A Szentély építésének folyamata során ismerjük meg Becálélt, a tökéletes mesterembert:
„És mondta Mózes Izrael fiainak: lássátok, az Örökkévaló név szerint hívta Becálélt, Uri fiát, Chur fiát, Jehuda törzséből. És megtöltötte őt isteni szellemmel – bölcsességgel, megértéssel és tudással, és mindenféle mesterséggel” (Mózes 2., 35:30-31)
Noha itt Mózes szinte szóról szóra ugyanazt adja tovább, amit az Örökkévalótól korábban kapott (ld. 31:2-3), a talmudi Bölcsek mégis jelentős újdonságot tanulnak szavaiból:
„Nem állítunk vezetőt [párnész] a közösség élére, csak a közösséggel egyeztetve.” (Beráchot 55a)
Hogyan történt ez a megkérdezés és hogyan tanulható mindez a tórai szövegből?
Első pillantásra Becálél nem a közösséget vezeti, csak az építkezést. Azonban ez a vállalkozás olyannyira központi szerepet töltött be a nép életében, hogy így vagy úgy szinte mindenki részt vett benne: vagy az adakozásban, vagy magában a munkálatokban. Így Becálél döntéseivel valóban vezetői szerepbe került.
További érdekesség, hogy más, hasonló szintű vezetőknél (pl. Áháron, Jehosuá, vagy a törzsek vezetői) nem találunk még csak hasonló utalást sem a közösség megkérdezéséről.
„Azt mondta a Szent, Áldott Ő Mózesnek: Mózes, Becálél megfelelő számodra? Mondta neki: Világ Ura, ha számodra megfelelő, számomra mennyivel inkább!
Mondta neki: mindezzel együtt, menj, és mondd el nekik. Ment, és azt mondta Izraelnek: Becálél megfelelő a számotokra? Mondták neki: ha a Szent, Áldott Ő számára és számodra megfelelő, számunkra mennyivel inkább!” (ugyanott)
Valóban: ha a Teremtő „név szerint hívta” Becálélt, ahogyan a Tórában áll, akkor miféle választási lehetőségről beszélhetünk még ezekután?
Vajon elképzelhető, hogy a nép felülbírálja Mózes és a Teremtő döntését?
Amikor az Örökkévaló bejelenti Becálél személyét Mózesnek, a „lásd” szót használja. Hasonlóan, amikor ezt Mózes a nép számára továbbadja, a „lássátok” szó szerepel. Rási (és a Bách) ezt így értelmezik: készítsd elő a szívedet, tedd a szemedet a dologra. Hasonló kifejezést javasol a Neciv is, aki szerint a „látás” mélyebb jelentése: „elmélyült vizsgálat” [hitbonenut].
Joel Sirkis (1561-1640), a Bájit Chádás (röviden: Bach) című halachikus magyarázat szerzője. Jorcájtja éppen ma (csütörtökön) van. Fent idézett magyarázatát a Talmudban találjuk, melyben Rási feltehetőleg hibásan lemásolt, nehezen értelmezhető szövegét javítja így.
Naftali Cvi Jehuda Berlin (1816-1893), a volozsini jesiva vezetője (ros jesiva).
Eszerint nem feltétlenül volt szó ennél a vezetőválasztásnál valóságos döntésről, hiszen a végeredmény mintegy „előre el volt döntve”. Viszont a nép kapott egy lehetőséget, hogy „elmélyüljön”, hogy közelebbről is megismerje Becálélt, és lássa azt a különleges bölcsességet, amit a Teremtőtől kapott.
Ennél forradalmibb magyarázatot ad Rav Kook (aki egyébként a fentebb említett Neciv egyik közeli tanítványa is volt). Ő azt az alapvető kérdést fogalmazza meg, hogy mit láthat a nép Becálélben, amit a Teremtő nem látott benne?
Ávráhám Jichák Kook (1865-1935), Izrael első askenáz főrabbija, a vallásos cionizmus szellemi atyja.
