Az ember csak akkor tud igazán tanulni, ha tisztában van két alapvető kérdéssel: hogyan tanulunk, és miért tanulunk? Nem is tudnám megmondani, melyik fontosabb, mert mindkettő nélkülözhetetlen. Ha valaki nem tudja, miért tanul, akkor miért tegye? Ha pedig nem tudja, hogyan tanuljon, könnyen azt gondolja: „Mikor fogok én annyit tudni, mint egy igazi tóratudós?” – és akkor minek az egész?
Éppen ezért különösen találó, hogy mindezt ma beszéljük át, amikor is a volozsini Ráv Cháim (a Vilna Gaon tanítványa és a híres Volozsini Jesiva alapítója) jorcájtját tartjuk. Ezt a jesivát úgy nevezték: Ém haJesivot – minden jesiva anyja. Nem azért, mert korábban ne lettek volna jesivák, hanem mert ez volt az első, amely nagyobb léptékben, rendszerezettebben szolgálta ki a Tóratanulás tömegigényét, és magas szintet is tartott. Ráv Cháim számára nemcsak az volt fontos, hogy maga nagy tóratudós legyen, hanem az is, hogy sokan mások is tanuljanak Tórát. A volozsini jesivában például naponta egy teljes talmudi lapot kellett tanulni, és nemcsak átfutva, hanem memorizálva is.
A Tóratanulás célja
Bölcseink tanítják: „Három dolgon áll a világ: a Tórán, az istenszolgálaton és a jócselekedeteken” (Pirké Ávot 1:2). A szolgálatot sokan az imával azonosítják. Így zsidóként három dolog különböztet meg minket: a Tóra, az ima és a micvák.
De miért tanulunk Tórát? Azért, hogy sokat tudjunk? A mesterséges intelligencia is sokat tud. Egy Tóra-tekercs is „tudja” az egészet. A cél tehát nem pusztán az ismeret. Régen volt szokás, hogy egy tűt átdöfték a talmudköteten, és fejből meg tudták mondani, melyik betűn ment át. Csodálatos, de vajon ez a cél?
A tanulás igazi célja az, hogy jobb emberekké váljunk. A Tóra átformálja a gondolkodásunkat, belső erőt és tartást ad, különösen egy olyan világban, ahol kívülről folyamatosan ömlik ránk egy másfajta gondolkodásmód. Ha mi nem tűzzük le a zászlónkat, majd mások teszik meg helyettünk.
Hogyan tanulunk?
Bölcseink köteleznek: „Snájim mikrá veechád targum” – a hetiszakaszt minden héten kétszer héberül és egyszer a fordítással kell elolvasni. Aki képes erre, az fantasztikus. Én magam kinyomtatom nagy betűkkel, aláhúzom, jegyzetelek bele. Ez kicsit olyan, mint az oknyomozó újságírás: ki kell szagolni, hol van a jó téma.
Mitől jó egy téma?
- Legyen benne jó kérdés – olyan, amit még senki nem tett fel.
- Legyen hozzá sok forrás: Tóra, Gemara, kommentárok.
- Legyen benne gyakorlati vonatkozás (nafka mina) – valami, ami a haláchához vagy mindennapi élethez kapcsolódik.
- Legyen benne válaszerő – egy olyan alapvetés, amely több részletet is megmagyaráz.
Példa: a Tóratekercs előtt való felállás
A Tórában azt olvassuk: „Az ősz ember előtt kelj föl, és az idős ember előtt tisztelegj” (Mózes 3., 19:32). A bölcsek úgy magyarázzák: zákén = ze sekaná cháchmá – vagyis a bölcs ember. Így kötelességünk felállni a tóratudós előtt. Kal vachomer, ha a tóratudós előtt fel kell állni, a Tóra-tekercs előtt még inkább.
Mégis, a Makot traktátus azt mondja, hogy épp fordítva: a Tóra-tudós előtt kell inkább felállni, mint a Tóra-tekercs előtt. Rává pedig így fogalmaz:
„Buták azok, akik a Tóra-tekercs előtt felállnak, de a Tóra-tudós előtt nem, hiszen a Tórában az áll: 40 ütést kapjon a bűnös – a bölcsek azonban megmutatták, hogy csak 39-et kell adni.”
