Biztos feltűnt nektek is, hogy itt a Tóránál a fogadalmakról olvastunk. De nem csak fogadalom létezik a világon, hanem eskü is.
Mi a különbség a kettő között? És ha már van nekem egy esküm, akkor miért kell fogadalom? Ha van fogadalom, miért kell eskü? Nem ugyanaz?
A Talmud azt válaszolja erre a kérdésre, hogy:
-
A fogadalom a tárgyra vonatkozik,
-
Az eskü pedig az emberre.
Példák
Például megfogadom, hogy ebből az imakönyvből nem fogok imádkozni. Akkor ezen a tárgyon van a fogadalom.
De ha megesküszöm, akkor ugyanazt mondom — hát akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, nem? Akkor ezek átkonvertálhatók egymásba. Akkor mi szükség van mindkettőre?
A Talmud magyarázata szerint van különbség.
Egy gyakorlati különbség
Tegyük fel, hogy van egy gyönyörű ökröm, és megfogadom, hogy be fogom mutatni a szentélyben áldozatnak. Ha az az ökör elveszik, akkor a fogadalmam is vele együtt megszűnik.
De ha megesküszöm, hogy be fogok hozni egy ökröt – és nem azt mondom, hogy ezt az ökröt, hanem csak úgy általában: egy ökröt –, akkor ha elvész az egyik, hozok másikat helyette. Mert az eskü rajtam van, nem a tárgyon.
Ha viszont azt mondom: „Esküszöm, hogy ezt az ökröt bemutatom”, és elveszik az ökör, akkor gond van. Akkor ilyet nem lett volna szabad esküdni.
Mi ennek a filozófiája?
Logikusan nézve: ha én esküszöm, vagy én fogadom, az rajtam lehet. Hogyan lehetne akkor az, hogy egy tárgyon van valami, amit én esküszöm?
Például van olyan is, hogy valaki megfogadja:
– „Te nem eszel az enyémből.”
– „Én nem eszek a tiedből.”
Ez régen az összeveszés egyik formája volt.
Ez azt jelenti, hogy a fogadalom képes túlmenni a saját kereteinken.
-
Az eskü azt jelenti: én magamat meg tudom változtatni, de a világot nem.
-
A fogadalom már mutat abba az irányba, hogy igenis van lehetőségünk arra, hogy a világon lévő dolgokra is jó hatással legyünk, és megszenteljük azokat.
Ez egy nagyon fontos ambíciója a zsidó embernek: mindenekelőtt magát változtassa meg, aztán változtassa meg a világot is a jó irányba.
