A cicit, vagyis szemlélőrojt egyike a Tóra legkülönlegesebb parancsolatainak. Akárcsak a kipa, ez is a ruházatunkon tanúskodik zsidóságunkról. Viszont a kipával ellentétben a cicit tórai eredetű. Éppen a mostani hetiszakaszban olvasunk róla:
„Beszélj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak cicitet ruháik sarkaira, és tegyenek a sarok rojtjaira égszínkék [techélet] fonalat” (Mózes 4., 15:37)
Technikailag nem kötelező a micva, hiszen a négy sarkú ruhánk sarkaira kell a rojtokat kötnünk. Ellentétben a régi korok embereivel, a mi ruhatárunknak nem része az ilyesmi. Így aki sem négy sarkú ruhát, sem cicitet nem visel, elvileg nem követ el bűnt.
A gyakorlatban azonban ez egy olyan egyszerű micvelehetőség, amit kár lenne kihagyni.
Különösen akkor, ha szeretjük a Teremtőt, az Ő Tóráját, és megtiszteltetésnek érezzük azt, hogy az Ő jeleit hordhatjuk magunkon egésznap (ld. még Sulchán Áruch OC 24:1).
Ennek illusztrációjára a Talmud leír egy történetet, melyben egy rabbi egy angyallal beszél erről a témáról:
„Egy angyal megtalálta Rav Ketinát, aki rojtoktól mentes ruhát viselt. Azt mondta neki: Ketiná, Ketiná, ha nyáron szedinát, télen szárbelát1 viselsz, akkor mi lesz a cicittel?
A talmudi korban használatos ruhadarabok nevei, melyek azonban nem rendelkeznek négy sarokkal.
Azt kérdezte tőle: vajon a tevőleges micva miatt is büntettek [ti, angyalok]? Azt felelte: a harag idejében2 büntetünk.” (Menáchot 41a)
Talán különleges aktualitása van ennek a témának most, amikor a nemzetközi helyzet különösen kiélezett. Aligha találhatunk napjainkban olyan időszakot, amit pontosabban lehetne a „harag idejének” nevezni.
A történet szerint amikor a vilnai Gáon a halálos ágyán feküdt, sírt, és megfogta a cicitjeit. Azt mondta: milyen kár, egy ilyen jó világot itthagyni, ahol ilyen kis összegért micvához lehet jutni [amennyibe egy cicit kerül]!
Valóban, egy egyszerűbb tálit kátán, azaz négyszögletű, rojttal ellátott ruha, amit az ingünk alatt hordhatunk, már 3-4000 Ft-ért is beszerezhető. Ha azonban égszínkék [techélet] fonalat is szeretnénk a rojtokra, akkor már 20,000 Ft körül kezdődnek az árak.
De mi is pontosan az a techélet? És kötelező-e hordani?
Ahogyan a fenti idézetből kiderült, a techélet – égszínkék fonalat a Tóra éppúgy említi, ahogyan a cicitet magát is. Az is közös bennük, hogy ennek ellenére egyik sem nevezhető abszolút kötelezettségnek – noha egészen más ok miatt.
A Talmud számos helyéből világosan kiderül, hogy az akkor élt rabbik még mind hordták a techéletet. Valamikor i. sz. 500 és 750 között azonban a festék gyártása ellehetetlenült – a történelmi feltételezések szerint az arab hódítások és azzal járó háborúk következményeként.
Ezt követően egészen a XIX. századig kellett techélet nélkül élni, amikor a Radziner Rebbe (Gerson Chanoch Leiner, 1839-1890, Lengyelország) úttörő kutatásokat folytatott a techélet újbóli felfedezésének és használatba vételének céljából.
Az általa talált állatról végül bebizonyosodott, hogy nem lehet a Talmud által leírt chilázon, melyből a techéletet kinyerjük. Lelkesedése és mozgalma azonban olyan folyamatot indított útjára, mely végül újabb „jelölt” megtalálásához – és számos izgalmas, tórai elemzéshez vezetett. Ez már a Talmudban leírt kritériumok meggyőző részét teljesíti.
Vajon biztosak lehetünk abban, hogy ez ugyanaz a techélet, melyet őseink használtak? A tökéletes bizonyosság persze aligha lehetséges, és számos rabbi érvel mind az autentikussága, mind viselésének kötelezettsége mellett és ellen.
Azt már a Misna leírja, hogy a „techélet hiánya nem érvényteleníti a fehér rojtokat” (Menáchot 4:1), így aki a techéletet nem viseli, a rojtjai érvényesek maradnak. Másrészt azonban mivel mind a Tóra, mind a Talmud különösen hangsúlyozza a micva jelentőségét, ezért igencsak helyesnek tűnik, ha valaki magára veszi a teljesítését.