Ez rendkívül inspiráló. A Maharsa magyarázza, hogy ezek a „buták” azok, akik azt mondják: „Mit érünk a rabbikkal? Semmit.” – de valójában nagyon is sokat: eggyel kevesebb ütést! Ezek az emberek túlzottan pragmatikusak, mindent csak a közvetlen haszon felől néznek, s ezért mondja a Talmud róluk: „Nincs részük az eljövendő világban.” Miért? Mert nem hisznek benne – csak a jelen világban gondolkodnak.
Ezért mondja a Tóra Mózes szavaival, amikor a frigyláda elindult: „Vajhi binszoá hááron” – „Amikor elindult a frigyláda…” Miért nesziá (utazás), és nem hálichá (menés)? Mert a menés rövid távot jelent, az utazás hosszútávot. A frigyláda, a Tóra a jövőre, a hosszú távra mutat. Felállni a Tóra előtt tehát azt jelenti, hogy tiszteletet adunk nemcsak a kézzelfogható, rövidtávú dolgoknak, hanem annak is, ami a jövőre, az eljövendő világra mutat.
A tanulás módszere
Tanulni csak rendszerben érdemes. Forrásokból kell építkezni – Tóra, Gemara, kommentárok, rendszerező művek, mint a Tora Temima vagy a Talmudi enciklopédia. Ugyanakkor mindig kell keresni azt az egy pontot, azt az alapvetést, amely összefogja a sok részletet, és amelyből válaszerő fakad.
Ezért biztatok mindenkit: jegyzeteljen, írjon le kérdéseket és ötleteket, akár csak rövid vázlatokat. Az évek alatt ez összeadódik. Egy jó magyarázat nemcsak tudást ad, hanem erőt, tartást és jövőképet is.
Teljes gépi átirat
Hogyan tanulunk? Miért tanulunk? Szerintem az emberek nem tanulnak úgy, hogyha nincsenek tisztában ezzel a kettővel. És nem is tudom megmondani igazából, hogy a kettő közül melyik a fontosabb, mert egyik sem fontosabb, mint a másik. Ha nem tudja, hogy miért tanul, akkor miért tanuljon, ugye? Ha meg nem tudja, hogy hogyan tanuljon, akkor megmondhatja azt, hogy hát mikor fogok én annyit tudni, mint egy tóratudós? Tehát akkor meg minek az egész.
Viszont aligha lehet erre jobb nap, mint a mai, ami a Volozsini Haim rabbinak a jorciteje, a Volozsini rabbinak van a halálozási évfordulója. Ki az a Volozsini Haim rabbi? A Vilna Gaon tanítványa, a Volozsini Jesíva alapítója. A Volozsini Jesívát úgy is nevezték: Em haJesivot, minden jesíva anyja, mert akkor előtte nem tanultak jesívákban a zsidók. Dehogyisnem. Dehogyisnem, hát ez ugye kicsit iparosodottabb időkben, kicsit nagyobb méretekben kiszolgálni tömegigényeket. És hát azért a színvonalon is tolni egy kicsit. Ugye, a Volozsini Jesíva, nem akarok nagyon sok időt, majd esetleg írok talán egy pár szót. Szóval nem nagyon akarom sokat beszélni erről, de csak tényleg néhány szót. A lényeg: nagy tóratudós volt. És nem csak az, hogy nagy tóratudós volt, a Volozsini Haim rabbinak a tóratanulás is fontos volt, és az is fontos volt neki, hogy még sokan tanuljanak Tórát.
Az ő jesívájában az volt a rend, hogy mindig egy nap egy lapot kellett tanulni a Talmudból, többet, de nem csak úgy, ahogy mostanság szokás, hanem hogy fejből is kellett tudni, tehát nem csak ugye ma is van ilyen Daf Yomi siur, hogy egy óra alatt végigszaladunk rajta. Hát természetesen a jesívában nem ez volt. Na most, a kérdés az mindig az, hogy itt és most hogyan tanulhatunk? Hát most gondolom, legtöbbünknek nincsen lehetősége arra, hogy bejelentse a munkahelyén, hogy sziasztok, én most távoztam, elmentem jesívába, bár ilyet is ismertem, aki megvárta a nyugdíjas éveit és elment jesívába, vagy lejjebb vett a munkából, amikor egy picit már volt mit félretennie, és elment, ez is egy megoldás. Ez vajon az egyetlen megoldás, vagy van másik megoldás is?
