Jób tanácsa a fáraónak
A források eltérően számolnak be arról, hogyan viselkedett Jób Egyiptomban a fáraó tanácsadójaként:
- Zóhár szerint Jób azt tanácsolta: nem kell megölni Izraelt, elég sanyargatni.
- Talmud (Szotá) szerint Jób egyáltalán nem tanácsolt semmit, csak hallgatott. Ezért érte őt a szenvedés.
A kérdés: ha a fáraó úgysem hallgatott volna rá, miért járt mégis büntetés a hallgatásáért?
Innen indul a fő téma: mikor kell szólni, és mikor kell hallgatni?
A Sulchán Áruch és a Remo
A Sulchán Áruch (Rabbi Joszéf Káró) és a Remo (Rabbi Mose Iszerles) is érinti ezt a kérdést. A Remo a Jom Kippur előtti lakoma kapcsán hozza fel a problémát: vannak nők, akik esznek és isznak egészen besötétedésig, mert nem tudják, hogy hozzá kell adni a hétköznapból a szenthez. A Remo azt mondja:
„Ennél nem tiltakozunk, nehogy direkt folytassák a tudatlanság helyett.”
(Orach Cháim 608:2)
Ez a Talmud elve:
Jobb, ha véletlenül vétkeznek, mintha szándékosan.
Két értelmezés
- Csak akkor kell szólni, ha tudjuk, hogy hallgatnak ránk.
- Ha biztos, hogy nem hallgatnak ránk, akkor kifejezetten jobb nem szólni, nehogy szándékosan vétkezzenek.
Tórai és rabbinikus tilalmak
Fontos különbség:
- Tórai tilalom esetén szigorúbb a kötelességünk figyelmeztetni.
- Rabbinikus tilalomnál gyakrabban alkalmazható az elv, hogy jobb a tudatlanság.
Példaként: a 39 főmunka szombaton. Ezek nincsenek mind leírva a Tórában, de a hagyomány alapján mind tórai tilalomnak számítanak. Vannak emellett rabbinikus tilalmak is (pl. hangszerhasználat).
A feddés határa
A Talmud (Áráchin 16b) így tanít:
„Feddve fedjed meg felebarátodat.”
Meddig? Addig, amíg el nem átkoz téged, vagy meg nem üt.
Tehát a feddésnek határa van: kötelesség próbálkozni, de nem a végtelenségig.
Publikusan vagy privátban?
A Ritva hangsúlyozza:
- Nyilvánosság előtt ne feddjünk, ha biztosan tudjuk, hogy nem hallgatnak ránk.
- Magánban azonban kötelességünk addig szólni, amíg átkozásig vagy ütésig nem jut a másik.
Ez különösen érdekes Jób esetében: ő a fáraó tanácsában hallgatott, ahol hárman voltak (Bilám, Jitró és ő maga a fáraóval). Ez már „nyilvánosságnak” számít, tehát lehet, hogy ezért is számított bűnnek a hallgatása.
Példabeszédek
A Példabeszédek könyve (9:8) így tanít:
„Ne fedd meg a csúfolódót, hogy meg ne gyűlöljön; fedd meg a bölcset, és szeretni fog téged.”
Vagyis aki nem hallgat a feddésre, az nem bölcs. Aki viszont bölcs, az hálás érte.
A cadikok és a tiltakozás elmulasztása
A Sábát 55a szerint a próféta szemére veti a cadikoknak, hogy nem tiltakoztak a gonoszok ellen. Még ha nem is segített volna, ők nem tudhatták biztosan, ezért kötelesek lettek volna próbálkozni.
Ez felvet egy feszültséget:
- Jevámot 65b: nem kell mondani olyat, amire nem hallgatnak.
- Áráchin 16b és Sábát 55a: kötelesek vagyunk mondani, amíg lehet.
A Ritva ezt az ellentmondást úgy oldja fel, hogy nyilvánosan nem kell, de egyénileg igen, addig, amíg a másik el nem utasítja erőszakosan.
Halachikus összegzés
- Ha tórai tilalomról van szó, kötelesség szólni – legalább egyszer.
- Ha rabbinikus tilalom, sokszor jobb hallgatni, nehogy szándékosan vétkezzenek.
- Privátban addig kell feddni, amíg a másik ellenségessé nem válik.
- Nyilvánosan ne szóljunk, ha biztosan nem hallgatnának ránk.
