Most olvastuk a Mászé, vagyis utazások hetiszakaszt a Tórából, éppen akkor, amikor sokan elutaznak nyaralni.
Rejtvény: vajon van-e más olyan hetiszakasz is, melynek neve-címe-témája ennyire erősen kapcsolódik az év aktuális időszakához?
Rav Biderman szokta mondani, hogy helyes, ha igyekszünk az utazásaink során is „jó zsidónak” megmaradni, magunkkal vinni a Tórát és a feddését. Ehhez pedig éppen ideális Mózes ötödik könyve, a Devárim, melyet éppen most kezdünk olvasni, és tele van személyes üzenetekkel.
Mi már el is kezdtük, rögtön az első Rásival, és persze a kilenc gyászos napra vonatkozó törvények elemzését is folytattuk. Nézzétek vissza!
Elkezdjük Mózes ötödik könyvét, amely egy különleges prófétai beszédgyűjtemény, Mózes utolsó szavai. A könyv kezdete így szól:
„Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes mondott egész Izraelnek… a Jordánon túl, a pusztában, a síkságon, a nádassal szemben, Párán, Tófel, Lávon, Chacérot és Dí-Zaháv között.” (5Mózes 1:1)
A felsorolt helynevek némelyike – például Tófel és Láván – azonban nem ismertek máshonnan. Rási idézi Rabbi Jochánánt: „az egész Szentírást tanulmányoztuk, de ilyen nevű helyeket nem találtunk!”
Mózes itt valójában célzott utalásokat tesz a nép hibáira – burkolt feddések ezek. Tófel (תֹפֵל) például azt sugallja: „nem jó”, míg Láván (לָבָן) jelentése: „fehér.” A bölcsek ezt úgy értelmezik, hogy ez a manna fehérségére utal. Mózes megdorgálja a népet, amiért panaszkodtak a mannára, amely – mint írva van – fehér volt.
Az érdekes megközelítés az, hogy nem az ízére panaszkodtak, hanem a színére, a látványára – a hiányzó „extrára”. Ez egy mélyebb kritika: nem elégszenek meg azzal, ami egyszerű, ami mennyei, hanem mindig kell valami izgalmas, új, más.
Ez egy tanítás a mai ember számára is, különösen a nyári időszakban, amikor sokan utaznak. A nyaralás nem lehet ürügy a spirituális kikapcsolásra. Rav Biderman is gyakran írja: amikor utazunk, vigyük magunkkal a muszárt, a feddést, az önreflexiót – erre pedig Mózes ötödik könyve a legalkalmasabb.
Az igazi különbség a Tóra embere és az „alkalomszerű zsidó” között az, hogy az előbbi számára a Tóra állandó mérce – nem csak a zsinagógában. Egy Tóra-zsidó nem kapcsolja ki a zsidóságát nyáron, hanem viszi magával mindenhová.
Kilenc nap – A húsevés tilalma és forrásai
A tanítás második részében áttértünk az aktuális gyászidőszak szokásaira – különösen a húsevés tilalmára a „kilenc nap” alatt, az Av hónap elsejétől Tisá beÁvig.
A Sulchán Áruch (Orách Cháim 551:9) így fogalmaz:
„Vannak, akik szoktak nem enni húst és nem inni bort ezen a héten.”
Itt a „héten” nem a szombatot jelenti, hanem azt a hetet, amelybe Tisá beÁv beleesik. Idén (amikor Tisá beÁv vasárnapra esik), ilyen hét nincs – tehát ez a szigorúbb szint most nem releváns.
A Sulchán Áruch után a Remo is megemlíti a gyakorlatot: nem eszünk húst, kivéve micvá céljaira – például brisz, pidjon háben vagy szombat. A húsfőzetek, csontleves fogyasztása sem engedélyezett, és csirkehúst sem eszünk.
A szőlőlé kérdése külön említést kapott. Bár a Tóra és a Talmud a bort tiltja, és a szőlőlét nem tekinti bornak, mégis szokás kerülni szőlőlevet is a kilenc nap alatt – még havdala esetén is.
A történelmi háttér is szóba került: a szőlőlé „bor” funkcióban való használatát először Louis Ginzberg, reform rabbi vetette fel. A 20. század előtt senkinek eszébe sem jutott ilyet mondani. Noha a nazir tilalma is kiterjed a szőlőlére, mert kerülni kell még a látszatát is annak, ami tilos.
Akik ilyenkor is húst akarnak enni
Az Áruch háSulchán különösen élesen fogalmaz azokkal kapcsolatban, akik a húsevés tilalmát könnyen szeretnék értelmezni (kizárólag Tisá BeÁv hetére alkalmazva azt):
„Sokan könnyelműen kezelik ezt a szokást, mondván: ez nem kötelező, ez csak szokás. De ez hiba: ez a szokás egy néder – egy fogadalom –, amelyet az egész Izrael közössége magára vett.”
Ez azt jelenti: aki nem tartja, megszegi a fogadalmat, és ezzel egyenesen tórai tilalmat sért meg. Ráadásul – teszi hozzá az Áruch háSulchán – mások, más vallások is képesek tartózkodni az étkezéstől hosszabb időn át. Hát mi, akikre azt mondja a Tóra: „Szentek legyetek”, ne tudnánk ezt a pár napot vállalni, hús nélkül?
