Hír a 444-ről: Karácsony Gergely egyetért Orbán Viktorral Pride-ügyben. A budapesti főpolgármester a Facebookon reagált Orbán Viktorra, aki a Harcosok Klubjának azt üzente, a tegnapi giga-Pride „(…) a bizonyíték arra, milyen lenne az életünk, ha az ország élén nem a szuverenitásunkat védő nemzeti kormány állnak”.
Karácsony egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy tegnap kiderült, milyen lenne ez az ország, ha nem a Fidesz kormányozna: „Egyetértek a miniszterelnökkel: tegnap kiderült, milyen lenne ez az ország, ha nem ők kormányoznának. Mutatom. Szabad, mosolygós, szeretetteljes, egymásra odafigyelő, egymást támogató, szolidáris közösség. Mert aki a szabadságot választja, társakat választ.”
Hadd csatlakozzak a sorhoz! Ez szerintem is nagyszerű lenne – ha ez lenne az igazság.
Azonban azt hiszem, hogy kicsit ünneprontónak kell lennem. Sajnos ez a most szombati rendezvény egyáltalán nem a korlátlan szeretetről, összefogásról és össznépi egyetértésről szólt.
Éppen fordítva: ez a nagy tömeg valami ellen gyűlt össze, és nem valamiért.
Ettől ez a cél még lehet igen hasznos is. Viszont nem a szeretet kovácsolta össze.
Ellenpróbaként gondoljuk végig: milyen összefogásra emlékszünk, ami egy pozitív cél érdekében történt, nem pedig valami ellen?
Ez egyébként valahol rendben is van. A Tóra is azt tanítja, hogy a jécer hárá végeredményben képes arra, hogy motiválja az embert a jóra (nem Goethe leleménye, még ha szépen is fogalmazta meg: „az erő, mely örökké rosszra tör, és örökké jót mível”).
„És látott az Örökkévaló mindent, amit alkotott, és íme, nagyon jó…” (Mózes 1., 1:31)
„Ez a rossz ösztön [gonosz kísértés, jécer hárá]. Vajon a rossz ösztön nagyon jó? Hanem, ha nem lenne a jécer hárá, az ember nem építene házat, nem venne feleségül asszonyt, nem nemzene, és nem kereskedne. És így mondja Salamon király: hiszen ez az ember irigysége a másik felé” (Berésit Rábá 9:7, Kohelet 4:4 alapján)
Ám az igazság az, hogy igenis léteznek olyan közösségek (még ha kisebbek is), melyek egy pozitív cél érdekében jönnek létre, nem pedig valami ellen. A vallásos közösségeinkben például: az imáért, a Tóratanulásért, a közösség fejlesztéséért, építéséért, egymás támogatásáért, segítéséért stb.
Az a zsidó, aki most szombaton kint volt, többszörös kognitív disszonanciával kellett, hogy szembenézzen.
Igen, kérdezték tőlem, szombaton szabad sétálni, nem probléma. (Noha a politikai rendezvény nem a lehető legsábeszdigebb dolog, amit el tudnék képzelni.) Sőt, vinni is szabad, az éruvon belül – aki a hídon átmegy, annak már nem.
Idén azonban a megszokott Tóra vs. LGBTQ-problémakörön egy újabb nehézség is felmerült: a nyílt netanjahuzás. Mellékelek egy képet, amin direktbe kapcsolja össze a Pride és Izrael problémáját – neméppen pozitív színben.
Azok a zsidók, akiket – teljes joggal! – zavar az immáron rendszeressé váló egyoldalú, gyűlöletkeltésre alkalmas Izrael-ellenes kommunikáció, bizony, nemcsak a szeretet és összefogást érezhették ezen a rendezvényen. Számukra valóságos belső konfliktust okoz az, hogy ki ellen és ki mellett vonulnak éppen.
(Eredeti változat: Facebook)
