Pinchász és a béke

A híres jelenet, amelyről Pinchászt ismerjük – amikor átdöfi a férfit és a midjáni nőt – még a Balák végén történik. Talán nem véletlen, hogy a bölcseink úgy látták jónak, ha a következő szakasz ott kezdődik, ahol a történet pozitív fordulatot vesz:

„… elfordítottam haragomat Izrael fiairól… buzgósága miatt.” (Bámidbár 25:11)

A héber szöveg itt használja a “kiná” szót – buzgóság, féltékenység –, amit nem könnyű lefordítani. De a lényege az, hogy Pinchász tette megállította a pusztítást. Az Örökkévaló ezért azt mondja:

„Íme, adom neki az Én békességem szövetségét.”

Ez a „békesség szövetsége” (בריתי שלום) különösen érdekes. A „shalom” szóban szerepel egy betű, a „váv”, amely ketté van vágva. Ez nem gyakori a Tórában: egy betű, ami ott van is, meg nem is. Ami megtöretett.

A „sálom” jelentése: béke. De ha a „váv” nincs jelen, akkor az a szó „sálém” lehetne – teljes. Mit jelent ez?

Egy betű elvágása által válik valami teljessé? Ez a vágott „váv” egy rejtett tanítást hordoz: a béke nem a sértetlenség állapota, hanem épp az, ami a törésen keresztül születik meg. A békét nem mindig „szépen” kell elérni, néha konfliktus árán jön létre.

A hosszú élet titka – béke

A midrások szerint Pinchász nem halt meg. Tovább élt, mint bárki más a nemzedékéből – még évszázadokkal később, a givai szolgálónő történetének idején is említik. Egyes vélemények szerint ő maga lett Élijáhu próféta, aki nem halt meg, hanem tüzes szekéren emeltetett az égbe.

Miért élt ilyen sokáig?

A válasz ott rejlik az ígéretben: „Én adom neki az Én békességem szövetségét.” A Szfornó is megjegyzi: az ember halálát végső soron a stressz, az ellentétek feszültsége okozza. Pinchász élete azonban egyesült az isteni békével. Nem volt benne disszonancia. Nem volt, ami szétfeszítse. Ezért volt képes túlélni nemzedékeket.

Jehosuá kiválasztása: vezetés, áldozat és isteni kapcsolat

Ez a tanítás Jehosuá kiválasztásáról szól, és mélyebb betekintést nyújt a vezetés, az áldozatok és az Örökkévalóval való kapcsolat közötti összefüggésekbe.

Eufemisztikus kifejezések a halálra

Amikor az Örökkévaló azt mondja Mózesnek, hogy „be fog takaríttatni” az országból, az egy szépítő kifejezés a halálra. Magyarul az „elhunyt” szó hasonló. Ez a gondolat talán utal arra, hogy a szétszórt, világi élet után az ember egy másik világba kerül, ahol egységbe rendeződik, eléri végső célját, és békére talál.

Mózes nagyszerűségét az is mutatja, hogy nem magát sajnálja, hanem népét, mint egy igazi, felelős vezető. Ez a fajta önzetlenség példaértékű mindenki számára.

Jehosuá kiválasztása és a „rátámaszkodás” (szemichá)

Jehosuá kiválasztásakor a Tóra kiemeli, hogy Mózes „rátámasztotta a kezeit” rá. Ez a „szemichá” (rátámaszkodás) szó a rabbinikus diploma elnevezése is, ami a vezetői felhatalmazást jelképezi. Érdekes módon, bizonyos áldozatoknál is van „rátámaszkodás” a szertartás részeként. Mi a kapcsolat az áldozatok és a rabbinikus avatás között? Ez a Tóra egyik mély rejtélye.

A vezetés és az áldozatok háromszoros kapcsolata

A Tóra három alkalommal kapcsolja össze a vezető kiválasztását és az áldozatokat, ami nem lehet véletlen:

1. Jehosuá kiválasztása és az áldozatok: Közvetlenül Jehosuá kiválasztása után a Tóra az áldozatokról beszél.
2. A szemichá (rátámaszkodás): A rátámaszkodás, mint a vezetői felhatalmazás és az áldozat szertartásának része, összeköti a kettőt.
3. Támmuz 17-e: A Misna szerint Támmuz 17-én történt öt dolog közül kettő a vezetőhöz és az áldozathoz kapcsolódik:
   • Megszűnt az állandó áldozat (botél hátámíd).
   • Mózes összetörte a kőtáblákat, mert a nép aranyborjút készített, azt hívén, hogy Mózes meghalt – vagyis a vezető hiánya vezetett az áldozathoz (aranyborjú) és az áldozat megszűnéséhez.

Ez a háromszoros kapcsolat azt sugallja, hogy a vezetés és az áldozat között mély, spirituális összefüggés van.

A „ruách” (lélek/szellem) jelentősége

A Jehosuá kiválasztásáról szóló szakaszban háromszor is említésre kerül a „ruách” (lélek vagy szellem):

1. Mózes kérése: Mózes kéri az Örökkévalót, hogy „minden test szellemének Istene” jelöljön ki egy embert a közösség fölé.
2. Jehosuá jellemzése: Az Örökkévaló azt mondja Mózesnek, hogy Jehosuá „egy ember, akiben lélek van”.
3. Fenség átadása: Mózesnek azt parancsolja az Örökkévaló, hogy „tegyél a te fenségedből rá” – ez valószínűleg prófétai szellemet jelent.

Ez a három említés azt hangsúlyozza, hogy a vezetőnek isteni kommunikációval, prófétai szellemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy helyesen vezesse a népet.

Áldozatok és tóratanulás: Az isteni kapcsolat útjai

Abarbanel magyarázata szerint, amikor mi áldozunk valamit az Örökkévalónak (például anyagi javainkat), ő cserébe szellemi ajándékot ad nekünk: megvilágosodást, megértést, bölcsességet. Az áldozat tehát egy kétirányú kapcsolatot teremt.

A Tóra azt is kiemeli, hogy a „Szináj hegyén készített állandó áldozat” miért fontos. A Szináj hegyéről származik a Tóra és a hagyomány, és a célja, hogy kapcsolatban legyünk az Örökkévalóval. A próféták kora után, amikor már nem voltak próféták, a Tóratanulás vette át a prófétai szellem szerepét. A Tóratanulás által világosodunk meg, okosodunk meg, és kapunk megértést az Örökkévalótól.

Az imákban mi szólítjuk meg az Örökkévalót, a Tóratanulásban pedig az Örökkévaló beszél hozzánk. A cél egy kétirányú kapcsolat, ahol nem csak teljesítjük a micvákat, hanem szellemi megértést is kapunk cserébe.