Ti tényleg kopaszra borotváljátok a nők fejét? – tények és tévhitek a mikvéről

A közelmúltban ismeretterjesztő cikk jelent meg a Dívány.hu oldalon a zsidó nők tisztulási szabályairól, és a rituális fürdőről (mikve). Örvendetes, hogy a téma közérdeklődésre tart számot, és a cikk szerzője kellő alapossággal körbejárta a témát. Van azonban néhány fontos hozzáfűznivaló, amit zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt létfontosságú tudniuk a témáról.

A mikve és a családi élet tisztasága a zsidó élet egyik fő pillére. Noha a Tóra híresen 613 parancsolatból áll, a fő három ismérv, ami alapján az ember vallásos zsidóként definiálja magát a szombattartás, a kóser étkezés, és a családi élet tisztaságával kapcsolatos törvények betartása. Ez utóbbi nélkül nem beszélhetünk Tórát tartó zsidó életmódról.

Ezért is különösen örömteli, hogy ez a téma, ami az új, születendő élet tisztaságának és szentségének záloga, nyilvánosságot kapott. Talán nincs is még egy ilyen fontos téma, amiről ennyire sok a keringő tévhit az érdeklődők körében. Sőt, sajnos még sokan azok közül is, akik a zsidó vallás sok egyéb részét megtartani igyekeznek, ezen a téren hiányosak az ismereteik.

„Veszélyes” nők

Az említett írás a vallásos zsidóság felé a tisztelet és megbecsülés hangnemében íródott, azonban sajnos ezzel együtt is tartalmazott olyan pontatlanságokat, amik további félreértéseket, és sajnos akár megvetést is szülhetnek a Tóra törvényeinek őrzői ellen.

Először is, a menstruáló nőről mint „veszélyről” ír.

„Ha a nő menstruál, az potenciális veszélyt jelent. A vér, a menstruációs vér az egyik legtisztátalanabb dolog a zsidó hagyomány szerint, így a menstruáló nő akkor szűnik meg veszélyforrássá lenni, ha rituálisan alámerül egy kifejezetten erre a célra épített rituális fürdő, a mikve vizében.” (divany.hu)

„Veszélyről” semmilyen hagyományos forrásban nem találunk szót. Amire a szerző feltehetőleg gondolt, az a büntetés, amit a tisztaság előírásainak megszegőire szab ki a Tóra:

„Az az ember, aki menstruáló nővel fekszik együtt, és felfedi szemérmét […], irtassanak ki mindketten népükből” (Mózes 3., 20:18)

Ez a büntetés, melynek héber neve kárét, általában égből jövő halálbüntetést jelent. Megoszlanak a magyarázatok abban, hogy pontosan hogyan történik, de abban mindenki egyetért, hogy igen szigorú tilalomról van szó, amiért a büntetést nem a földi bíróság szabja ki.

Szó sincsen tehát olyasmiről, hogy a zsidóság (vagy a „közösség”, ahogyan a cikk szerzője írta) a menstruáló nőre „veszélyforrásként” tekintene! A nő életében ez egy természetes folyamat. Éppen ellenkezőleg,

a Tóra a nő érdekét, saját privát szféráját védelmezi azzal, hogy nem engedi, hogy a férje hozzá közeledjen a tisztulásának napjaiban.

Kopasz nők klubja?

További apróbb tévedés a cikkben, hogy úgy ír a mikvéről, mint egyfajta „női klubról”:

„Maga a mikve közösségi hely is, ahol a nők találkoznak, megélhetik nőiességüket, meztelenül mutatkoznak más nők előtt, női dolgokról beszélhetnek.” (divany.hu)

A valóság ezzel szemben az, hogy a mikvében a nő senki mással nem találkozhat, kizárólag a mikvés nővel (bálánit). A diszkréció miatt nem tudhat arról, hogy a közösségben melyik másik családanyának van ugyanazon a napon a „mikve éjszakája”, emiatt vannak teljesen zárt helységekben az asszonyok.

(Ellentétben azzal, ahogyan a Mikve c. színdarabban bemutatásra került. Az egy teljesen fiktív elképzelés, a gyakorlatban ilyesmi nem történhet meg egy ortodox vallásos zsidó szabályok szerint működő mikvében.)

Végül pedig, az is egy igen szerencsétlen megfogalmazás, hogy a zsidóság kötelezi a nők hajának kopaszra nyírását:

„Ez az a hely, ahol le lehet venni a nyakig begombolt ruhát, a parókát (hiszen a vallásos ortodox zsidó nők az esküvőjük előtt kopaszra vágják a hajukat és onnantól kezdve parókát viselnek).” (divany.hu)

Való igaz ugyan, hogy a zsidóságban van olyan közösség, melynek ez a szokása (elsősorban a szatmári haszid közösség, és még némely haszid udvarok). Azonban a Tóra nem ír elő ilyen dolgot. Még azok sem, akik ezt a szokást követik, sem gondolják a többi ortodoxról, hogy azok „törvényszegőek lennének”, ha nem vágják le a hajukat.

