A Peszáchra való felkészülés során igencsak váratlan helyeken bukkanhatunk olyan kovászosra, amit el kell távolítsunk.
Nem igaz az, hogy minden tilos, ami megerjedt. Hiszen ha így lenne, akkor nemcsak kenyeret és süteményt nem ehetnénk, hanem például bort sem ihatnánk. Sőt, a legtöbb tejtermék is tilos lenne, hiszen például a joghurt vagy a sajt is erjedés által keletkezett.
Akkor mégis mi számít kovászosnak? Meglepő módon pontosan az tilos, ami kötelező is lehet:
„Ezek azok a dolgok, amikkel az ember teljesítheti a peszáchi kötelezettségét: búza, árpa, tönköly, rozs, és zab. […]” (Misna, Peszáchim 2:5)
Ez az öt különleges gabona, melyek valójában a Tóra által felsorolt hét különleges fajta közül a gabonák, valamint annak rokon fajai (ld. Mózes 5., 8:8, Peszáchim 35a).
Ennek kapcsán tanítja a Talmud a következő szabályt:
„’Ne egyél felette kovászosat – hét napon át egyél felette kovásztalant.’ – azok a dolgok, amik megkelnek, azokkal teljesítheti az ember a macesz kötelezettségét.” (Peszáchim 35a, Mózes 5., 16:3 alapján)
Vagyis éppen az öt különleges gabona képes arra, hogy megkeljen, és kovásznak is csak ezek számíthatnak.
A Talmud ezen felvetését a modern tudomány is igazolja. Bővebben lásd: The Chemistry of Chametz, Talmudology.com, valamint The Science of Chametz, Mayimachronim.com oldalakon.
Így aztán nyugodtan fogyaszthatunk Peszách során olyan erjesztett tejtermékeket, amiket nem gabonával erjesztettek:
„Olyan alkoholos ital, amit búzával vagy árpával erjesztettek, kötelesek vagyunk eltávolítani. Ugyanígy, ha sajtokat erjesztett árpából vagy búzából készült ecettel, azt is köteles eltávolítani.” (Sulchán Áruch OC 442:5)
Ezek szerint mégsem ennyire egyszerű, hogy Peszáchkor ehetünk-e például joghurtot, hiszen annak erjesztéséhez éppúgy felhasználhattak gabonaszármazékokat, ahogyan a sajthoz.
A gyakorlatban természetesen ezt a problémát úgy oldjuk meg, hogy Peszáchkor kizárólag Peszáchra kóser pecséttel ellátott élelmiszereket fogyasztunk.
Jómagam azonban már egy ideje magamnak főzöm a joghurtot, az eredeti kóser joghurtból, új, kóser tej hozzáöntése által. A régi főzetből pedig mindig lefagyasztok egy kisebb adagot [starter] a következő főzéshez.
Felmerül a kérdés, hogy vajon Peszáchra megőrizhetem ezt az adagot? Vagy inkább adjam el nem zsidónak? Esetleg vegyek újat Peszách után?
Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy talán a kiinduló joghurt gabona alapú erjesztéssel készült. Még ekkor is megkérdezhetjük, hogy a több környi joghurt főzés vajon csökkenti-e a benne található gabona erejét vagy jelentőségét?
Nem vagyok egészen biztos abban, hogy mennyi értelme lenne utánanézni annak, hogy az évközben árult joghurt vajon Peszáchra is kóser-e. Hiszen az, hogy a gyártó nem akar ilyen igazolást adni, sokkal egyszerűbb, gazdasági megfontolásra is visszavezethető. Nem feltétlenül van szó arról, hogy gabonát használtak az erjesztéséhez – lehet hogy csak egyszerűen nem fektették bele azt az extra energiát, ami a gyártósorok alapos elkülönítéséhez szükséges.
A Talmud éppen a sajt erjesztése kapcsán fogalmazza meg azt, hogy az oltóanyag, amitől a sajt sajttá lesz (máámid, azaz „összeállító anyag”) nem tud „megszűnni” [bitul]. Azaz ellentétben a legtöbb nem kóser élelmiszerrel, nem elég az, hogy kevesebb mint 1/60-ad mennyiségben fordul elő a kóser ételben, hiszen ennek a kis mennyiségnek is nagy jelentősége van (ld. Ávodá Zárá 35a, Sulchán Áruch JD 87:11).
Ugyanez a logika alkalmazható a peszáchi sajtra, joghurtra, amit gabona segítségével erjesztenek. Azzal a különbséggel, hogy vitát találunk, hogy a többszöri erjesztési ciklus vajon felhasználható-e könnyítő tényezőként. A Misna Berura (442:25), valamint Áruch HáSulchán (442:22) szerint nem, mivel ha nem lenne a kezdeti gabona, akkor a sokadik joghurt sem készülhetne el.
Van azonban könnyítő vélemény, ami igen meggyőző bizonyítékot talált (ld. Mekor Cháim 442:6, Temurá 1:4). Itt a Misna éppen a kovász kapcsán írja, hogy abban a tiltás mértéke mindig a mérték szerint [lefi háchesbon] számítandó ki.
