fellázadjanak az Ő akarata ellen, Szodoma és Gomora vétke pedig egészen az égig ér fel.

Egy lehetséges magyarázat szerint pontosan ezért nevezzük az első könyvet éppen az egyenesek könyvének. Azok az „egyenesek”, akik egyenesen előre haladnak, az Örökkévaló által kijelölt úton, kerülők nélkül.

Ennek érdekes következménye, hogy amikor az ember nem „egyenes”, hanem „ferde” úton halad, akkor csak ő gondolja magáról, hogy ravasz módon levágta az utat, és hamarabb jut előrébb társainál. A valóság ezzel szemben az, hogy kerülőútra tévedt.

Amikor a Teremtő megalkotta a világot, eltervezte, hogy mi legyen az az utazás, amin élete során végighalad. Hogyan haladjon, egyik kihívástól a másikig, miként fejlődjön a személyisége az általa elérhető legmagasabb szintre. Az „egyenesek” azok, akik ezen az úton haladtak végig, a lehető leghatékonyabb módon.

Honnan tudták azt, hogy merre vezet ez az egyenes út?

A hagyomány elárulja Ábrahámról, hogy saját maga fedezte fel a Mindenható Istent, az Ő nagy erejét a Teremtésben és a Gondviselésben, és ez a felfedezése lelkesítette és erősítette, hogy kikutassa Őt, megtalálja, mi az a mód, ahogyan szolgálhatja. Ez az a szellemi örökség, amit nemzedékeken keresztül átadott utódainak, egészen addig, amíg ők megkapták a Tórát.

Nekünk a későbbi nemzedékekben sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha az egyenes úton akarunk járni. A Tóra törvényei megvilágosítják az ember szemeit, és segítik abban, hogy elkerülje az élet nagy buktatóit.

Mindezen túl, a Tórát behatóan tanulmányozó Tóratudósok a jó tanácsaikkal is segíteni tudnak minket. Emiatt nagy sikernek számít az, ha képesek vagyunk személyes kapcsolatot kialakítani egy Tóratudóssal. Ha mindig megkérdezzük őt, mielőtt jelentősebb döntésre szánjuk el magunkat, akkor a Tóra bölcsessége által meg tud minket óvni attól, hogy téves útra kerüljünk, falakba ütközzünk.