Mi a tanulás célja? Ugye, három pilléren áll a világ, azt tanítják a bölcseink a Tórában, a Pirkei Avotban rögtön az elején, az első fejezetben, a harmadik Misnában: a Tórán, az Avodán és a jó cselekedeteken. Az Örökkévaló szolgálatán és a jó cselekedeten. A szolgálatot sokan úgy értelmezik, hogy az az ima. Szóval azért vagyunk zsidók, mert Tórát tanulunk, mert imádkozunk és mert jó cselekedeteket csinálunk. Jó cselekedeteket mindenki igyekszik csinálni, zsidók, nem zsidók is. Reménykedem benne, hogyha van jóravaló ember. Természetesen a tóratanulás és az imádkozás az, ami megkülönböztet minket. És akkor, hogy működik ez a tóratanulás? Miért tanulunk Tórát? Azért, hogy sokat tudjunk? Hát erről már beszéltünk, hogy a mesterséges intelligencia nagyon sokat tud. Beszéltünk róla tegnap, hogy a Tóra-tekercs az is nagyon sokat tud, és ez nem egy cél. Tehát ugye, régi időkben fogtak egy ilyen jó vastag talmudi kötetet, betettek egy tűt és elkezdték olvasni, és mondták tovább. Szóval fantasztikus, hogy miket tudtak. És akkor most ez lenne a mi célunk, hogy azt reprodukáljuk? Hát azt gondolom, hogy nem kizárólag. Az nagyon jó, hogyha valaki sokat tud, de nem ez a tanulás célja, hanem természetesen a tanulás által jobb emberek leszünk, a tanulás által átformálódunk.
Átkerül a fejünkbe. Főleg most, ugye, hogy kívülről ömlik egy bizonyos fajta gondolkodásmód, és hogyha az ember nem tűzi le a zászlaját valahol valami mellett, akkor hát majd mások le fogják tűzni, hogy hol legyen. Úgyhogy ezért is tanulunk, hogy legyen egy belső tartás, legyen egy belső erő, és ez átformálja az embert. Akkor most beszéljünk arról, hogy hogyan tanulunk. Kicsit szeretnék bemutatni a kulisszák mögé, hogyan készül egy újság, hogyan készülnek itten a tanulásaink. Ugye, számomra nagyon fontos, hogy legyenek források. Mindig megszámolgatom, hogy most ez például a legutóbbi száma, 99. száma az újságnak. Általában mindig, hogyha megszámolom a forrásokat, azt találom, hogy körülbelül 14 oldalra 16 forrás jut. Szóval oldalként négy forrás. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11… ezzel kijön körülbelül. Nem akarom itten végigjátszani. Na, hogy kell egy ilyet összeállítani? Hogy kell ezt tanulni? Hogy kell a heti szakaszt végigtanulni? Hát először is, ugye a bölcseink arra tanítanak minket: Snéim Mikra ve-Ehad Targum. Az ember köteles minden héten egyszer elolvasni a heti szakaszt, kétszer elolvasni az egészet, és egyszer a fordítását. Aki erre képes, az fantasztikus.
