Az egyik nagy előnye annak, ha valaki zsidó közösségbe jár, az, hogy odafigyelünk egymásra. Aki nem jár közösségbe, hanem kis szigetként éli az életét ebben a modern, elszigetelt világban, ahol digitálisan mindenkivel össze vagyunk kötődve, de analóg módon senkivel – az kimarad valamiből.
Ilyenkor érdekes ezeket a történelmi dolgokat megfigyelni. Az Örökkévaló irányítja az egész világ minden részletét. Vannak, akik azt hiszik, hogy ezek a dolgok csak úgy véletlenül történnek, és most épp egy digitális korban élünk. Szerintem nem. Szerintem ez visszafordít minket az Örökkévaló Tórájához, tanításához, igazságához és a közösségéhez.
Amikor közösségben vagyunk, és odafigyelünk egymásra, az sokszor az ember életét is megmenti. Amikor valaki szól, hogy „légy szíves, ezt ne így csináld”, az néha rosszul esik. De Mózes is ezzel nyitja a mostani pársét, a mostani könyvet: feddéssel. Feddi az embereket, szidja őket.
És hogy szidja őket? Burkoltan.
Rabbijaink azt mondják, az egész Tórát és Szentírást végigolvastuk, és sehol nem találtunk olyan nevű helyeket, mint amiket ott felsorol. Ezek helyiségnevekbe burkolt feddések voltak. Milyen fontos dolgot tanulunk ebből: jó, hogy odafigyelünk egymásra és fedjük egymást, de diszkréten kell ezt tennünk.
A Tóra egy számomra mindig rejtélyesen hangzó mondatban mondja:
„Fedve fedd embertársadat, de ne vigyél rá bűnt.” (Mózes 3., 19:17)
Mi az, hogy fedve fedd, de ne vigyél rá bűnt? Az egyik számomra kedves értelmezés szerint: ha nem kedvesen fedded, akkor bűnt viszel rá. Ha olyat mondasz neki, amiből az egyetlen lehetséges válasz az, hogy visszatámad, akkor nem tanítottál, hanem csak konfliktust gerjesztettél.
Például ha a Facebookon szólunk, vagy a zsidó népért felszólalunk – az rendben van. De ezt is úgy kell tenni, ahogy a Tóra mondja: „ne vigyél rá bűnt.” Olyat kell mondani, amire ő tud mit válaszolni. Nem lehet csak sértegetni azokat, akikkel mi nem értünk egyet.
Mert mindig vannak rosszindulatúak, jók és bizonytalanok – és mindig a bizonytalanokra játszunk. Egy bizonytalan embert egy ilyen megszólalás elgondolkodtathat. Hogy „hoppá, ilyet még nem hallottam, ezt nem szokták mondani. Ennek van értelme.”
Ez a Tóra útja a feddéssel kapcsolatban: ne vigyél rá bűnt. Olyat mondj neki, ami nem kölcsönös sértegetésben végződik.
