Ma reggel a vörös tehénről tanultunk. Azt mondják róla, hogy ez a Tóra egyik legnagyobb paradoxona. De kik is mondják ezt? Maga a Tóra mondja. Az Örökkévaló mondta Mózesnek: “zot chukát hátorá”, vagyis „Ez a Tóra törvénye”, mégpedig a „chok” típusú törvények közül való – azok közül, amelyeknek nincs racionális, emberi értelemmel felfogható magyarázata.
Ezeket nem azért tartjuk be, mert logikusnak találjuk, hanem azért, mert az Örökkévaló megparancsolta.
A vörös tehén törvénye ezek közül is a leginkább megmagyarázhatatlan. De miért?
Az egyik kézenfekvő magyarázat az, hogy a Tóra szerint, ha valaki halotti tisztátalanságban van, akkor ebből a különleges vízből – a vörös tehén hamvaiból készült vízből – hintenek rá, és így megtisztul. Viszont az, aki hinti a vizet, ő maga tisztátalanná válik. Ez egyszerre tisztítja a tisztátalant és tisztátalanná teszi a tisztát.
Tegnap volt a lubavicsi Rebbe jorcájtja. Kevesebben tudják, hogy a Rebbe jorcájtját követő napon van Rav Ezriel Hildesheimer jorcájtja is. Véletlenek nincsenek – ezt mindig megünnepeltük Berlinben úgy, hogy elzarándokoltunk a sírjához. Ő volt a berlini ros jesiva, és egyébként talán nem mindenki tudja, de a magyarországi Rabbiképzőhöz is van némi köze. Hildesheimer is magyar rabbi volt, aki innen ment el, mert nem tudott megférni a szélsőségekkel szemben. Ortodox volt, de nyitottabb gondolkodású.
Ő is, akárcsak a lubavicsi Rebbe, azt vallotta, hogy a modern eszközökkel kell harcolni a Tóra ügyéért, és terjeszteni azt. Mindketten a saját korukban és helyükön óriási Tóra-tanítók voltak.
Visszatérve: mit jelent az, hogy a víz tisztává teszi a tisztátalant, de tisztátalanná a tisztát?
Szerintem ez azt jelenti, hogy ha valaki halotti tisztátalanságot szed össze – például ha temetőben jár, ha holttest közelében van –, akkor ő tisztátalanná válik. És ki megy ezekre a helyekre? Aki segíteni akar másoknak. Aki végzi a hintés szolgálatát, vagyis aki másokat tisztít meg, az maga is tisztátalanná válik – de csak ideiglenesen.
Ugyanígy: akik ma nagy Tóra-tanítók, mint például a lubavicsi Rebbe vagy Rav Hildesheimer, ők is elmennek olyan emberek közé, akik nem úgy tartják a Tórát. Felmerül a kérdés: nem teszi ez őket „tisztátalanná”? Nem hatnak rájuk ezek az emberek, a világi butaságok, az anyagias gondolkodás?
A válasz: nem. Aki tisztátalan, az megtisztulhat. Aki pedig tiszta és másokat tisztít, az esetleg ideiglenesen kicsit „tisztátalanná” válik, de utána visszatér a Tórához, és nem veszi magára a világ ostobaságait, az egyensúlyából kizökkentő, felesleges dolgokat.