Én megpróbálom, kinyomtatom magamnak ilyen jó nagy betűsen, hogy lássam, és bele tudok firkálni, és aláhúzom benne a nekem fontos dolgokat. És először kicsit ez olyan dolog mindig, mint az oknyomozó újságírás. Ki kell szagolni, hogy hol van jó téma, hol vannak érdekes dolgok. Mit számítunk úgy, mint érdekes dolog? Csináltam egyszer egy ilyen dolgot, hogy kiértékeltem több hétre, több hónapra visszamenőleg a cikkeimet különböző szempontok által. Ezek voltak a szempontjaim: kérdéserő, válaszerő. Egy jó kérdés. Milyen kérdés egy jó kérdés? Nagyon-nagyon alapvető. Olyan kérdés, jó kérdés, hogy hát hogy ez eddig nem jutott eszembe, hogy létezik. Senki nem kérdezett ilyet még soha. Meg kell nézni természetesen a hagyományos magyarázatokból néhányat. Meg kell nézni egy kis Rashi-t mindenképpen. Ramban-t szeretem megnézni, ugye, Mikraot Gdolot. Belemutogattam azokba. Az igazság az, hogy hogy lehet legjobban megnézni, hogy egy kérdést kérdezett-e valaki? Legjobban úgy, hogyha megvan, hogy konkrétan melyik mondatra kérdezem, és nagyjából milyen szavakkal kell kérdezni. Ha ez így van, mondjuk például vegyük ezt a mondatot, amit mondjuk vegyük azt a kérdést, amit kérdeztem a múltkor a trombitákról. Emlékeztek, hogy kérdeztem a trombitákról? Hogy azt mondjuk elég egyszerű ellenőrizni, hogy senki nem kérdezi, hogy hogy létezik, hogy a Mózes készítsen magának két trombitát, magának kettőt. Ugye, egy szájal egyet lehet fújni. Hát ezt tök egyszerűen meg lehet keresni. „Shnei Hatzotzrot” – kiixelem az összes kommentárt. Kiixelem, hogy csak a forrás, csak a héber legyen. Kijelölöm az egészet.
Így szépen beteszem copy-paste, és egy szövegkeresőben megkeresem, hogy „pé”-betű, és látom benne, nincs benne se „pé”, se „áhed”. Megnézem a kontextusokat, körülbelül három, négy, öt találat van. Szóval egészen, egészen világosan kiderül, hogy ez például egy olyan kérdés, amit még nem kérdeztek. Elég egy olyan kérdést kérdezni, amit még nem kérdeztek, és utána elmenni annak a nyomán válaszokat találni? Hát azt gondolom, hogy nem elég. A jó kérdés az, amiből lehet valamit kihozni, az olyan, hogy van benne nagyon sok forrás. És ez a második szempont: a Gemara. Van-e valami Gemara? Van-e valami talmudi forrás? Például ez a kérdés, amit legutóbb megnéztünk, a közösen néztük, a Tóra-tekercsnél föl kell állni. Ez például azért tetszett, mert ez három talmudi részben említi. Sőt, igazából négy, a negyediket meg se néztük már, lehet, hogy kijön anélkül is belőle. Valami a Brachot traktátusban, Kidusin traktátusban, tudjátok, hogy itt a Sefariában a barna az a talmudi forrás, Makot traktátusban és kicsit lejjebb a Sanhedrin traktátusban. Na az már valami, abból már lehet valamit kezdeni. Hogyha a Tórában is van valami olyasmi, ami úgy elgondolkoztatja az embert, az már egy jó pont. Az még nem minden, de az már egy jó pont. Hogyha vannak talmudi források, az még egy. A Talmudban is vannak olyanok, amik elgondolkoztatják, még egy pont. Tudjátok, mindig a Talmudot, amikor megnézzük, akkor szeretem megnézni a kontextusát. Hogyha azt mondja, hogy Sanhedrin 99B, akkor mindig bedobom ebbe a Gemara-navigátorba, mindig megnyitom 99B és megnézem a kontextust, és mindig felteszem a kérdést: akkor ez hol van? Ez melyik Misnára megy, melyik témára megy? Majd fogjátok látni, ha nem ma, akkor másik napon, vagy az újságban, hogy ez például egy olyan talmudi idézet, ami gyönyörűen szépen beköthető az egész talmudi tárgyalásba, a kontextusba.
