Mint fentebb is említettük, a Mispátim hetiszakasz témája az isteni törvénykezés. Ennek kapcsán emeltük ki az első fontos különbséget emberi és tórai törvények között: az egyik célja a tökéletes törvény kialakítása, a másiké a tökéletes ember „kifejlesztése”.
A másik alapvető különbség az, hogy a Tórában még a polgári jogi megfontolások is lépten-nyomon vallási és szellemi értékekkel vannak gazdagítva.
Ilyen például rögtön az elején a héber rabszolganő, akinek a szabaddá tétele mintegy az urának a becsületbeli kötelezettsége (ld. 21:9-11), vagy a négyszeres-ötszörös fizetség az állat ellopásánál, ami a tolvaj szégyenét is figyelembe veszi (ld. 21:37, Bává Kámá 79b), hogy csak az első néhány példát említsük.
Rási ennek kapcsán újabb érdekes részletet árul el, szintén a fentebb említett első mondat szavai alapján:
„Azt mondta a Szent, Áldott Ő Mózesnek: ne gondold azt, hogy ’majd elmondom nekik a tennivalókat két vagy három alkalommal, amíg megfelelően el nem tudják ismételni. Viszont nem fáradozok azért, hogy megértessem velük a dolog értelmét és magyarázatát’.
Ezért áll: ’amelyeket tegyél eléjük’ – ahogyan egy terített asztalt [sulchán áruch[1]], ami készen áll a fogyasztásra az ember előtt.”
[1]A zsidó élet törvénykönyve, a Joszéf Káro által 1563-ban írt Sulchán Áruch, vagyis terített asztal is vélhetően e magyarázatból kapta a nevét.
(Rási 21:1, Mechiltá alapján)
Ebből a tanításból számos fontos részlet kiderül. Például az, hogy a pusztában vándorló népnek annyira pontosan kellett a tórai törvényeket ismerniük, hogy képesek legyenek „levizsgázni” belőle. Az is, hogy Mózes kötelezettségként megkapta, hogy tegye a nép számára a Tóra tanulását minél egyszerűbben érthetővé. De talán a legszembetűnőbb az, hogy
a nép a Tóra értelmét és magyarázatát is megkapta, a törvényekkel együtt.
Mindez már csak azért is különösen érdekes, mert gyakran hallani arról, hogy az isteni törvényeknek nem kereshetjük az értelmét, a magyarázatait. Hiszen hogyan is lehetnénk képesek, mi, egyszerű emberek felfogni a Teremtő végtelen bölcsességét?
„Rabbi Elázár ben Ázárja mondta: honnan tudjuk, hogy ne mondja azt az ember: ’nem akarok sátnézt viselni (ld. Mózes 3., 19:19). Nem akarok sertéshúst enni’, hanem csak azt, hogy: ’akarok, de mit tudok tenni? Hiszen Mennyei Atyám ezt rendelte felőlem!’
A tanítás így mondja: ’Elválasztalak benneteket a népek közül, hogy az enyémeim legyetek’ – ezért tartózkodik a bűntől és magára veszi az égi királyság jármát.” (Szifrá, Mózes 3., 20:26 alapján)
Ha alaposabban megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy ez utóbbi tanítás egyáltalán nem mondja, hogy ne vizsgáljuk meg a micvák logikáját, mélységét. Hanem az alázat szerepét hangsúlyozza: még ha meg is értjük, akkor se ez legyen az oka annak, hogy mi betartjuk a parancsolatokat.
Mindebből azt látjuk, hogy a Tóra tanulásának fontos része az, hogy igyekszünk megérteni a Tóra mélységét, értelmét.
Az igaz, hogy sosem gondolhatjuk magunkról, hogy tökéletesen felfogtuk a mennyei bölcsességet[2].
[2]Olyasmit pedig végképp nem mondhatunk, hogy mi megértettük egy parancs logikáját, és az már nem aktuális, és ezért nem tartjuk be. Például mint azok, akik azt állítják, hogy „csak a pusztában vándorló nép számára volt fontos, hogy ne fogyasszanak sertéshúst, mivel nem tudták tartósítani”.
Eliezer Élijáhu Dessler rabbi (1892-1953) híres tanítása megmagyarázza, hogy miért hivatkozik a Talmud a micvák logikájára úgy mint a micvák ízére [táámé hámicvot]: az ételeknek is van tápértéke, amiért fogyasztjuk, és íze, ami kifejezi a Teremtő hozzánk való jóságát. Mind az ételre, mind a micvára akkor is szükségünk lenne, ha semmilyen íze nem lenne. Ahogyan Dávid király megfogalmazta:
„ízleljétek és lássátok, hogy jó az Örökkévaló!” (Zsoltárok 34:8)
