A Tóra viszonylag sokat ír arról, hogy egy lány fogadalmát feloldhatja az apja, vagy a férje a feleségéét.
Annál kevesebb szó van arról, hogy rabbik, bölcsek is feloldhatják a másik fogadalmát. Olyannyira, hogy a talmudi bölcsek ezt azzal a kifejezéssel jellemzik:
„a fogadalmak feloldozása a levegőben lebeg” (Chágigá 10a).
Ugyanitt szép gyűjteményük is van erről, melyben több micváról is megfogalmazzák, hogy mennyire vannak a gyökerei leírva a Tórában, és mennyire hagyatkozik kizárólag a szóbeli hagyományra. Ami például nem „a levegőben lebeg”, de szintén nem sok írás van róla, arra azt mondják, hogy „hegyek, melyek hajszálon függenek”.
Fejezetek furcsa elválasztása – egy érdekes megfigyelés
A Mátot heti szakasz egy érdekes anomáliával indul: nem a 30. fejezet első, hanem a második versével kezdődik. Az első vers: „És elmondta Mózes Izrael fiainak mindazt, amit az Örökkévaló parancsolt neki” – még az előző heti szakaszhoz, Pinhászhoz tartozik. Ez az egyik hely, ahol a fejezethatárok – amelyek egyébként nem zsidó eredetűek – félrevezetően lettek meghúzva.
Egy másik ilyen példa a Mispatim szidrában található: az ökör vagy bárány ellopásának, levágásának vagy eladásának törvényei egyértelműen összefüggnek az azt követő, mégis másik fejezetbe tett mondatokkal (a 22. fejezet elején). Ezzel kapcsolatban jogos a kérdés: vajon mi indokolja ezt a különválasztást? Láthatóan nem a szöveg belső logikája.
Fogadalmak feloldása: a vezetők és a laikusok szerepe – Rási első kommentárja
A szidra eleje ezzel a mondattal indul: „És szólt Mózes Izrael fiainak törzsfőihez, mondván: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt.” Itt kezdődik a fogadalmakról szóló szakasz, ahol a Tóra szabályozza, mit tegyen az, aki fogadalmat vagy esküt tesz („ne szegje meg szavát”), és hogyan lehet ezeket adott esetben feloldani.
Rási megjegyzi: azért a törzsek vezetőihez szól először, mert ezzel tiszteletet adott nekik, és először őket tanította meg a törvényekre. Ez az eljárás másutt is jellemző volt, csak itt kiemelten láthatóvá válik.
A Talmud alapján innen vezethető le az a gyakorlat, hogy egy rabbi is feloldhat fogadalmat – ez az ún. hátárá. Amennyiben nincs jelen tanult rabbi, akkor három egyszerű ember (három „hedjot”) is eljárhat ebben az ügyben.
A levegőben lebegő törvények – Misna Chágigá 10a
A Chágigá traktátusban található egy különös kifejezés: „a fogadalmak feloldása a levegőben lebeg, nincs mire támaszkodniuk.” Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú törvényeknek nincs világos forrása az írott Tórában, vagyis – hasonlatként – olyanok, mint a hegyek, amelyek egy hajszálon függnek: sok törvény, kevés szöveges alap.
Ez különösen igaz a rabbinikus feloldozásra (hátárá), hiszen a Tóra maga elsősorban a férj és az apa általi feloldásról (háfárá) beszél. Ennek ellenére a Talmud – különféle források és érvelések alapján – jogosítványt ad a rabbiknak is.
Fogadalmak feloldásának rendszerezése
A hetiszakaszban megjelenő fogadalmi szabályok elsősorban nőkre vonatkoznak, és három alaphelyzetet különböztethetünk meg:
-
Lány az atya házában (4–6. versek): Az apa hallgatása a fogadalom megerősítése, tiltakozása pedig annak feloldása.
-
Feleség, aki még az atyja házában tett fogadalmat (7. vers): Ebben az esetben szintén jogosult a férj a feloldásra.
-
Feleség a férj házában (11–13. versek): A férj hallgatása megerősíti, tiltakozása pedig feloldja a fogadalmat.
Két további szakasz (14–17. versek) szintén a férj hatásköréről beszél, de más nyelvezettel. Ezek már egy szűkebb témát céloznak: önsanyargatásra vonatkozó fogadalmak. Ezt a különbséget a Talmud is említi: két típusú fogadalmat ismer el a férj által feloldhatónak – önsanyargatásra vonatkozókat (inuj nefes) és a kapcsolatukra vonatkozókat (béno levéná).
A kettős szövegstruktúra tehát nem felesleges ismétlés, hanem két külön jogi kategória kódolása.
A férj feloldásának részletei – szöveg és értelmezés
A férj feloldási joga korlátozott: csak akkor tud élni vele, ha az adott napon hallotta a fogadalmat („azon a napon, amelyen hallotta”). Ezt a szabályt a Talmud részletesen tárgyalja a Nedarim traktátusban, és a Sulchán Áruch is így rögzíti.
A 14–17. versekben megjelenik egy figyelemre méltó részlet: „Ha hallgatott, akkor megerősödik a fogadalom. Ha pedig feloldotta, akkor ő viseli annak bűnét.” Kétféle magyarázat jelenik meg:
-
Rási: A férj utólag vonta vissza a fogadalmat, de nem mondta el a feleségnek. A feleség megszegte azt – bár jogilag már nem volt fogadalom –, és így feleslegesen érzett bűntudatot. A férj „bűne”, hogy ezt az állapotot előidézte.
-
Neciv: A férj rákényszerítette a feleséget, hogy szegje meg a saját elveit (pl. egy fogadalmat, amit spirituálisan fontosnak tartott), ezzel erkölcsi felelősséget vállalt.
Miért nincs szó ma már fogadalmakról? – történeti háttér és rabbinikus reakció
A fogadalmakról szóló traktátus (Nedarim 23a) számos történetet közöl a túlzott fogadkozásokról. Egy helyütt egy ember annyiszor kért feloldozást, hogy a közösségi szolgáló (samesz) egyszerűen elkergette. A rabbik megelégelték, hogy ilyen sokan tesznek fogadalmat – és aztán visszavonják –, ezért különböző korlátozó intézkedéseket vezettek be.
Ennek hatása máig érezhető. A bli néder formula („fogadalom nélkül”) gyakran elhangzik, hogy az ember kijelentései ne váljanak jogi kötelezettséggé. Ma már a legtöbb ember nem tesz fogadalmat, a feloldás szertartása (különösen Jom Kipur előtt) inkább formális, mint gyakorlati jelentőségű.