Ez miért jó? Ez azért nagyon jó, mert akkor két legyet ütök egy csapásra. Nem csak Tórát tanultam, azt tudod, hogy Tórát hogy kell érteni? Hát Talmudot is tanultam. Azt nem csak azt, azt is mondom, hol kell kinyitni. És egy koncepcióval összekapcsoltam, és legközelebb fogok rá emlékezni, hogy akkor ez itt van. Van egy álmom, ha a Teremtő megsegít, akkor lesz egy kis időm, megcsinálom. Szeretnék ebből az esszenciális Tórából csinálni egy talmudi változatot is. Lényegében ugyanez, hogy itt lesznek akkor a bal oldalt a talmudi traktátusok, és minden rész, amit tanultunk, összekötögetve, tematikusan kijegyzetelve. Egy nagyon-nagyon egyszerű, nagyon-nagyon áttekinthető, és a memorizálást segítő. Beszéltünk arról, hogy lehet-e memorizálni az egész Tórát. Nem nagyon könnyű feladat. Iszonyatos energiákat kell beletenni. Ha nincs ennyi energiánk, nincs ennyi képességünk, nincs ennyi lehetőségünk, akkor lemondjunk arról, hogy képesek legyünk arra kevésre emlékezni, amit rendesen áttanulunk? Szerintem az a tipikus esete lenne annak, amikor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük.
Na most akkor, szóval van egy olyan nagy kérdéserő, van egy olyan Gemara, van egy olyan Nafkamina, gyakorlat. Halacha, nagyon fontos gyakorlati dolog. Közben mutatok még egy könyvet. Ez többféle verzióban van. Ez egy jó súlyos és jó drága verzió, de én azt gondolom, megéri. Hasznos dolog. Ez a Tóra és a Talmud közötti kapcsolatok. Na most, hogyha csak azt akarom nézni, ha csak az az egy kérdésem van, hogy hol idézi mondjuk ezt a mondatot a Talmud? Hát az nagyon egyszerű. Itt a Sefariába rákattintok, ugye, és akkor itt mutatja, hogy hol. Itt rákattintok, akkor még idézi azokat is. Jó, ez nagyon szép dolog, de mindezzel együtt ugye a sok kötetbe belenyomtatják csak magukat a a azt, hogy Yoma 3B, Rosh Hashana 27, szóval magukat a címeket, hogy hol található meg, ami különleges ebben a kötetben. Többféle van. Van a Torat Mima. A Torat Mima az azért érdekes, mert az lábjegyzetes, az kiemelkedik, azt nem lehet nem megemlíteni, hogyha ez a témánk. Nézzétek meg, itt a Torat Mima szintén idézi a talmudi részeket és a lábjegyzetben ő már belemegyeget abba, hogy miért pont ott, miért pont az, miért pont, mikor rövidebben, mikor hosszabban. Néha ő is ad használható tippeket, hogy merre induljon el az ember. Szóval nem lehet végigolvasni például a Torat Mima-t faltól falig az egészet, de ha már megvannak az ötletek, akkor ez is egy nagyon jó támpont lehet.
Na, hogy vannak meg az ötletek? Mondjuk eljön a Sabbat, mondjuk van otthon egy ilyenem, mondjuk leülök és kinyitom, és elkezdem olvasgatni és nézegetni, hogy működik ez a könyv. Hát ez le van butítva nekem a szintemre. Ez angolul van. Gyorsan át lehet futni, hogy mik a témák. Először azt csináltam az idén, hogy elkezdtem ugye bejelölgetni, hát be lehet jelölgetni vagy ilyen oldaljelzővel. Van, aki megengedi Sabbatkor ezt az oldaljelzőt, van aki nem. Úgyhogy én Sabbatkor inkább gemkapcsokkal bejelölgetem, úgyhogy azért is néz ki így az én kötetem. Elkezdem lapozgatni. Először csak azokat jelzem be. Első vezérelvem az volt: csak az, aminek van mai praktikus, gyakorlati haszna. Ugye rengetegszer idézi a Talmud a Tórát, tehát ez egy végeláthatatlan valami. Tehát tök gyorsan végig lehet rajta szaladni, és lehet azt mondani, hogy na most akkor kiszűröm belőle az 5%-ot, és csak azzal dolgozom, és csak azt nézem, hogy abban hol van valami használható. Ez volt a Nafkamina. Ez volt a gyakorlati aspektus.
