Hogyan kapcsolódik Korách lázadásának története az azt közvetlenül megelőző cicit [rojtok] szakaszához?
„És legyen nektek rojtként, és lássátok azokat. És emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, és cselekedjétek meg azokat. És ne térjetek tévútra szívetek után és szemeitek után, amik után paráználkodnátok.” (Mózes 4., 15:39)
A Midrás magyarázata szerint Korách igen furcsa érveléssel „kampányolt” Mózes és a Tóra ellen. Rási így írja:
„Odaállított 250 embert [akik alkalmasak arra, hogy] a Szanhedrint vezessék, és felöltöztette mindet teljesen égszínkék [techélet] ruhába. Eljöttek és megálltak Mózes előtt. Azt mondták: egy ruha, ami teljesen techélet, köteles rá cicitet tenni vagy sem?
Azt mondta Mózes, hogy köteles. Elkezdett nevetgélni rajta: lehetséges, hogy egy teljesen más színű ruhát egyetlen szál techélet mentesít – és közben ez teljesen techélet, és saját magát nem mentesíti?” (16:1)
Ez a hagyomány elegánsan összekapcsolja a két témát: Koráchot és a techélet rojtokat, amik egymás után vannak megemlítve. Jól illeszkedik Korách általános filozófiájához (és demagógiájához):
„Mert az egész nép, mindnyájan szentek, és közöttük van az Örökkévaló – akkor miért emelitek magatokat az Örökkévaló gyülekezete fölé?” (16:3)
Ha az egész nép szent, akkor vezető sem kell nekik. Ugyanígy, ha egy ruha is teljesen szent, akkor nem az az egy szál szükséges hozzá, hogy megszentelje – így hangzik az egyszerű érvelés.
Ebből azonban nem derül ki semmilyen lényegi kapcsolat Korách és a cicit között. Maga a Midrás is hoz éppenséggel egy hasonló logikát egy Tóratekercsekkel teli szobára, melyre a mezüzét mégis fel kell tenni.
Láthattuk, hogy a cicit micvája erősen kapcsolódik a látáshoz. Az egyik magyarázat szerint maga a héber cicit szó is a látás, pillantás jelentésből származik (ld. Rási 15:38, Sir HáSirim 2:9 alapján) – innen a magyarban is használatos „szemlélőrojt” kifejezés.
Azt is látjuk, hogy a Tóra írja, hogy a cicit viselése egyfajta védelmet is jelent a szem számára: inkább ezt nézzétek, erről a micvák fognak eszetekbe jutni, és nem mentek minden más után, amit véletlenszerűen a szemetek elé kerül.
Hagyományosan a „szemek utáni paráználkodás” témáját a smirát énájim, azaz a szemek őrzésének kötelezettségéhez szoktuk kapcsolni (ld. bővebben Sulchán Áruch EE 21:1)
Koráchról pedig tudjuk, hogy éppen a szeme volt a gyenge pontja. Rási írja róla, hogy „a szeme tévesztette meg” (16:7) – ellentétben Dátánnal és Ávirámmal, akit viszont „a szájuk buktatott el” (16:12, ld. bővebben az előző írásban).
Korách ereje és gyengesége egyaránt a szemében rejlett. Sokunkkal így van ez, miközben talán észre sem vesszük, hogy a legnagyobb előnyünk és legnagyobb hátrányunk, a legerősebb képességünk és legveszélyesebb gyengénk egy és ugyanaz. Ez a pontunk az, ami lelkünk gyökeréhez [sores nesámá] talán a legközelebb esik.
Korách ugyanis vizionárius volt.
Irigy volt a rokonára, hogy miért őt nevezték ki vezetőnek (ld. Rási 16:1). Hiszen ha ő lehetett volna a törzs vezetője, nagyon komoly elképzelései lettek volna arról, hogy mennyi jót tehetne. Ugyanezt a gondolatát vitte tovább és alkalmazta Mózesre és Áronra is – az ő keze alatt jóval sikeresebb lehetne az egész nép! Így gondolta.
A héber szem szó [ájin] számos más kontextusban is szerepel. Például a manna kapcsán az ízét nevezi így a Tóra. A rabbinikus héber nyelv is sokszor úgy használja, mint valaminek a lényegét.
Pl. sütemény után mondott áldás hasonlít a bencsoláshoz – ברכה אחת מעין שלוש (pl. Beráchot 37a). Másik példa: minden, amit a Bölcsek bevezettek, a Tórához hasonlóan (כעין דאורייתא) vezették be (pl. Peszáchim 30b).
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a szem valaminek a lényegét, az esszenciáját fejezi ki. Kicsit hasonlóan, ahogyan magyarul is szokták mondani, hogy a szem a lélek – a lényeg – tükre.
Koráchot a szeme – a lényege tévesztette meg. Képes volt arra, hogy lássa, felmérje saját lelkének nagyságát, a benne rejlő képességeket, de amikor úgy érezte, hogy azok mások hibájából kifolyólag nem tudnak megnyilvánulni, fellázadt.
Csak tippelni tudunk, hogy mi lehetett volna belőle, ha nem törekszik a nagyságának elismerésére.
A zsidó történelem nemzedékei során éltek viszont rejtett [nisztár] cádikok, akik kijavították ezt a hibáját, és egész életükben egyszerű emberként leplezték lelki nagyságukat és különleges képességeiket.
