Hála a Teremtőnek, a gyönyörű hároméves kislányom igazán bájosan énekel! :))
Erről jutott eszembe egy gyakori kérdés. A vallásos zsidók ugyebár nem hallgatnak női énekhangot. A nem vallásos zsidók (ill. nem zsidók) pedig újra és újra megkérdezik: „ez most komoly? Tényleg azt hiszitek, hogy már az énekhang puszta hallgatása is bűnös cselekedetekre sarkall??”
Ez persze súlyos tévedés. Már maga a Tóra is utal arra, hogy ezekben az ügyekben a megelőzés és az eltávolodás a helyes stratégia:
„Semmilyen ember semmilyen rokonához ne közeledjen, a szemérmét felfedni.” (Mózes 3., 18:6)
Rámbám (Maimonidész) abból a kifejezésből, hogy „ne közeledjen”, azt tanulja, hogy el kell távolodni, távolságot kell tartani:
„Ne közeledjetek olyan dologhoz, ami a szemérem felfedéséhez vezet” (Iszuré Biá 21:1)
Ugyanezt a véleményt viszi tovább a Sulchán Áruch is (EE 21:1), és ugyanott írja azt is, hogy a női énekhangot se hallgassuk.
(Arról, hogy ez vajon minden körülmény között igaz-e, és minden vélemény egyetért-e vele, bővebben tanultunk egy korábbi videóban.)
Amikor az ember magára vállalja, hogy ő márpedig nem hallgat női énekhangot, azzal lényegében egy határozott vonalat húz meg a saját világában. Ez pedig éppenséggel egy olyan vonal, amivel a vallásos-nem vallásos zsidó-nem zsidó társadalom elsöprő többsége – legalábbis elvben – egyetért.
Ki ne szeretne egy biztonságos világban élni? Egy szerető családban, ahol nem merülhet fel a válás, ahol közösek az értékek, és erős az összetartás. Minden egészséges ember szíve mélyén él ez az idilli vágy.
Az, hogy nőkkel nem fogunk kezet (negiá), hogy női éneket nem hallgatunk (kol isá), hogy férfi és nő nem tartózkodhat összezárva egy helységben (jichud), mind-mind világos és egyértelmű határvonalakat húznak meg mind a férfiak, mind a nők fejében.
Nekem egy feleségem van, és ez nekem tökéletesen elég. Persze kommunikálok más nőkkel is, a közösségünk tagjaival, a világos határokat tiszteletben tartva. Ezek az egyszerű szabályok formálják a gondolkodásunkat. Nekünk ez természetes.
Mindeközben azt látom, hogy a külvilágban, ahol a szabályok ennél jóval rugalmasabbak, az élet lehet, hogy „izgalmasabb”, de a tétek is nagyobbak. A nemlétező határvonalak mögül rendszeresek a ki-kikacsintások, és ezek igenis gyakran valóságos veszélyhez – családok széteséséhez vezetnek.
Én tökéletesen megvagyok ezen „izgalmak” nélkül is!
És mindenki másnak is csak ezt tudom ajánlani: ha elvben egyetértesz az ideális család képével, akkor a gyakorlatban is tegyél érte! Használhatod ehhez az évszázadok óta jól bevált, tórai védőrendszert. 🙂
(Eredeti változat: Facebook)