Rendszer. Ugye a rendszereket is nagyon szeretem, ahol megfeleltetések vannak, de az egy ajándék. Az nem. Muchrach – válaszerő, informatív. Informatív az a legegyszerűbb. Az egy olyan lábjegyzet, ami valami kis hasznos csemege az a hab a tortán. A válaszerő, a muchrach, a muchrach azt jelenti, hogy valami szükségszerű, hogyha egy kérdésre lehet millió egy választ adni. Miért ez mondja úgy? Üssétek be a ChatGPT-be, miért? Miért kérdezzétek, vegyétek az én kérdésemet alapul? Ugye, mondjuk ez lehet egy jó tanulmány, hogy mondjuk kérdezzük meg a ChatGPT-t. Asszem én megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mit mond a izékre, mit mond a trombitákra. Itt van: “Hatzotzrot of Moshe”. Ugye azt kérdezem, mi az, hogy kettőt fúj, amikor mi az, hogy kettő legyen? Hát nem lehet kettőt. Ugye először csak megkérdeztem, hogy tudja-e hogy mi az? Tudja, mi az? Miért mondja, hogy magadnak kettőt? És akkor mond mindenfélét. Látod, többet is be tud dobni rá. Szimbolikus, funkcionál. Egyik rosszabb, mint a másik, nyilván. Mitől jó egy magyarázat? Attól jó a magyarázat, hogy érzi az ember, hogy az a magyarázat jó és nem a többi. Tehát, hogy lehetne mondani ezt is, azt is. Ugye, hogyha van két magyarázat, és hát akár így is mondhatom, de akár mondhatom úgy is. Nem érdekes, ha van egy olyan magyarázat, ami übereli ezeket, ami azt mondja, na ez tényleg azt kell, hogy legyen. Szoktam mondani, hogy hány kapcsolat van, hogy hogy ha két kapcsolat van a szöveggel, vagy három kapcsolat összefonódik a kontextusával, ezek mind-mind mind annak a jelei, hogy az a magyarázat, amit találtunk, az muchrach, az szükségszerű.
És ez a válaszoló erő nagyon-nagyon sok esetben az a helyzet, hogy talál az ember egy darab szájid, egy darab alapvetést talál az ember, és az az alapvetés az képes arra, hogy megmagyarázzon sok mindent. És ez szokott lenni a jó dolog. A jó téma az olyan, hogy van hozzá sok forrás. Ez a téma, amit most nemrég tanultunk, mutattam, hogy van hozzá jó sok forrás, van hozzá jó sok magyarázat, az lehet előny is, és lehet hátrány is. Sok rabbi foglalkozott vele. Hú, de jó. Nézzétek, láttátok már Talmudi enciklopédiát? Azt hiszem már mutattam. Minden téma ki van dolgozva, végtelen részletességgel. Soha az életben nem lehet abból összehozni valami normális, egyszerű kis magyarázatot, vagy tanítást, vagy olyat, amit az ember kézzel tud fogni. Tehát inkább olyasmi, mint egy fának a gyökerei, amik vagy az ágai, amik felé terjednek, de valahogy olyan megfoghatatlan marad. Attól, hogy egy ilyen dolog megfogható legyen, meg kell találni benne azt az egyetlen pontot, aminél fogva meg lehet találni benne egy kis útvonalat abban a labirintusban.