A tényleges vallási előírás ezzel szemben a házas nő hajának befedésére irányul, nem pedig a levágására (óriási különbség!).

Közösségenként eltér, hogy ezt ki hogyan oldja meg: van, aki kendővel, van, aki parókával. A lényeg az, hogy a házas asszony nem mutatja meg a haját mások előtt, kizárólag a férje előtt.

Tesszük ezt mindmáig pontosan ugyanúgy, ahogyan nem is olyan sok generációval korábban még az összes többi nép is tette. Nem véletlenül él a magyar nyelvben is olyan kifejezés, hogy „bekötik a fejét”, és ma is látni Magyarországon, az utcákon, hagyományos, magyar népviseletnek megfelelő, bekötött fejű néniket.

Számos dolog működik egyébként hasonlóan a tórai erkölcsben: mi továbbra is tartjuk magunkat az eredeti, tiszta mércéhez, csak a világ értékrendje mozdult el időközben.

Test és lélek egyensúlya – az ideális házasság ritmusa

A mikve vize tisztaságot és szentséget jelképez. Egyáltalán nem igaz az, hogy a zsidóság kifejezetten a nőket tekintené „tisztátalannak”, és emiatt kell mikvébe menniük. A fontosabb ünnepnapok előtt ugyanis a legtöbb férfi is elmegy a mikvébe. Vannak olyan közösségek, ahol a férfiak minden reggel megmerítkeznek a mikve vizében.

Sőt, nemcsak az emberek, hanem a tárgyaink is alámerülnek: minden olyan edény, amiből étkezünk, előtte egy különleges szentséget kap a mikve vizétől, amikor az első használat előtt belemártjuk.

Maga a tisztaság-tisztátalanság fogalma a Szentély idejében volt igazán nagy jelentőségű, mert sok olyan étel volt (pl. áldozatok húsa, papoknak járó adományok), amiket kizárólag „tiszta” ember fogyaszthatott. Ehhez egy komplett szabályrendszer kapcsolódik, hogy mi teszi az embert tisztává és tisztátalanná. Ennek a rendszernek a női havi vérzés csak egyik része a sok közül.

A Tóra által leírt rendszere a házasélet tisztaságának a női test rendszeres ciklusának harmonikus követésén alapszik. Ezt a rendszert a Tórában magától a Teremtőtől kaptuk, aki ezeket a ciklusokat megtervezte.

Ebben a rendszerben a hónap egyik felében a férj és feleség közötti lelki kapcsolaton, a másik felében a testi kapcsolaton van a hangsúly.

Mivel maga a vérzés legalább 5 napig tart, és utána 7 tiszta napot számolunk, az összesen 12 nap, mely kiteszi a hónapnak majdnem legalább a felét.

A zsidó házasság test és lélek egyensúlyán alapszik. Ellentétben a szekuláris világgal, amely sajnos gyakran a fizikalitásra túlságos hangsúlyt helyez, mi nem hanyagoljuk el egyik oldalt sem. Életünk párjához testi vonzalom is kapcsol minket, de lelki kötődés is. A havi ciklusok ritmusa is ezt az egyensúlyt tükrözi.

„Leleplező” cikkek és az igazság őszinte keresői

A Teremtő azért adta a zsidó népnek a Tóráját, hogy igaz törvényekre tanítson minket. Olyan törvényekre, amik az embert nemesítik, a társadalmat felemelik, szent és emelkedett életvitelt tesznek számunkra lehetővé a mindennapokban.

Ugyanakkor a Teremtő jécer hárát [rossz ösztönt] is adott az embereknek, hogy próbára tegyen minket.

Ez a rossz ösztön pedig megpróbálja nevetségessé tenni a Tórát, és azokat, akik betartják az előírásait.

Figyeljünk oda erre, valahányszor „megdöbbentő tényeket” hallunk ortodox zsidókról.

A rossz ösztön ugyanis nem azt akarja, hogy arról beszélgessünk, hogy milyen szép, békességben, harmonikus családban élnek, sok, okos és egészséges gyerekeket nevelnek, adakoznak, segítik az őket körülvevő társadalmat, környezetet.

Ezért van az, hogy mindig a lehető legrosszabb példákat próbálják felmutatni, a minden társadalomban meglévő „problémás” elemeket és „problémás” viselkedési mintázatokat.

Ezzel szemben az őszinte ember, aki valóban arra szeretné használni a Tórát, amire a Teremtő adta nekünk, máshová helyezi figyelmének fókuszát. Ő azt akarja megtalálni az isteni törvényekben, hogy hogyan alakítják ki a családban, a társadalomban a békességet és a szeretetet. Hogy hogyan emelheti fel a saját életvitelét egy magasabb szintre, hogyan szolgálhatja Teremtőjét és embertársait.

Akinek a szíve és a szeme ezekre az üzenetekre van kiélezve, azt a Teremtő segíteni fogja, hogy meg is találja ezeket.