A Tóra előírja, hogy a hetedik [smitá] évben a földet nem művelhetjük:
„De a hetedik évben szombatok szombatja legyen a földnek, szombat az Örökkévalónak: meződet ne vesd be, szőlődet ne messd meg. Aratásod utónövését ne arasd le, szőlődet ne szüreteld.” (Mózes 3., 25:4-5)
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy mind a szőlő, mind a gabona esetében tilos mind a termelés-gondozás, mind az összegyűjtés.
Ahogyan mostanság, az omerszámlálás napjaiban megszokhattuk, hogy hét hetet számolunk, ugyanez az évekre is igaz: a hétszer hét év után az ötvenedik év különleges. Ez a jovél:
„Jovél az, az ötvenedik év legyen nektek. Ne vessetek, és ne arassátok az utónövést, és ne szüreteljétek a szőlőt.” (25:11)
A gyakorlatban pontosan ugyanazok a tilalmak érvényesek a jovél évben is, mint a smitá évben (ld. Rámbám, Hilchot Smitá 10:15). Így a 49. és az 50. év igazán különleges, hiszen ilyenkor két egymást követő évben nem műveljük a földet.
Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk, a fenti, jovélről szóló mondatban nem találjuk meg mind a négy tilalmat, ami a smitá évnél szerepelt. Hiányzik ugyanis közülük a szőlő gondozására vonatkozó eset. Vajon miért?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, vizsgáljuk meg közelebbről a smitá és a jovél év közötti különbséget. A jovél év lényegét így foglalja össze a Tóra:
„És szenteljétek meg az ötvenedik évet, és hirdessetek szabadságot az országban, minden lakójának. Jovél legyen az nektek, és térjetek vissza, minden ember az ő örökségéhez, és mindenki a családjához térjen vissza.” (25:10)
A jovél év címzettje tehát az ember. A smitá év pihenése ezzel szemben a földnek szól:
Számos későbbi Talmudmagyarázó építette elméletét a gávrá [ember] és chefce [tárgy] közötti különbségtételre, melyek közül talán a legelső említést a Nedárim 2b oldalán találjuk meg, ahol a fogadalom [néder] és eskü [svuá] közötti különbséget foglalja így össze: „míg a fogadalom a tárgyat tiltja meg, addig az eskü az embert tiltja meg a tárgyról”.
„Ha bementek az országba, amit adok nektek, pihenjen a föld szombatot az Örökkévalónak. […] a hetedik évben szombatok szombatja legyen a földnek.” (25:2-4)
Ha pedig a földnek kell pihennie, akkor természetesen a smitá évben szőlő gondozása is éppolyan tilos, mint a többi munka. A jovél évben viszont, amikor az emberek pihenésén van a hangsúly, nincsen megemlítve a szőlő gondozása, mivel a négy tilalom közül ez az, ami talán a legkevésbé fárasztó munka. Míg a gabona a létfenntartásunkhoz szükséges, addig a szőlő a gazdagságot, a luxust jelképezi.
A gyakorlatban azonban a jovél évben is tilos a szőlőt művelni. Akkor mégis miért fontos, hogy a föld vagy az ember pihen?
A legjelentősebb különbség [náfká miná] az, ha egy nem zsidót kérünk a földünk művelésére, vagy akár bérbe is adjuk neki azt. Érdekes módon ez az az eset, amiben a smitá év szigorúbb még a szombatnál is. Hiszen míg szombaton 39 tórai munkatilalom van érvényben (ld. Misna Sábát 7:2), addig a smitá évben kizárólag a földműveléssel kapcsolatos munkák a tilosak. Például telefonálnunk, utaznunk, tüzet gyújtanunk vagy kereskednünk a smitá év hétköznapjain természetesen éppúgy szabad, ahogyan minden más évben.
Ha viszont egy nem zsidót kérünk munkavégzésre szombaton, akkor az – ha nem a megfelelő feltételeket figyelembe véve tesszük – rabbinikus tilalomba ütközik. A smitá évben azonban ugyanez nem pusztán rabbinikus, hanem tórai tilalom.
Hiszen ha a tilalom nem az emberen, hanem a földön van, akkor a föld szempontjából lényegtelen, hogy éppen egy zsidó vagy egy nem zsidó műveli.
Avraham Jichák Kook rabbi (1865-1935), Izrael földjének első askenázi főrabbija könyvet írt a hetedik évről Sábát Háárec (A föld szombatja) címmel. Ennek a könyvnek rögtön az első fejezetének első pontjában ezt a témát tárgyalja. Idézi azokat a véleményeket, melyek szerint a bérbeadás vagy dolgoztatás nem zsidó által tórai tilalom. Utána viszont más véleményeket is idéz, melyek ezzel vitatkozva azt állítják, hogy a föld pihentetése is csak zsidó földműves munkájára vonatkozik.
Az igazság azonban az, hogy nehéz eldönteni, hogy melyik véleménynek van igaza. A könnyítő vélemény szerint nem érthető, hogy miért hangsúlyozza a Tóra a föld pihenését. A szigorító véleménynek azzal támadhat nehézsége, hogy hogyan értelmezi a Misnát: „erősítjük a nem zsidók kezét a hetedik évben a béke útjai miatt”.
Misna Seviit 4:3. Ezt a Talmud úgy érti, hogy mondhatjuk nekik azt, hogy „legyetek erősek!” (Gitin 62a). Nehezen érthető, hogy ha magának a földnek kell pihennie, akkor hogyan is mondhatnánk ilyet.
Ha igaz a feltételezésünk, hogy a jovél év különbözik a smitától abban, hogy az ember vagy a föld pihen, akkor abból az is következik, hogy a jovél évre nem vonatkoznak a nem zsidónak való bérbeadás-dolgoztatás szigorításai. Legalábbis nem tórai, hanem rabbinikus tilalom van ilyenkor érvényben.
Részletesebb tárgyalás található a témában a fenti, Seviit traktátusban szereplő misnára írt Ori Vejisi c. magyarázatban, mely inkább a szigorítás felé hajlik.