Hogyan lehetséges az, hogy a Teremtő szerint ő a tökéletes vezető, a nép szerint azonban nem?
Úgy, hogy a Teremtő a belső tökéletességet vizsgálja: a bölcsességet, az emberi minőséget, érzékenységet. A jó vezetőnek azonban a többi emberrel is meg kell találnia a közös hangot.
Természetesen a Teremtő ezeket is tökéletesen ismeri. Dönteni azonban erről már maguknak az embereknek kell. Azáltal, hogy ebben a döntési folyamatban részt vesznek, saját magukat is mintegy átformálják, és előkészítik a megfelelő összhangot, amire majd szükség lesz a közös munkához.
Érdekes az a szó is, amit a Talmud Becálél kapcsán használ. Az arámi eredetű párnész szót a Talmud különböző helyeken a nép első számú vezetőjére szokta használni (ld. Chágigá 3a, Erchin 17a). Márpedig Becálél egészen biztosan nem volt az Mózes idejében.
Hasonló szót használ a rabbinikus héber nyelv a megélhetésre [párnászá]. A Targum Jonatán több helyen is a pásztor [roe] szót fordítja így (ld. Jechezkél 34:5, Michá 7:14).
Hol nyitnánk ki a Tórát, ha a nép első számú vezetőjének a megválasztásáról akarnánk tanulni? Természetesen a királyról szóló törvénynél:
„Téve tégye magad fölé királyt, akit Örökkévaló Istened választ. Testvéreid közül tégy magad fölé királyt.” (Mózes 5., 17:15)
Megdöbbentő összefüggésre bukkanunk így: pontosan ugyanaz a dilemma, amit Becálél kijelölésekor is találtunk, magában a Tórában is le van írva, szinte szóról szóra! Hiszen ki válasszon királyt: a nép vagy az Örökkévaló? Ha az Örökkévaló már választott, akkor milyen szava marad még a népnek?
Ez a kérdés megválaszolható akár a fentebb írt logika mentén, akár Rámbán magyarázata alapján, melyet erre a mondatra írt.
Talán erre akar utalni a Talmud, amikor Becálélt, az egyszerű, fiatal „munkaszervezőt” ugyanazzal a szóval illeti [párnész], mint a nemzedék első számú vezetőit. Igaz ugyan, hogy Becálél nem lesz olyan nagyhatalmú úr mint Mózes, de mégis, rá is érvényes a talmudi követelmény, hogy csakis a közösség beleegyezésével láthat munkához.
Hogyan nyilvánul meg ez az elv a mai zsidó közösségek életében?
Egyszer megkérdezték a Chátám Szofert arról, hogy mi a teendő azzal a rabbival, aki valamely felsőbb hatalom befolyása eredményeként került a közösség élére, anélkül, hogy a tagokat erről megkérdezték volna (CM 5:19). A tagok többsége azonban továbbra sem ért egyet a rabbi kijelölésével.
Schreiber Mózes (1762-1839), Ausztria-Magyarország főrabbija, a pozsonyi jesiva vezetője. Hasonló responzumot találunk neves tanítványától, Sík Mózestől (Máhárám Sik, 1807-1879), az ő esetében azonban a közösség jelölte ki a rabbit, a város főrabbija engedélye nélkül. Válaszában Máhárám Sik arra utalt, hogy Becálél kijelölésekor is Mózes volt az első, aki véleményt nyilvánított, és a közösség egésze csak követte őt (OC 313).
Válaszát azzal kezdte, hogy a fent idézett talmudi törvény érvényes és alkalmazható ebben az esetben, a rabbi kijelölésekor a közösséget kötelességünk megkérdezni.
Ugyanakkor az azonnali eltávolítást sem javasolja. Ehelyett a rabbi tájékoztassa az őt kijelölő hatóságot, hogy nem szeretne a közösség véleményének ellenében rabbi lenni. A közösség pedig találjon számára más rabbinikus munkát.
