Újévi vigalmak helyett – Elul hónap hangulatáról

(Érdekesség: az újévi trombitafújás eredete a Tórában leírt újévi „kürtfújás” [sófár] parancsolata.)

Elul hónap, a zsidó évkör utolsó hónapja köszönt ránk a mai napon.

Ezt a hónapot a lelki megtisztulás, felkészülés jellemzi, mellyel az új évet fogadni szeretnénk. Érdemeket szerzünk, hogy ezáltal is érdemesüljünk egy „jó új évre” [sáná tová].

Míg nem zsidó polgártársaink „boldog új évet” kívánnak egymásnak, addig mi „jó új évet” kívánunk.

De miért is pontosan? Vajon mi nem akarunk boldogak lenni az új évben?

Szintén szembetűnő különbség, hogy míg a nem zsidók új évének fő jellemzője az önfeledt, örömteli vigadozás, addig a zsidó új év fő jellemzője az önvizsgálat, bűnbánat, megtérés súlyos gondolatai.

Mi lehet a magyarázata ennek a látszólag indokolatlan „letargiának”?

Újévi „életbiztosítás”

A Tóra szerint az új év nem más, mint a világ teremtésének évfordulója. Ez az a nap, amikor a Teremtő számvetést tart az egész világ ez éves eredményeiről, és ez alapján döntést hoz arról, hogy a következő évben kinek milyen jó és rossz dolgokat ítél meg.

A Jeruzsálemi Talmud (Ros Hásáná 1:3) magyarázata szerint a zsidó nép dicséretére válik, hogy mindennek ellenére az új évet mégiscsak örömnapként, ünnepnapként üljük meg. Hiszen ha egy embert beidéznek a bíróságba, akkor retteg és gyászol – mi viszont az új év napjaiban felöltjük a legszebb ruhánkat, és ünnepélyes lakomákat tartunk.

Ha azonban őszintén keressük a választ a fenti kérdésekre, akkor a Tur válasza után sincsen megnyugvásunk.

Hiszen még mindig nem törvényszerű az, hogy miért kell annyira rettegnünk az újévi ítélet napjától? Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében nem halunk meg. Ha egy ember például 70 évet él, akkor 69 újéve volt, amikor a Teremtő az Élet Könyvébe írta őt be.

Ha számolhatunk az átlagos várható élettartammal, akkor életünk jó néhány évtizedén keresztül, látszólag nincsen semmiféle okunk a félelemre.

Az is kérdés, hogy miért az ítélet negatív részére összpontosítunk? Hiszen ha év végi számvetést tartunk – ami egyébként is egy nagyon jó ötlet –, akkor láthatjuk, hogy mennyi minden érdekes, fontos és jó dolgot adott nekünk a Teremtő a mögöttünk álló évre.

Miért nem gondolunk inkább arra az új év közeledtével, hogy mennyi jó dolgot fog nekünk ítélni az Örökkévaló a következő évre?

Ha a Jeruzsálemi Talmud fent írt logikáját végig követnénk, és nem állnánk meg a gondolatmenetben félúton, akkor látszólag pontosan ez az, amit tennünk kellene.

A kezdetekig – és tovább

A válaszhoz vissza kell kicsit mennünk az időben – egészen a világ teremtéséig. Éppen nagyjából egy évvel ezelőtt tanultuk a teremtés nagy paradoxonáról, hogy vajon a világ az adni akarás, szeretet [cheszed] motivációjából teremtette meg a világot az Örökkévaló, vagy az ítélkezés tulajdonságával.

Erre a paradoxonra azt a választ találtuk, hogy a cél valójában az adás, de ahhoz, hogy az adás tökéletes legyen, szükséges az ítélkezés, mert egy olyan világ, ami a szigorú törvény szerint működik, a leginkább hibátlan, és az eszerint viselkedő teremtményeknek jár a lehető legtökéletesebb jutalom.

Bölcseink elárulják, hogy az emberiség képtelen arra, hogy ilyen magas szintű elvárásoknak megfeleljen, ezért a Teremtő ezt a világot nem kizárólag az ítélkezés tulajdonságával teremtette, hanem az irgalmasság tulajdonságát is hozzákapcsolta (Berésit Rábá 12).

Elul hónapban azonban, a zsidó évkör szerint, még a Teremtés pillanata előtt vagyunk. Hiszen csak a következő hónapban köszönt ránk az új év, a Teremtés évfordulója.

Ezért ilyenkor még minden az eredeti, a tökéletes terv szerint működik: mintegy reménykedünk abban, hogy

egy ideális, törvény és ítélet szerinti, tökéletes világban is tudunk létezni.

Tudjuk, hogy a szigorú ítélkezés tulajdonsága alapján érhetőek el a legmagasabb szintek. És mi a következő évet pontosan ezzel szeretnénk előkészíteni.

Teher alatt nő a pálma.

Ezért töltjük ezt az időszakot a komoly önvizsgálat súlyosabb hangulatában.

De mindeközben szívünk mélyén tudjuk, hogy a Teremtő valóságos szándéka mindezzel nem az, hogy megvádoljon minket a téves döntéseinkért. Hanem az, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőlünk, hogy a lehető legjobb évet ítélhesse nekünk, a legtöbb értékes, lelki ajándékkal, amit csak el tudunk képzelni.

Jó felkészülést és tartalmas új évet kívánok minden kedves olvasó számára!

Vélemény, hozzászólás?