És ez az útvonal az a az a amit úgy hívok: szájid alapvetés. Egy olyan alapvetés, ami rávilágít több dologra és több mindent megmagyaráz, és ez a válaszerő. És amikor ez megvan, akkor mondhatjuk azt, hogy ámen. Akkor mondhatjuk azt egy cikkre, hogy rendben van. Ez a cikk, amit most írok, ezt elkezdtem írni. Már be is fejeztem írni. Nem volt olyan tökéletes. És egy kicsit elmentem, és egy kicsit lazítottam, és gondolkoztam. És akkor ezek a legjobb pillanatok. Sétálunk, gondolkozunk, ugye, és bevillan, hogy hoppá, itt van egy kapcsolat, itt van egy összefüggés. Hadd mutassam meg végén csak így szemléltetésképpen, hogy hogy mi az, hogy hogyan hogyan lehet fölépíteni. Most nem megyünk bele a részletekbe, csak a lényegét mutatom ennek a mostani tanításnak, amit tanultunk. Ugye annak kedvére, aki esetleg nem látta a korábbi alkalmakat, ugye itt arról van szó, hogy amikor a frigyláda elindult, akkor a Mózes így szólt: “Kelj fel, Örökkévaló, szaladjanak szét ellenségeid!” Ugye? És akkor mondtuk, milyen jó pofa, van egy halacha, hogy amikor nem a frigyláda indul el, hanem a Tóra-tekercset visszük körbe, akkor mi is fölállunk, nem Örökkévaló, kelj fel, mi is fölállunk. Nagyon szuper. Jó, hol van ez a Talmudban leírva? Hát ugye le van írva egyrészt az, hogy alapvető magyarázat azt mondja, hogy Kal vaChomer, hogyha egy tóratanuló előtt fölállunk, akkor a Tóra előtt pláne fölállunk. Szóval a Tórából tanul, a Tóra-tekercs előtt még jobban föl kell állni, mint a tóratanuló előtt. És a tóratanuló előtt biztos, hogy föl kell állni, mert azt a Tóra írja, hogy a bölcs előtt álljál föl.
Nipné Sévá tkum vé-hadartá pné záken, és az ősz ember előtt és az idős ember előtt kelj föl, az ősz meg az idős az kétszer ugyanaz, úgyhogy azt a bölcsek úgy zsenolják, hogy egy szójátékot csinál: Záken ze Se-Ká Ná Hochmá. Szuper. Kimutatják a magyarázók, hogy ez a rész látszólag ellentmond a Makot traktátusnak. A Makot traktátusban pont azt mondja, hogy pont a tórai bölcs előtt kell jobban felállni. Szuper. Akkor már van két izé és egy nagyon-nagyon inspiráló tanítás a Ravától, ugye, mert Rava azt mondja: de buták azok, akik a Tóra-tekercs előtt fölállnak, és a tóratanuló előtt nem állnak föl. Mert mert az egyik az benne van a Tórában, azt lehetni, az benne van a Tórában. Ezt is mondhatta volna, nem ezt mondta. Azt mondta: mert a Tórában az van, hogy 40 botütést kapjon a bűnös. A tóratanulók pedig kimutatták, hogy azt csak 39-re gondol valójában. Elképesztő, inspiráló dolog, de önmagában nem lehet leírni és nem lehet megtanítani. Ne rejtélyes ez a talmudi bölcseknek ez a stílusa, hogy ők inspirálnak, de nem adják oda. Ők ők ők ők zavarnak. Ugye a Talmudnak ez a fő feladata és célja, hogy zavarjon, hogy szöget ültessen a fejedbe, és hogy törd össze magadat azon, hogy megértsed. Tehát nagyon-nagyon jó, hogy elgondolkoztat, de nagyon-nagyon rossz arra, hogy csak így direktbe valakire így ráöntsük, mint egy tanítást, vagy egy cikket. Tehát azt nem lehet, azt nem lehetséges. Valamit kell találni. Valami, úgy is szoktam hívni, hogy klú, valami, valami ötlet, valami valami tipp, ahol meg lehet fogni, hogy miről beszél. Nézzétek meg, hogy miről beszél. Ha megnézitek, van egy fantasztikus Maharsha, már beszéltünk a Maharsháról. A Maharsha azt mondja, ő tudja, hogy kik ezek a buta emberek, akiket a Rava azt mondja, buták, bolondok ezek az emberek. Kik ezek a bolondok? Ezek a bolondok, ezek azok, mondja a Maharsha, akik egy harmadik traktátusban szerepelnek természetesen, a Sanhedrin traktátusban, akik azt mondják, hogy á, mit érünk mi a rabbikkal? Semmit nem érünk a rabbikkal. És mondja Maharsha, dehogy nem értetek vele semmit. Hát eggyel kevesebb botütést kaptok, azt éritek vele. Aha. Hát itt a itt a titok nyitja, mondtam. Akkor ez az a jó, ez az a pont, ahol már meg lehet állni, és amire már föl lehet fűzni az összes többi tanítást, mert mert mert itten ő egyértelműen megrajzolja a a világos demarkációs vonalat azokkal az emberek közé, akik nagyon-nagyon csúnyán pragmatikusak. Hát én is valamelyest pragmatikusnak gondolom magamat, de ezek annyira pragmatikusak, hogy ezek azt mondják, hogy ha nem, ha ez csak tanulás és nem jön ki belőle semmi, akkor ki is dobhatjuk a kukába. Szóval ez egy kicsit ilyen agresszív pragmatikusak, és ők azok, akikre azt mondja, hogy buták, merthogy igazából csak 39 botütést kapnak, és nem 40-et. Azt is megjegyzi, hogy epikorsim, hitetlenek, hogy nincs részük az eljövendő világban. Ja, hogy nincs részük az eljövendő világban. Miért nincs részük az eljövendő világban? Mert nem hisznek az eljövendő világban, mert nem abban élnek, mert őnekik mindenük ez a világ. Mert hogyha ezen a világon nincsen nekik semmi konkrét végeredmény, akkor a rabbikat ők ki is dobják a kukába. Aha. Szóval ez így gyönyörűen összeáll a Sanhedrin traktátusnak a kontextusával.
