Posted in

Mit tanulhatunk egy madármentésből? – HH Mátot-Mászé (V)

Ma reggel megjelent a zsinagógánkban a Katasztrófavédelem. Hogy kimentsenek egy kis lelket, egy madárkát, aki még a szombat reggeli ima előtt repült be hozzánk. Nagy köszönet nekik és Szabó Tamás Bendegúz samesznak, akik nélkül ez a micve nem jöhetett volna létre! 👏👏
És persze a Teremtőnek, akinek az irgalma minden teremtményen van – így a legkisebb rigón is. Vagy lehetséges, hogy ezt nem mondhatjuk? Kiderül a Beráchot traktátus 33b oldalának értelmezéseiből – a mai tanulásból 😉

Ma reggel micvával kezdtük a napot – köszönjük Tamásnak az elkötelezettségét! A szombat reggeli ima után, amelyen tizenöten vettünk részt – tizenöt zsidó és egy madár –, egy különleges kis történésnek lehettünk tanúi. A tanulás vége felé csatlakozott hozzánk egy kis madár, aki az épületbe tévedt, és nem talált ki.

A kis vendégünket végül ma reggel kihozta a Katasztrófavédelem, ő pedig az udvar sarkában hosszú percekig csak üldögélt, láthatóan megrendülten. Amikor vizet vittünk neki, eleinte nem érdekelte, de amikor közelebb vittük, hirtelen elrepült. Ez az élmény három különböző tanulsággal szolgált számunkra.

1. Talmudi párhuzam – Éruvin 100b

Az első gondolat a Talmud Éruvin traktátusának 100b oldaláról származik:

„Ha nem adatott volna a Tóra, akkor az állatoktól tanulnánk viselkedést.”

Rabbi Jochanan nevében hangzik el, hogy például a szemérmességet a macskától, a lopás tilalmát a hangyától, a paráznaság kerülését pedig a galambtól tanulhatnánk meg. Ez a tanítás önmagában is provokatív, hiszen az a felvetés, hogy „ha nem lenne Tóra”, abszurd. A Tóra ugyanis a világ fundamentuma, megelőzte a Teremtést is.

Ugyanakkor a tanítás célja, hogy rávilágítson: a teremtett világ, különösen az állatok viselkedése is mutat tanulható erkölcsi mintákat. A macska például szemérmes, visszahúzódó, csendes. Ez a cniut, a diszkréció és szerénység példája. A hangya szorgalma pedig a becsületesség ellentéte – a lustaság – által vezet lopáshoz. A galambot pedig hűséges párkapcsolata miatt említi a Talmud. Ezekből következtetve egyfajta természeti etika is körvonalazódik.

A mi kis madarunk is tanító szerepbe került: félelme, kétségbeesése, amikor azt hitte, hogy veszélyben van, jóllehet megmenteni próbáltuk, megmutatja, mennyire félre tudjuk érteni egymást – még emberek is –, amikor nem látjuk a másik jó szándékát.

2. Siluách hákén – Az anyamadár elküldése

A második tanulság, amit Kornél vetett fel, a shiluach haken, az anyamadár elküldésének micvája.
A Tóra (Mózes 5., 22:6–7) így írja:

„Ha egy madárfészket találsz az úton… ne vedd el az anyamadarat a fiókákkal együtt. Küldd el előbb az anyát, és csak utána vedd el a fiókákat.”

Ez a parancsolat gyakran kerül elő példaként az isteni irgalomra. Az ember úgy értelmezné, hogy ez a micva az állat szenvedésének csökkentését célozza. Ez azonban nem ilyen egyértelmű. A Bráchot traktátus egy misnája (Bráchot 5:3) elutasítja azt, aki az imájában így fogalmaz:

„A Te irgalmad a madár fészkére is kiterjed.”

Az ilyen embert elhallgattatják. A Talmud szerint több indok is van.

Az egyik vélemény szerint az imában nem helyes az ilyen megfogalmazás, de nem azért, mert nem lehet az isteni törvények mögött irgalmat keresni, hanem mert ez az adott micva – az anyamadár elküldése – nem a könyörület mintapéldája. Ebben ugyanis van egyfajta kegyetlenség is, hiszen elvesszük a tojást, csak előtte elküldjük az anyát. Ez nem „tiszta” irgalom.

A másik vélemény szerint az ilyen imák féltékenységet szülhetnek a többi teremtményben – azaz ha kiemeljük, hogy a madárra van irgalom, akkor jogosan kérdezheti más teremtmény: rám miért nincs?

Ez a tanítás rámutat egy fontos gondolatra: az érzékenység és tapintat nemcsak emberek, de minden teremtmény iránt elvárt attitűd. Egyes imák vagy kijelentések, még ha jó szándékúak is, félreérthetőek lehetnek – például amikor valaki tapintatlanul dicsér meg valakit mások előtt, akiknek ez fájdalmas lehet. Ilyenkor az érzékenység az irgalom gyakorlati oldala.

3. Keresni a micvák értelmét

A harmadik tanulság egy szélesebb kérdést érint: szabad-e, sőt: kell-e keresni a micvák értelmét?
Vannak irányzatok, melyek szerint a micvákat kérdés nélkül kell teljesíteni – ez a „robotikus” megközelítés. De a Tóra tanulmányozása éppen arra sarkall, hogy próbáljuk megérteni a micvák belső értelmét, filozófiai és erkölcsi üzenetét.

Ez nem azt jelenti, hogy valóban megértjük őket – hiszen az isteni értelem végső soron meghaladja az embert –, hanem hogy kutatjuk, kérdezünk, és ezáltal mélyebben kötődünk a micvákhoz. Ez nem tagadja az engedelmességet, de tartalmat ad neki.

Köszönöm, hogy csatlakoztatok. Legyen egy szép hetünk, holnap folytatjuk a heti szakasz tanulásával.

A Bét Jehuda közösség rabbija, diplomáját a berlini ortodox rabbiképzőben szerezte meg (Rabbinerseminar zu Berlin). Ezt megelőzően a budapesti Lativ Kolel Talmud csoportjában, valamint a jeruzsálemi Or Száméách jesivában is tanult. Mindeközben matematikusként szerzett egyetemi MsC diplomát és fizikából (adattudományokból) doktorált.