A Tóra egyik különlegessége az, hogy mindenből gyakorlatias dolgot tanulunk. Olyasmit, ami vallási életünk mindennapjaihoz hozzátartozik. Még Bileám történetéből is, aki egy sok ezer évvel előtt élt ellenségünk, halachát tanulunk az ima idejéről!
Azonban az, aki mélyebben szereti megélni és megérteni a Tórát, az arra is kíváncsi, hogy miért éppen tőle tanulunk ilyesmit? És hogyan kapcsolódik ez Bileám személyiségének megértéséhez? Mindezekről beszéltünk a tegnap déli tanulásunkon.
1. Bileám különleges képessége és az idő
A tanítás Bileám alakjával kezdődik, aki rendkívüli képességgel rendelkezett: egy napon belül az 1,4 millió „jó pillanatból” képes volt megtalálni azt az egy rossz pillanatot, amikor átkot mondhatott Izraelre.
2. Az ima ideje és a Havinénu
A tanítás az ima idejére terelődik, különösen arra a kérdésre, hogy ha az imát időben kezdjük el, befejezhetjük-e akkor is, ha kicsúszunk az időből.
A Havinénu ima jelentősége
A Havinénu egy rövidített Smone Eszré (Tizennyolc Áldás), amelyet a Talmud idejében mondtak. Bár sokan örülnének ennek a rövidített formának ma is, a rabbik szerint a mai imakönyvek és az emberek lustasága miatt nem gyakoroljuk. Ennek ellenére a Havinénu egy gyönyörű szöveg, amely összefoglalja a lényeges kéréseket, mint például a Teremtő útjainak megismerése, a megtérés, a bűnbocsánat, a megváltás elhozása, a bajoktól való megszabadulás, és a szétszóródott nép összegyűjtése. A Havinénu jellegzetessége, hogy gyorsan, “sorozatlövésszerűen” adja elő a 18 áldást.
Mikor mondható a Havinénu?
A Talmud szerint a Havinénu akkor mondható, ha valaki utazik, megszakítják, vagy nem tud koncentrálni, azaz nagy szükség esetén. Ez felveti a kérdést, hogy vajon akkor is mondható-e, ha kifutunk az időből, vagyis késlekedünk az imával.
Mikor imádkozhatunk, ha már csak kevés idő marad?
- Mogen Avraham álláspontja: Szigorú vélemény, amely szerint nem szabad Bileám rossz tanácsára apellálva későn kezdeni az imát azzal, hogy majd gyorsan befejezzük.
- Aruch HaSulchan álláspontja: A Mogen Avraham nevében azt mondja, hogy igenis bedobható a Havinénu akkor is, ha késlekedünk. A Talmud nem azért vezette be a Havinénut, hogy késlekedés esetén használjuk, de a későbbi rabbik, akik olyan vitatémát hoztak fel, ami a Talmudban nem merült fel egyértelműen (mint a Mogen Avraham), engedik a használatát.
- Misna Brura: Visszhangozza a Mogen Avraham szigorítását, nem engedi a Havinénu használatát késlekedés esetén, sőt, még hangos ismétlés esetén sem. Az Aruch HaSulchan a Havinénuból vezeti le, hogy a Misna Brura álláspontja nem elégséges, mert ha valaki már a Havinénu elkezdésekor is lemaradt, akkor akár a teljes imát is elmondhatta volna.
- A tanító véleménye: Ha az imát időben kezdtük el, akkor akkor is időben mondott imának számít, ha nem időben fejeztük be. Az Aruch HaSulchan tehát a Havinénuval szemben Bileámot “paszkenolja” (ítélkezik mellette), mert Bileám is abban az egy tizedmásodpercben akart átkozni, és folytatta volna, de a Havinénu nem erre vonatkozott.
3. Az imák időkeretei és a Bileám-féle áldások
A tanítás kitér az imák időkereteire is: a reggeli, délutáni és esti imákra, valamint a muszaf és neila imákra (utóbbi csak Jom Kippurkor van).
A mááriv ima időkeretei
Elvileg halachikus éjfélig el lehet mondani, sőt, hajnalig is. A bölcsek azt mondták, törekedjünk az éjfél előtti befejezésre, hogy ne fussunk ki az időből. A reggeli és délutáni imáknál is vannak viták az utolsó időpontokról.
Bileám áldásai
A tanítás visszatér Bileámra, aki nem csak átkozni akart, hanem végül áldásokat mondott. Bileám háromszor próbált átkot mondani Izraelre, de mindhárom alkalommal áldás lett belőle.
A harmadik próbálkozás alkalmával Bileám látta, hogy az Örökkévaló szemében jónak tűnik Izrael áldása, és már nem ment a varázslások után. Ekkor dicsérte Izrael népét, látva, hogy törzsei szerint lakik.
A “törzsek szerinti lakozás” szimbolikája
Ez azt jelenti, hogy a zsidók diszkréten, egymás magánszféráját tiszteletben tartva táboroztak, sátraikat nem fordították egymásra. Ez a rend és a tisztelet az angyalokat is lenyűgözte, és a nem zsidó csábítókkal szemben is érv volt. Ez a „törzsek szerinti lakozás” azt szimbolizálja, ahogyan az ember megtalálja a saját útját és egyéniségét a sokaságban a zsidóságon belül. Ezt dicsérik az angyalok, a zsidók és Bileám is, szívből, hiszen ekkor szállta meg őt Isten szelleme. Bileám fejlődési íve, ahogy kétszer szembeszállt az isteni akarattal, majd harmadjára elengedte magát, és áldást mondott, gyönyörű példája az elfogadásnak.
4. Ábrahám és Bileám kontrasztja
A tanítás kiemeli Ábrahám és Bileám közötti kontrasztot:
- Bileám: A rosszat keresi a jóban, mindig új helyet keres, hátha onnan látszik a rosszabb. Akiket ő átkoz, azok elátkozottak, akiket áld, azok áldottak.
- Ábrahám: Szodomáért és Gomoráért imádkozik, igaz embereket keres a bűnös városokban. Mindig ugyanarra a helyre tér vissza imádkozni, még akkor is, ha nem sikerül a kérése, mert nem a helyszínben keresi a hibát.
A Talmud szerint aki mindig ugyanott imádkozik (amit ma a gyülekezetek váltogatása miatt nehéz megtenni), vagy aki minden zsinagógában talál egy fix helyet (“Makom Kavua”), azt Ábrahám Istene segíti, és olyan jó, mint Ábrahám.
5. A negyedik áldás és a jövő
Bileám végül egy bónusz áldást is mond, Balak haragja ellenére, amely már nem is csak a zsidóknak szólt, hanem próféciákat tartalmazott. Ez a 3+1 áldás felveti a kérdést a rendszeresség és a mintázatok iránt. A tanító megígéri, hogy a következő alkalommal a ChatGPT segítségével fogják megnézni, hogy milyen rendszer rejlik a Bileám által mondott áldásokban, hogyan csoportosíthatók, mik a témáik és mintázataik, és hogyan haladnak előre. Ez segít majd rendszerezni és jobban megérteni Bileám próféciáit.
