Különleges nap van ma, mert ma van Rási johrtzeitja. Az egyik legnagyobb Tóramagyarázó halálozási évfordulója, aki a 10-11. században élt Franciaországban. Az ő neve Rabbi Slomo Jicháki.
Ha összeolvassuk a nevének első betűit, akkor kapjuk, hogy Rási. Érdekes, hogy vannak, akik megjegyzik, hogy Rábán Sel Jiszrael (Izrael tanítómestere) – ugyanezeket a kezdőbetűk összeolvasásából szintén Rási jön ki.
Rási különlegessége
Nem sokan mondhatják el magukról azt, hogy abszolút klasszikussá váltak. Képes volt arra, hogy műfajt teremtsen. Rási megalapozta a Tóra magyarázatok elképesztő özönét. Képes volt arra, hogy nélküle alig nyithassuk a szánkat. Ő csak egy kis perspektívát mutatott be, de úgy, hogy ha ma valaki bármit be akar mutatni, akkor szinte nem létezik olyan, hogy ne Rásihoz menne vissza, és ne Rásit használná kiinduló alapnak.
Rási módszere és sikerének titka
Rási módszere az, hogy rengeteget tanul, és kiveszi nekünk csak a lényeget nagyon röviden. Mondhatjuk azt, hogy Rási felhasználói szempontból nézi. Azt nézi, hogy ezek lusták, ezek nem fogják ezt mind végigolvasni. A Tóra egy szavára a bölcsek között millió magyarázatot találunk. Kivesz egyet, de azt az egyet úgy veszi ki, és úgy állítja be, hogy nagyon-nagyon ütős legyen.
Példa a mostani heti szakaszból
“Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló” – Mózes mondta, hogy “ez az a dolog”. A próféták nem azt mondták, hogy “ez az a dolog”. A próféták azt mondták: “így szól az Örökkévaló”.
Ez elgondolkoztató. Mi a különbség “így” és “ez” között? A következő magyarázók ugranak erre és mondják, hogy az “így” valami ilyesmi. Az nem egy tökéletes prófécia. Mózes próféciája egyedülálló volt. Mózes azt mondhatta: “ez az a dolog”. Ő tudta mondani pontosan. A próféták nem akartak idegen tollakkal ékeskedni, azt mondani, hogy ők tudják, hogy mi az a dolog, amit az Örökkévaló mond. Ők elmondják, hogy hogyan mondta az Örökkévaló. És ők azt mondják, hogy “így szól az Örökkévaló”, és rámutatnak egy általános mintázatra, ami az egész Tórában és az összes prófétában érvényes.
Szimbolikus egybeesések
Rási halálozási évfordulója szokásosan erre a hetiszakaszra esik, ahol a nedarim (fogadalmak) témájával foglalkozunk. A fogadalmak traktátus egyike azon kevés traktátusoknak, amiben nem maradt ránk Rási.
Hasonló dolog Mózes is – ha már megemlítettük, akitől a Tórát kaptuk. Nála is ugyanezt látjuk, hogy szokott az ő johrtzeitja, az ő halálozási évfordulója Tecave heti szakaszra esni. A Tecaveh is egyike azon kevés hetiszakaszoknak, ahol az ő neve nincs megemlítve. Pont a saját hetiszakaszában a saját neve nincs megemlítve.
Talán ennek az üzenete, hogy amikor egy nagy tanító nagy szellemi örökséget hagy maga után, amiből az összes későbbi nemzedék is hasznát látja és élvezi a gyümölcsét, akkor még akkor is ott van, amikor ő már nincs ott. Amikor az ő neve már nem említtetik, akkor a nyoma és a hatása velünk van és megkerülhetetlen.
