Talán egyik legismertebb imával kapcsolatos törvényünk ez, melynek különös aktualitása van a mostani, Szentély pusztulását gyászoló hetekben:
„Hogyha szamárháton lovagol, szálljon le. Hogyha nem tud leszállni, fordítsa el a fejét. És ha nem tudja elfordítani a fejét, irányítsa a szívét a Szentek Szentje felé.” (Misna, Beráchot 4:5)
Mindebből kiderül: ha csak tudjuk, testünket, szemeinket, szívünket a Szentföld felé irányítjuk.
A Misna – szokása szerint – egy szokatlan és érdekes szituáció kapcsán árulja el ezt a mindnyájunk számára alapvető törvényt. A Sulchán Áruch azonban már mindnyájunkra vonatkoztatja:
„Amikor [az ember] felkel imádkozni, ha Izrael földjén kívül áll, fordítsa arcát Izrael földje felé. És fordítsa figyelmét Jeruzsálem felé is, és a Szentek Szentje felé is. Ha Izrael földjén áll, fordítsa arcát Jeruzsálem felé, és a Szentek Szentje felé is figyeljen.” (OC 94:1)
A törvény gyökere igen mély. A Tanach nemcsakhogy megemlíti, hanem hosszú részletességben, több oldalon keresztül foglalkozik is vele, meglehetősen rendkívüli módon, amikor Salamon király ünnepséget rendez a Szentély avatására:
„Legyenek szemeid nyitottak e ház felé, éjjel és nappal, a helyre, melyet mondtál, hogy ’ott legyen a Nevem’, hogy meghalld az imát, melyet szolgád imádkozik e hely felé. És halld meg fohászát szolgádnak és népednek, Izraelnek, akik imádkoznak e hely felé […]” (Királyok 1., 8:29)
Ezután még hosszasan sorolja tovább a különféle szituációkat, melyek okot adnak az imára: pereskedés, védelem az ellenség ellen, szárazság, éhínség, stb. Minden szakaszt azzal fejez be, hogy az imák a Szentély felé irányuljanak.
Azt szokták mondani, hogy a zsidók kelet felé imádkoznak. Sok zsinagógában találunk ún. mizrách [kelet] táblát, mely az imádkozás irányát mutatja. Ennek vajon van-e alapja? Hiszen a fentiekből úgy látjuk, hogy nem kelet imáink iránya, hanem Jeruzsálem.
Magyarországon, ill. Európa jelentős részében ez délkelet irányát jelenti. Viszont manapság például Dél-Afrikában vagy Ausztráliában jelentős zsidó közösség él, akiknél ez nagyban módosul.
A Sulchán Áruch ezt írja:
„Nem nyitjuk a zsinagóga ajtaját másfelé, csakis az adott városban imádkozás irányával szembe. Ha nyugat felé imádkoznak, nyissák az ajtót kelet felé, hogy a bejáratból belépvet meg tudjanak hajolni a frigyszekrény felé.” (OC 150:5)
A mai Franciaország területén íródott híres, kora középkori Talmudmagyarázat, a Toszfot így ír a témáról:
„Most, hogy mi Izrael földjétől nyugatra vagyunk, azért fordulunk kelet felé.” (Beráchot 30a)
Ez a megfogalmazás már tartalmaz némi rugalmasságot. Hiszen ha a térképen megnézzük, Franciaország is északabbra található Izraeltől, és mégsem ragaszkodnak délkelethez.
A valóság azonban az, hogy a Talmud egy másik helye egészen máshogyan ír (ahogyan ezt Toszfot idézett magyarázata bővebben ki is fejti). A Bává Bátrá traktátusban szintén felmerül az ima irányának témája:
„Rabbi Jehosua ben Lévi mondta: Gyertek, adjunk hálát őseinknek, amiért tudatták velünk imáink irányát, ahogyan írva van: És az égi seregek Neked hajolnak meg” (Bává Bátrá 25a, Nechemiá 9:6 alapján)
Mindezzel Rabbi Jehosua ben Lévi azt kívánta bizonyítani, hogy nyugat felé kell imádkoznunk, hiszen az „égi seregek” is keletről nyugat felé haladnak – tehát a Sechiná [isteni jelenlét] is ott található.
Felvetését pedig kiterjedt vita követi, számos véleménnyel. Egyesek szerint kifejezetten kelet felé kell imádkozni, mások szerint éppen nyugat felé. Több rabbi is azt fogalmazza meg, hogy a Sechiná mindenhol ott van, azaz az imádkozásnak nincsen kötelező iránya.
Ebben a kontextusban fogalmazódik meg a híres mondás is: „aki bölcs akar lenni, imádkozzon dél felé. Aki gazdag, imádkozzon észak felé.” Ezt azonban a későbbi magyarázók később összehangolják a végső döntéssel, a Jeruzsálem felé fordulással (ld. Remo OC 94:2).
Ha ez a téma ilyen komoly vitát eredményez, hogyan tudunk dönteni?
Egyrészt láthattuk fentebb, hogy már maga a Misna is kiemeli a többi vélemény közül azt, amelyik a salamoni Szentély felé irányítja imáinkat. Másrészt – ahogyan Toszfot fentebb idézett magyarázata is írja – a számos vélemény közül a legutolsó, ami elhangzik a Bává Bátrá traktátusban, szintén azt írja, hogy Izrael földje az irányadó.
