Egészen rövid kommentet fűztem a minap Köves Slomó rabbi nemzetközi nagyinterjújának magyar kivonatához, melynek figyelemreméltó a címválasztása: „Nem az a cél, hogy mindenki ortodox legyen”. Zsigeri reakcióm ennyi volt: „Kár!” Ezt szeretném most egy pár szóban bővebben megmagyarázni.
Mi is az az ortodox? Nagyjából a világon bárhol azt jelenti: vallásos, szombattartó zsidó. Magyarországon azonban valamilyen történelmi okból kifolyólag szeretik úgy érteni, hogy „máchmir”, szigorító, extrán szigorú. Világszerte erre van egy másik kifejezés is: ultraortodox vagy chárédi.
Ezek alapján elmondhatjuk: ha Köves rabbi a szó utóbbi értelmére gondolt, az igencsak logikus – és a magyarországi szóhasználatnak és szituációnak megfelelő – azonban, ha az előbbire, az már nehezebben értelmezhető.
Hiszen mi másra is törekedhet egy rabbi, aki hisz a Tóra igazságában, mint arra, hogy mindenki a maga szintjén, de igyekezzék betartani?
Lássuk most mindennek fényében a kontextust:
„Hangsúlyozza, hogy célja nem az, hogy mindenki ortodox zsidó legyen, hanem az, hogy minél több magyar zsidó újra felfedezze identitását, kapcsolódjon gyökereihez – akár egy reggeli minjánon való részvétel, akár egy tóramagyarázat, akár egy közösségi esemény révén.”
Nos, aki egy reggeli minjánon részt vesz, például egy hétköznap reggel, az jellemzően nemcsak betévedt oda, hanem már a vallási gyakorlat relatíve igen magas szintjén van, és praktikusan-statisztikailag nem is nagyon mondható messze állónak attól, amit világszerte „ortodox” néven szólítanak. Ugyanez vonatkozik azokra, akik a Tóra magyarázatait tanulmányozzák: előfordulhatnak „vendégek”, de jellemzően a vallásos zsidók, azaz: ortodoxok szokták tanulni elsősorban.
Ez a két pont tehát – hála a Teremtőnek! – igenis abba az irányba mutat, hogy „mindenki legyen ortodox”. A harmadik, a közösségi esemény, már nem feltétlenül. Elképzelhető olyan közösségi esemény (pl. egy hegedűtrió nemrégiben meghirdetett zsinagógai koncertje), ami az ortodox életmódtól valóban teljesen független. Viszont mivel itt nem látható az, hogy hogyan vezet a Tórához, ezért megkérdőjelezhető, hogy egy vallási szervezet mégis milyen céllal szervez ilyesmit.
Köves rabbi „apologetikája” valahol persze érthető, hiszen a magyarországi zsidó közösség megszólításával foglalkozik, ami túlnyomórészt szekuláris. Célja a széles paletta lefedése, emberfeletti erőfeszítése és teherbírása pedig vitán felül kiemelkedő.
Mindezzel együtt nem jó érzést okoz az, amikor azt látom, hogy mintegy szégyelljük azt, hogy ortodoxok – vallásos zsidók vagyunk. Hivatásunknak választottuk, hogy a Tóra szépségét megmutassuk!
A Pirké Ávotban így áll:
„Mindenki, aki megtiszteli a Tórát, ő maga is megtiszteltté válik a teremtmények előtt. És mindenki, aki megveti a Tórát, megvetetté válik a teremtmények előtt” (4:6).
Ezt a néhai Sacks főrabbi zseniálisan aktualizálta:
„A nem zsidók [is] büszkék azokra a zsidókra, akik büszkék a zsidóságukra. És a nem zsidók szégyellik azokat a zsidókat, akik szégyellik a zsidóságukat.”
(Eredeti változat: Facebook)
