Miért kellenek fogadalmak a Tórába, ha már vannak eskük is?
Ez egyike a mély kérdéseknek, melyeket feltettünk, de nem válaszoltunk meg (teljesen). 🙂 Akkor majd talán most! 😉
A fogadalom tökéletes példája az, amikor az ember egy állatát felajánlja áldozatnak a Szentélybe. Többféle talmudi bizonyítékot is találunk arra, hogy az áldozatok és a fogadalmak összefüggenek.
Innen adódik a híres különbségtétel: a fogadalom a tárgyra vonatkozik, az eskü pedig a személyre. És ebből megannyi érdekes következmény derül ki!
A Nedarim traktátus különlegessége
A Talmud Nedarim traktátusa terjedelmes és különleges, és személyes jelentőséggel is bír számomra: ez volt az első traktátus, amelyből szijumot tartottam. Érdekessége, hogy nem található benne Rási kommentár – szokatlan dolog, hiszen Rási a Talmud jelentős részéhez írt magyarázatot. Több feltételezés is létezik arra vonatkozóan, miért hiányzik Rási magyarázata ebből a traktátusból: lehet, hogy nem fejezte be élete fő művét, vagy ha igen, azok a kéziratok nem maradtak ránk.
Helyette egy ismeretlen kommentátor írását találjuk, akit a tanulók „Mefáres”-ként emlegetnek. Azonban könnyen felismerhető, hogy nem Rási stílusában ír: ismétli a szöveget, nem tesz hozzá új szempontot, és nem vált ki vitát, mint Rási szokott.
A Nedarimhoz készült magyarázatok közül kiemelkedik a Rán (Rábénu Niszim) magyarázata. Ő már a risonim korszakának végén élt, és kommentárja stílusában is más: részletes, hosszabb, és más véleményeket is idéz. Ez a mű a Nedarim értelmezésének egyik legfontosabb forrása.
A fogadalmak negatív hangsúlya
Bár a Tóra több helyen is említi a fogadalmakat, a legbővebben a Bámidbár 30. fejezetében tárgyalja őket. Meglepő módon azonban a részletezés nem a fogadalmak megtartásáról szól, hanem azok feloldásáról. Ez a hangsúly elgondolkodtató: miért nem a fogadalmak erejét és szükségességét hangsúlyozza inkább a Tóra?
A fogadalom lényege – ahogy az is szerepel: „minden, ami kijön a szájából, úgy cselekedjék” – azt feltételezné, hogy az adott szó ereje szent. Mégis, a fő téma az, hogy hogyan lehet ezeket az önként vállalt kötelezettségeket utólag semmissé tenni.
Eskü és fogadalom: mi a különbség?
Ez a rész vezet el a tanulás egyik legfontosabb kérdéséhez: miben különbözik az eskü a fogadalomtól? Mindkettő esetében a kimondott szó kötelez, és a megszegés súlyos. A Talmud ezt természetesen részletesen tárgyalja, de itt egy alapvető különbségre szeretnék rávilágítani:
-
Az eskü az emberre vonatkozik – az ember vállal valamit saját magára.
-
A fogadalom ezzel szemben tárgyra vonatkozik – például egy marhát ajánlok föl áldozatként.
Ez a különbség jogi és gyakorlati szempontból is lényeges: ha valaki megesküszik, hogy bemutat egy áldozatot, de az adott állat elkóborol, akkor másikat kell hoznia. Ha viszont fogadalmat tett konkrétan arra az állatra, akkor ha az eltűnik, nincs tennivalója: nem köteles másikat helyette bemutatni, hiszen a fogadalom konkrét tárgyra szólt.
Ez az úgynevezett gavra (ember) – chefca (tárgy) különbség, mely témáról különlegesen szép összefoglalót olvashatunk a Talmudinfo oldalán.
Ez az átalakíthatóság azonban felvet egy újabb kérdést: ha mindent le lehet fordítani tárgyi fogadalommá, akkor mi értelme a két külön koncepciónak?
A fogadalmak mint áldozatok
A fogadalmak és az áldozatok között mély kapcsolat áll fenn. A klasszikus fogadalom formája például egy tárgy fölajánlása áldozatul. Innen vezet át a gondolat Rabbi Nátán híres tanításához (Jevámot 109b):
„Aki fogadalmat fogad, olyan, mintha tiltott oltárt építene (bámá), és ha be is tartja, olyan, mintha azon áldozatot mutatna be.”
Ez drámai kijelentés. A fogadalom – még ha be is tartják – nem pozitív tett, hanem valami kerülendő. Olyan, mint egy illegális áldozatbemutatás, ami az egyéni vallásosság túlhangsúlyozásának szimbóluma.
Ez különösen erős kritikája a fogadkozó ember egoizmusának: nem közösségben, nem a központi szentélyben, hanem saját maga által létrehozott „oltáron” mutat be áldozatot. Ez a gondolat végigvonul a tanítás mélyebb rétegeiben is.
Rambam és az áldozatok szerepe: apologetika vagy kritika?
Ez a gondolat visszhangzik a More Nevuchim (Tévegők útmutatója) című műben is, ahol Rambam egészen forradalmi dolgot állít:
Az áldozatok rendszerének bevezetése csupán pedagógiai eszköz volt. Az emberek bálványimádók voltak, és a Tóra – fokozatos tanítással – nem elvette tőlük az áldozatbemutatást, hanem Isten felé irányította azt.
Rambam szerint tehát az áldozatbemutatásnak nincs belső értéke, csupán átmeneti szerepe van a bálványimádás leváltásában. Ez természetesen komoly ellenkezést váltott ki – különösen azért, mert saját másik főművében, a Misne Torá-ban Rambam épp azt írja, hogy a Messiás eljövetele után újra áldozatokat fogunk bemutatni a szentélyben. Ez ellentmondásosnak tűnik – és ezért sokan úgy értelmezik a More Nevuchim állításait, hogy azok csupán apologetikai céllal, a görög filozófiához vonzódó értelmiség számára íródtak.
Ze hadávár – egy különleges Tórai kapcsolat
A Nedarim 78b oldalán található egy különleges gezerá savá (tóramagyarázati módszer), amely a „זֶה הַדָּבָר” – „ez az a dolog” – kifejezésre épül. Ez a fordulat két helyen jelenik meg:
-
A fogadalmak feloldásánál (Nedarim)
-
Az áldozatok központosításáról szóló tilalomnál (שחוטי חוץ – „kívül vágott” áldozat)
A Talmud szerint ez a két hely az, ahol a „ze hadávár” kifejezés örökérvényű, nemcsak a pusztai nemzedékre vonatkozik. Ez a nyelvi és tematikus kapcsolat mélyíti el a fogadalmak és az áldozatok közötti párhuzamot: mindkettő szabályozása az ego visszaszorítását célozza. A privát áldozat (bámá) vagy a személyes fogadalom ugyanúgy veszélyes, mert kikerüli a közösségi és központi rendet.
Muszár tanítás: az ego ellen
Miért vezet el a fogadalom gyakorlata az egoizmus kritikájához? Azért, mert a fogadalom – akárcsak a privát áldozatbemutatás – az egyéni vallásosság túlhajtása lehet. Az ember nem a közösség, nem a központi rendszer keretei között szolgálja Istent, hanem saját „kis szentélyét” építi fel.
A rabbik, a Tóra, a Talmud mind próbálnak minket leszoktatni a túlzott fogadkozásból – nem véletlen, hogy mára már szinte teljesen kikopott a gyakorlatból.
