A zsidó nép ősanyjának, Sárának, minden éve egyformán jó volt. Legalábbis így magyarázza Rási a hetiszakasz első mondatát.
Sok magyarázó próbálta megérteni, hogy hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy a Tóra leírja, hogy Sárának számos nehézséggel kellett szembenéznie élete során?
- Hosszú évtizedekig meddő volt, és amikor a saját szolgálónőjét kérte meg, hogy szüljön helyette, akkor ez keserű konfliktusokhoz vezetett.
- Többször is el kellett hagyniuk a lakóhelyüket férjével, Ábrahámmal, éhínség miatt, és olyan veszélyes helyre kerültek, ahol őt, szépsége miatt, elválasztották férjétől, és a helyi ország uralkodójához vitték.
- Élete végén, amikor megtudta, hogy egyetlen fiát majdnem feláldozta az apja, „kiszállt belőle a lélek” a fájdalomtól.
Akkor vajon honnan tudható az, hogy éppen Sára az a tórai szereplő, akinek minden éve egyformán jó volt?
A Klausenberger Rebbe (Jekutiél Jehudá Halberstam, 1905-1994) magyarázata szerint ő az egyetlen olyan ősanya, akitől semmilyen negatív szót, panaszt nem látunk a Tórában leírva.
- Rivká azt mondta, hogy „meggyűlöltem az életemet Chét lányai miatt” (27:46), amikor fia, Észáv nem megfelelően választott felesége(ke)t magának.
- Lea „szemei gyengék voltak” (29:17), a hagyomány szerint a sok sírás miatt, mert eredetileg neki akarták volna szánni Észávot. Ő viszont hallott a rossz cselekedeteiről, és sokat sírt, imádkozott, hogy ne kelljen feleségül mennie hozzá.
- Ráchel is sokáig meddő volt, és így panaszkodott férjének, Jákobnak: „adj nekem fiakat, különben meghalok” (30:1).
Egy másik lehetséges magyarázat szerint Sára évei természetesen nagyon jók és élvezetesek voltak, de a Tóra nem ezeket a részeket emeli ki, nem az erről szóló történeteket hangsúlyozza.
Ugyanis nem ez az, ami igazán jól leírja Sára életének, sikereinek történetét.
Az ember életében az igazi siker sosem az, amikor hátradől, megpihen, vagy kényelembe helyezi magát. Ezért a Tóra Sára életéből a megpróbáltatásokat emeli ki – a jelentős és nehéz fordulópontokat.
Ugyanakkor az is fontos, hogy senki ne higgye azt, hogy Sára élete arról szólt volna, hogy egyik szenvedésből került a másikba. Ezért utal a Tóra Sára boldog éveire, szinte mintegy rejtve, röviden.
Amikor azt gondoljuk végig, hogy vajon a saját tavalyi évünk egy jó év volt-e vagy sem, akkor is ezt tartsuk szem előtt. Nem azt, hogy hányszor tudtunk elutazni (idén feltehetően nem túl sokszor), kikapcsolódni, szórakozni, hanem hogy mennyi eredményt értünk el.
A Pirké Ávot leírja, hogy mi az a három mérőszám, amivel a sikereinket, eredményeinket mérhetjük:
„Három dolgon áll a világ: a Tórán [tanuláson], a szolgálaton [imán], és a jócselekedeteken.” (1:2)
Ha az elmúlt évben ebben a háromban sikerült pozitív eredményeket elérnünk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy jó évünk volt.
