Az ima irányának kérdése egy látszólag egyszerű, valójában azonban komoly hagyománybeli és értelmezési mélységekkel rendelkező téma. A legáltalánosabb válasz: a Szentély, azaz Jeruzsálem irányába kell imádkoznunk.
De mi történik akkor, ha ez az irány nem egyértelmű? Honnan ered például a ma annyira elterjedt „mizráh” (kelet) fogalma?
A mai zsidó otthonokban gyakran találkozunk a falra helyezett „mizráh táblával”, ami elvileg azt mutatja, hogy merre van kelet – tehát merre kell imádkozni. De valóban kelet felé kell imádkoznunk?
A Misna csak egy helyen, és ott is csupán futólag említi az ima irányát. Azt mondja: ha valaki lovon ül, és nem tud leszállni, legalább a szívét irányítsa a Szentek Szentje felé. A Talmud azonban két helyen is részletesen tárgyalja a témát.
Az egyik ilyen hely a Bráchot traktátus, ahol a Talmud Salamon király imáját idézi, amelyben minden lehetséges élethelyzetet felsorol, amikor az embernek Jeruzsálem, sőt a Szentek Szentje felé kell fordulnia. Ez az álláspont világos, és a Sulchán Áruch is ennek megfelelően dönt.
Viszont a Bává Bátrá traktátusban egy másik megközelítés jelenik meg: ott azt vetik fel, hogy talán nem is Jeruzsálem, hanem nyugat felé kellene fordulni. Az érvelés szerint ugyanis az égi testek naponta kelet felől nyugatra haladnak, és a mennyei seregek – akiket a reggeli imában is említünk („a menny seregei meghajolnak Előtted”) – nyugat felé fordulnak, amikor meghajolnak Isten előtt. Innen jön az az ötlet, hogy talán a Sechina, az isteni jelenlét, nyugaton van.
De ez a logika visszafelé is működhet: amikor a mennyei lények „elköszönnek” Istentől, hátrafelé távoznak. És innen indul el az a gondolat, amit ma sokan vallanak: hogy az Örökkévaló mindenhol jelen van, így az irány másodlagos.
A gyakorlat azonban gyakran nem követi ilyen könnyen a filozófiát. Például a Sulchán Áruch rendkívüli szigorúsággal írja elő, hogy az imának minden esetben a szent irányba kell fordulnia. De mit teszünk akkor, ha a zsinagóga nem kelet, hanem mondjuk éppen észak felé van tájolva?
A Misna Brura is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Egyik helyen azt írja, hogy nem tud biztos választ adni – lehet így is, úgy is. Egy másik helyen viszont kategorikusan kijelenti: az imát Jeruzsálem felé kell mondani, függetlenül a frigyszekrény (áron hákodes) irányától.
A végső konklúzió? Imádkozzon mindenki a legjobb tudása és lehetőségei szerint – de mindig a szívével Jeruzsálem felé fordulva.
