Talán az egész évben nincsen még egy annyira erősen hangsúlyozott témája a Tórának, ami egy adott időszakra jellemző, mint a Peszách és Sávuot közötti időszakban a gabona aratása és bemutatása.
Minden Peszáchhal kezdődik. Amikor a megkelt gabona [cháméc] tilos, a keletlen gabona [macesz] viszont éppen hogy kötelező, sőt mi több: micva. Az év egyetlen pillanata, amikor tórai parancsolat ennünk!
Ezt követi az első gabona bemutatása:
„Amikor eljöttök az országba, amit én adok nektek, és learatjátok az aratását, akkor hozzátok el a kévét [omer], aratásotok elejét a kohénnak. És lengesse meg a kévét az Örökkévaló előtt, a jóakaratotokra, az ünnep [Peszách] másnapján lengesse meg a kohén.” (Mózes 3., 23:10-11)
Majd pedig az omerszámlálás és az azt követő Sávuot ünnepe:
„És számoljatok magatoknak az ünnep másnapjától, a naptól, amikor a kévét hozzátok, hét hetet […] és mutassatok be új lisztáldozatot [minchá chádásá] az Örökkévalónak” (23:15-16)
Ez pedig éppen az egyetlen közösségi áldozata az évnek, amit kizárólag megkelt gabonából mutathatunk be.
A hálaáldozat [korbán todá] a másik kivétel, azt azonban egyének mutatják be és nem a közösség (ld. Mózes 3., 7:13).
A gabonából bemutatott áldozatot a Tóra minchának nevezi. A mincha szó eredeti jelentése héberül: ajándék. Mégis, a napi három imánk közül a délutáni imát ezzel a szóval illetjük. Eközben a másik két ima (sáchárit és mááriv) a megfelelő időszakokról kapta a nevét (sáchár – hajnal, erev – este).
Ld. pl. Káin és Ábel ajándéka – Mózes 1., 4:3, Jákob ajándéka Ézsaunak – 32:22, Jákob ajándéka Józsefnek – 43:11.
Ez adja az ötletet, hogy a nap időszakait az év időszakainak feleltessük meg. Hiszen maga a Tóra az, ami az év ezen időszakát a minchához, a lisztáldozathoz kapcsolja, míg a Talmud Bölcsei azok, akik a délutáni imát kötik ugyanehhez a fogalomhoz (Misna Beráchot 4:1).
További segítségünkre válik az értelmezésben a Széfer Jecirá, az ősi misztikus forrás, ami az év hónapjainak a jellegét határozza meg (5:1-5).
Egy évben 54 hetiszakasz van (a hetek pontos száma változhat a szökőhónapok miatt), egy nap pedig 24 óra. Átlagosan 2,25 hét jut egy órára. Így a gabonához köthető 7 hét időszaka körülbelül 3 órának felel meg a nap órái szerint. Ennek az időszaknak (Niszán, Ijár) a jellege: a beszéd és a gondolat. Ezek állnak az intellektushoz a legközelebb, a nap idejének teljességében.
Ha ez az a 3 óra, ami a naplementét megelőzi, akkor ezt követi egészen éjfélig az esti ima ideje, ami megfeleltethető Sziván, Támuz és Áv hónapjának. Jellegük: járás, látás, hallás. Eszerint az esti időszak leginkább a gyakorlatias célokra alkalmas.
A következő, reggeli ima hajnaltól mondható 4 halachikus óráig. Ez feleltethető meg Kiszlév és Tévét hónapjainak, melynek jellegei: alvás és izgatottság. Valóban, az ébredésre ezek jellemzőek: el kell hagyjuk az alvás állapotát, felébrednünk, és aktiválni energiáinkat, lelkesedésünket.
