Rumbach zsinagóga, reggeli ima, 2025.07.03. (Chukát)
Fotó: Nagy Ákos/Kinneret Photo
A hetiszakaszban egy érdekes mintázat figyelhető meg – különösen azok számára, akik szeretnek mintázatokat keresni a Tórában. Ha visszatekintünk az elmúlt hetek szakaszaira, különös összefüggés rajzolódik ki.
Két héttel ezelőtt azt olvashattuk, hogy Mózes azt mondja: „Nem bírom tovább. Nem tudom ezt a népet tovább vezetni. Kedves Örökkévaló, kérlek, ments meg ettől a feladattól, nem akarok többé vezető lenni.” A múlt héten Kórách mondja ugyanezt – csak más szavakkal. Ő azt követeli, hogy Mózes ne legyen többé vezető. És mi történik ezen a héten? Maga az Örökkévaló mondja ki, hogy Mózes pályafutása gyakorlatilag véget ér – amikor Mózes ráüt a sziklára, ezzel el is dől a sorsa: nem fog belépni az Ígéret Földjére.
Nagyon szimbolikus, hogy ez éppen a vörös tehénről szóló heti szakaszban történik – abban, amely a halotti tisztátalanságról szól. Ebben a szakaszban búcsút veszünk három kiemelkedő vezetőtől: Miriamtól, Árontól és Mózestől. Miriam és Áron ebben a szakaszban ténylegesen meghalnak, míg Mózes esetében „csak” előrevetítődik, hogy nem fogja megérni a bevonulást – majd a könyv végén hal meg.
Mi ennek a tanítása? Az egyik személyes kedvencem: Kóráchnak akkor sincs igaza, ha igaza van. Ez azt jelenti, hogy Kórách – tartalmilag – gyakorlatilag ugyanazt mondja, amit Mózes maga, vagy amit később az Örökkévaló is megerősít. Mégis, a problémát nem az jelentette, amit mondott, hanem az, ahogyan mondta. Ez a kulcs.
Ez nem így működik. Még egy igaz ügy mellett sem lehet bármilyen stílusban kiállni. Szerintem ez egy nagyon fontos tanulság, mert a Tóra földszintes értelmezése az lenne, hogy „Kórách gonosz volt, megkapta, amit megérdemelt, mi viszont mások vagyunk.” Ennél azonban sokkal többről van szó. Ha észrevesszük, hogy Kóráchnak valójában volt igazsága, és mégis problémás volt, amit tett – akkor már tényleg tanulhatunk belőle.
