A hetiszakaszban találjuk a kémek történetét. Mózes így szól:
„És akkor közeledtetek hozzám mindannyian…” (5Mózes 1:22)
Rási magyarázza: „mindannyian” – árbuvjá, kaotikusan, összevisszaságban. Nem rendezett sorban, hanem tülekedve.
A Talmud bölcsei más helyekkel is összevetik a szöveget. Másutt így áll: „És jöttek vezetőitek és véneitek előtted.” Ez helyes, rendezett közeledés volt: a fiatalok tisztelték az idősebbeket, az idősek tisztelték a bölcseket, mindenki a maga helyén jött.
Ezzel szemben a kémek történetében „mindannyian jöttetek összevisszaságban”. Innen tanuljuk, hogy a nép tolakodva, tiszteletlenül közeledett.
Mit tanulhatunk ebből?
- A kezdet meghatározza a véget.
Mivel a dolog rosszul indult, a vége is rossz lett: 40 év pusztai vándorlás, a szív elcsüggedése, hitetlenség az Örökkévalóban. „Testvéreink elcsüggesztették szívünket… nem akartatok hinni az Örökkévalóban…” (5Mózes 1:28–32).
Ezért mondhatjuk: ami bűnben fogantatik, abból jó nem sül ki. - A saját életünkben is igaz ez.
Amikor egy dolog kezdetét vizsgáljuk, látnunk kell, hogy már az elejében benne rejlik a vég. Például egy házasságnál: aki veled kedves, de a pincérhez goromba, arról tudni lehet, hogy az nem igazi kedvesség – az „időzített bomba”.
Mózes hozzáállása
Mózes örült, amikor a nép kémeket akart küldeni. Miért? Mert azt látta benne, hogy a nép valóban érdeklődik az ország iránt:
„Hadd küldjünk magunknak férfiakat, kikémleljék az országot, és hozzanak nekünk hírt az útról, amelyen felmegyünk, és a városokról…” (5Mózes 1:22).
Ez egyfajta jóindulatú értelmezés volt: Mózes a jó oldalt látta, és a káf zechut elvét követte – pozitívan ítélte meg az embereket. Ugyanakkor ez lett a veszély: nem figyelt fel eléggé a kaotikus, tiszteletlen közeledésre. Talán, ha erre is gyanút fog, megakadályozhatta volna a bajt.
Tanulság: a kezdeteknél különösen fontos a tisztaság. Ilyenkor nem mindig elég a jóindulat; meg kell vizsgálni a jeleket, mert a végeredmény az elejéből fakad.
Halacha: Gyászoló és a mosott ruha
A Sulchán Áruchban találjuk a tilalmat: gyászoló nem hordhat frissen mosott ruhát.
Források
- Talmud: a forrás a tekóai asszony története (Sámuel 2., 14), aki gyászt színlelt Dávid király előtt: „gyászruhába öltözött, és olajjal nem kente meg magát.” Innen tanuljuk a tilalmakat.
- Rambam: írja, hogy a gyászoló nem hordhat új, fehér, frissen vasalt ruhát. Nem említi kifejezetten a frissen mosott ruhát.
- Sulchán Áruch: ennél szigorúbban fogalmaz: „ugyanúgy tilos viselnie frissen mosott ruhát, akár már korábban kimosta, akár most”.
- Árúch HaSulchán: részletesen magyarázza, hogy a talmudi korban a mosás és a vasalás mást jelentett, mint ma. A „gihuc” (korabeli vasalás) erősebb volt a mi mosásunknál.
Vita
- Rambam és Toszafot megengedőbbek: szerintük csak az új, fehér, frissen vasalt ruha tilos.
- Sulchán Áruch és a gyakorlat szerint viszont: tilos a frissen mosott ruhát hordani – még ha nem is új és nem fehér.
A gyakorlatban a szigorúbb véleményt követjük: nem hordunk frissen mosott ruhát gyászban és a Tisá beÁv körüli napokban.