És akkor mondtam, fú, de jó, hát akkor ezt tulajdonképpen a vissza lehet kapcsolni ezt a gondolatot a izébe is, a a Tórába is, ugye, amit tanultunk. Vá’yhi binzóa áron, amikor a frigyláda elindult, akkor ezt mondta Mózes, milyen fura szót használ: binszoá. Mi az binszoá? Nesziá, az utazás. Van egy másik szó, halicha, menés. Mi a különbség? A menés az rövidtávú, az utazás az hosszútávú. Hoppá! Hát akkor ezek a rövidtávú gondolkodó emberek, akik nem gondolkoznak a hosszú távban, akkor ezáltal meg lehet érteni ezt a halachát, hogy akkor állunk föl a tóratanuló előtt, amikor megy, amikor halad, amikor a frigyláda utazik, amikor a frigyláda hosszútávú, és amikor a jövőbe mutat, és a nem kézzel fogható dolgok irányába mutat. Mi az iránt is tiszteletet mutatunk. Ez egy példa arra, hogy hogyan lehet találni egyetlen egy icipici apró elvet, amit utána vissza lehet csatolni több részletbe, és ki lehet mutatni. Hát természetesen, ezt így fejbe nem lehet, ezt muszáj valahogy leírni, csinálni egy vázlatot, vázlatpontokat, és a vázlatot újraírni.
Én ezt számítógépen szoktam megtenni, és akkor és akkor utána itenálni kell, és ilyen módon arra bíztatok mindenkit, hogy Jagdil Tóra veJadír. Az, aki szépen áttanulja a heti szakaszt és a magyarázatait, az képes lehet arra, hogy ilyen dolgokat találjon, amiket egyébként ugye az a fantasztikus, mert senki soha még nem találta meg, vagy nem írta le, és ilyen módon hozzá lehet tenni a Tórához. Ha pedig valakinek az is jut eszébe, hogy hát minek csinálok ilyeneket, úgy se úgyse érdekli senki. Tehát egyrészt engem érdekel, tehát nekem mindig elküldhetitek, másrészt pedig azért is csináltam ezt a programot, most én igyekszem belírni, ha vannak jegyzeteim, észrevételeim, de ezt fönn van a GitHubon, és ezt letöltheti mindenki, és saját magának is csinálhatja. És én nagyon örülnék annak, hogyha lennének olyanok, akik írnak. Én most azt tűztem ki magamnak, megpróbálok minden héten négy kis jegyzetet írni a heti szakaszhoz. Az évek alatt azért az össze tud gyűlni, úgyhogy mindenkit bíztatok arra, tanulja a Tórát, vegyen benne észre újdonságokat, jegyzetelje ki, ha még nincs meg, akkor csak írja fel jegyzetbe. Hú, még nem mutattam be, most már nem is fogom tudni, már késő van, hogy van ez az Obsidian nevű program, amiben nagyon jól a jegyzeteket el lehet rendezni. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy csatlakoztatok. Nagyon szép délutánt kívánok. Somer Shabbat.
