Tegnap egy izgalmas kérdést vetettünk föl, amit most szeretnénk alaposabban megvizsgálni. A téma a kilenc nap alatti húsevési tilalom szokása, és annak halachikus súlya.
1. Az Aruch HaSulchan kritikája
Az Aruch HaSulchan a húsevési tilalomról azt írja, hogy a zsidó közösség szokása, hogy ebben az időszakban nem eszünk húst, és nem helyes ettől eltérni. Más népekre utalva azt írja, hogy ők is képesek bizonyos önmegtartóztatásokra, és nekünk sem lenne szabad panaszkodni arra, hogy „olyan finom a hús, nem lehet kibírni” – ezt szerinte szégyellni kellene.
Két fő érvet emel ki:
-
Morális érv – „Ha mások képesek rá, te is képes vagy rá.” Ne hivatkozzunk gyengeségre, ha más népek is megtartják önkéntes tilalmaikat.
-
Halachikus érv – Azt állítja, hogy az ilyen szokás elhagyása akár tórai fogadalom megszegésének is számíthat, mivel közösségi fogadalomként bír kötelező erővel.
2. Létezik-e közösségi fogadalom?
Ez utóbbi érv kapcsán fölvetődik a kérdés: egy közösségi szokás valóban tekinthető-e fogadalomnak?
A Sulchan Aruchban, a Jore Déá 203. és 214. fejezetei kapcsolódnak a fogadalmak törvényei közül (nedarim). A 214. fejezet témája: szokás (minhág) megszegéséhez hatara, azaz fogadalom-feloldás szükséges. Ez azt jelenti, hogy a szokásoknak halachikus súlya lehet, olykor úgy tekinthetők, mint fogadalmak, és nem lehet őket csak úgy elhagyni.
Az előző heti tórai szakaszban is erről volt szó: ha valaki fogadalmat tett, azt csak hatara révén lehet feloldani – akár rabbi, akár apa vagy férj által.
3. A fogadalmakhoz való viszony a Tórában
A Tóra általánosságban elutasítóan viszonyul a fogadkozáshoz. A Sulchan Aruch 203. fejezetében a következő áll:
Ne szokjon rá az ember a fogadalmakra.
Aki fogadalmat tesz, az bizonyos mértékben még akkor is kritizálható, ha megtartja. Ha pedig késlekedik betartani, az égiek „kinyitják a könyveit”, és utánanéznek más hibáinak is. A Talmud azt is mondja:
„Ha fogadalmat tesz, az olyan, mintha építene egy áldozóoltárt. Ha be is tartja, olyan, mintha áldozatot is mutatna be rajta.”
Ez azonban csak az önkéntes fogadalmakra vonatkozik. A szent célokra tett fogadalmak (pl. adomány, tzedaka, vagy más micvacél) kivételt képeznek.
4. A fogadalom fogalma a Szentély hiánya idején
A Rambam (Misne Tora) 14 könyvének egy jelentős része a Szentély idejére érvényes törvényeket tárgyalja – pl. Zeraim, Avoda, Tahara –, míg a Sulchan Aruch kizárólag a mára is érvényes halachákkal foglalkozik. Ennek ellenére a Sulchan Aruch is említi, hogy a nidré hekdes – az áldozatokra tett fogadalmak – külön státuszt kapnak.
A Sách értelmezése szerint ezek a fogadalmak manapság nem tényleges áldozatokra vonatkoznak, hanem például cedakára – azaz ha valaki micvacélra ajánl fel valamit, azt nem szabad feloldani, csak végső esetben.
5. A szokások halachikus státusza
A Sulchan Aruch 214. fejezete egyértelművé teszi: ha valaki egy bizonyos szokást rendszeresen követ, és nem mondja ki, hogy „bli neder” (azaz hogy nem kívánja fogadalomnak tekinteni), akkor az olyan, mintha fogadalmat tett volna.
Ez különösen igaz például olyan szokásokra, mint az Elul hónap böjtjei vagy a kilenc nap húsevési tilalma – melyeket az emberek rendszeresen, vallási meggyőződésből tartanak.
Ha valaki például egészségügyi okokból nem tudja tovább tartani ezt a szokást, három bölcset kell keresnie, hogy határát (feloldást) kérjen. És ez akkor is igaz, ha csak egyszer csinálta, de már akkor az volt a szándéka, hogy ezentúl mindig így fog cselekedni.
Ezért fontos verbalizálni: „bli neder”, vagy „csak most egyszer csinálom”, hogy ne számítson automatikusan fogadalomnak.
6. A „téves néder” kérdése
Előfordulhat, hogy valaki pusztán abból a meggyőződésből cselekszik, hogy „ez kötelező”, miközben valójában csak szokásról van szó – pl. a mezuzához vagy tfilinhez való hozzáérés, puszilás.
Ha valaki ilyen téves ismeretből cselekszik, akkor az nem számít fogadalomnak. Ugyanakkor van vélemény, mely szerint még ilyenkor is szükséges lehet a feloldás – ez már egy részletesebb halachikus vita.
7. A Tóra tilalma vagy rabbinikus elővigyázatosság?
A Tóra azt mondja: כל היוצא מפיו יעשה „Amit az ember kimondott, azt tegye meg.” A Talmudban Ravina azt mondja, hogy ez a tilalom nem minden esetben tórai, hanem gyakran csak rabbinikus kiterjesztés.
Ez óriási dolog: hogyan mondhatjuk egy tórai versre, hogy az csak rabbinikus? A válasz: a rabbik meghosszabbították a tilalom határait – olyan esetekre is, amik nem feltétlenül illeszkednek a klasszikus fogadalmi keretbe, de hasonlítanak rá.
8. A jeruzsálemi Talmud és az Aruch HaSulchan
A Jeruzsálemi Talmud kifejezetten megerősíti ezt a szemléletet:
„Ne változtass meg olyan szokást, amit elődeid tilalmasnak tartottak.”
Ez közvetlenül kapcsolódik az Aruch HaSulchan tanításához: ha őseink egy szokást vallási kötelezettségként éltek meg, nekünk sem szabad attól eltérni – még ha önmagában nem lenne tilalmas dologról is van szó.
Ez nem feltétlenül tórai tilalom, hanem egy szigorúan vett rabbinikus fogalom, amelynek alapja van a Talmudban. Ezért ha valaki eltér a minhágoktól, az nem biztos, hogy tórai fogadalmat szeg meg – de az is világos, hogy halachikus súllyal bíró kérdésről van szó.
