Ma van a jorcájtja az Or HáCháimnak, a Tóra egyik legismertebb magyarázójának.
Ennek alkalmából azt gondoltam, illő, hogy pár szóban megemlékezzünk az életéről, érdemeiről, Tóratanulási módszereiről, és egy kicsit belekóstoljunk az aktuális hetiszakaszba az ő magyarázatait tanulmányozva.
De nemcsak ilyen hagyományos témákról esett szó, így nem sokkal sábesz előtt. Gyakorlatias halachát is tanultunk arról, hogy mire figyeljünk oda, ha nyáron utazgatva éppen egy zsinagógába tévedünk turistaként. És még az is kiderült, hogy mi a kapcsolat Bileám próféta és a marketing szakmája, valamint tórai aspektusai között!
Bevezetés – Egy különleges nap
Ma különleges napot ünneplünk: az Or háCháim jorcájtját. Méltó, hogy megemlékezzünk erről a nagy rabbinikus alakról, aki bekerült a legnagyobb tórai kommentátorok közé, akiknek magyarázatait a hagyományos héber kiadású Humash hetiszakaszokba – a Mikraot Gedolotba – belefoglalják.
Az Or háCháim helye ebben a rangos társaságban nem véletlenszerű. A könyvszerkesztők nem üzleti megfontolásokból, hanem valódi népszerűség és tudományos érték alapján választják ki azokat a kommentárokat, amelyek bekerülnek ebbe a kanonikus gyűjteménybe.
A Mikraot Gedolot nagy alakjai
Nézzük meg, hogy az Or háCháim milyen társaságba került. Minden hagyományos Humash-kiadás tartalmazza Mózes öt könyve mellett az Onkelos fordítását és Rashi kommentárját – ez az alapfelszereltség. Rashi magyarázói közül a Siftei Hakhamim emelkedik ki, mivel antológiaként működik: összegyűjti és pontosan megjelöli, hogy mely Rashi-magyarázóktól származnak az egyes értelmezések. Ez rendkívül praktikus megközelítés.
A Rashbam, aki Rashi unokája és művének folytatója, természetesen fix helyet foglal el ebben a körben. Ugyanígy magától értetődő Ibn Ezra és a Ramban jelenléte, mint a legklasszikusabb kommentátorok képviselői.
A kevésbé ismert, de jelentős alakok között találjuk Sfornót, a nagy olasz kommentátort, akinek egyszerű, de lényeglátó megközelítését különösen értékesnek tartom. A Baal Haturim szintén kivételes helyet foglal el: bár főműve a halakha területén született, a Humash-kommentárja egyedülálló. Technikai elemzéseit – gematriák, masszórák, szógyakoriság-vizsgálatok – mindig összekapcsolja talmudi mondásokkal, így a száraz technikai adatok mögött rejlő spirituális jelentést tárja fel.
A két terjengősebb kommentátor, akik rendszeresen bekerülnek a gyűjteménybe, az Or háCháim és a Kli Jakar. Személyes preferenciáim alapján a Kli Jakar áll közelebb hozzám, mivel a toszafisták útját követi.
Haim Ibn Atar, az Or háCháim
Haim Ibn Atar szefárd rabbi volt, aki a marokkói arab világban élt, mint nagy kabbalista és talmudista. Tisztelete túlmutat a hagyományos kereteken – még a haszidok is nagy becsben tartják, pedig ez egyáltalán nem az ő szokásos környezetük. A jeruzsálemi Olajfák hegyén található sírja ma is zarándokhelynek számít.
A négy napos munka története
Kedvenc történetem az Or háCháim egy kis zsinagógájához kapcsolódik. A hozzá járó zsidóknak azt javasolta, hogy ne dolgozzanak annyit – elég lesz négy napot dolgozni. Péntek, szombat és vasárnap töltsenek vele tanulással. Azoknak, akik vállalják ezt, megígérte, hogy semmiféle anyagi problémájuk nem lesz – pontosan annyit fognak keresni, mint amikor hat napig dolgoztak.
Ez a javaslat olyan szinten álló rabbi ajánlása volt, aki képes volt ilyen ígéretet tenni a Tóra-tanulás érdemében. Sajnos később el kellett menekülnie, és hátrahagynia közösségét.
Az ő távozása után a közösség tagjai visszatértek korábbi munkarendjükhöz, remélve, hogy több munkával több jövedelmet érhetnek el. Azonban kiderült, hogy pontosan annyit kerestek, mint korábban – nem többet.
Ez a történet gyönyörűen illusztrálja azt a alapelvet, hogy valójában az Örökkévaló osztja a pénzt, Ő dönti el, hogy ki mennyit kap, ki mennyire lesz sikeres. Az Örökkévaló pedig azt szereti, ha a zsidók Tórát tanulnak. Ezért minden erőfeszítés, amit valaki a Tóra-tanulás érdekében tesz, rendkívül dicséretesnek számít, és az Or háCháim emléke is erre motiválhat bennünket.
Az Or háCháim magyarázó módszere
Az Or háCháim kommentárjainak jellemzője, hogy gyakran kérdésekből indul ki. Vizsgáljuk meg, hogyan magyarázza a mostani hetiszakaszt.
Bálám történetének ellentmondása
A szöveg szerint: “És eljött az Örökkévaló Bálámhoz éjszaka, és azt mondta neki: Ha hozzád jöttek ezek az emberek, kelj föl, menj velük. De csakis azt a dolgot, amit én fogok neked mondani, csak azt csináld, csak azt cselekedjed meg.”
A nyilvánvaló kérdés: aki ismeri a történetet, az tudja, hogy ez már korábban megtörtént egyszer, amikor az Örökkévaló egyértelműen visszautasította a kérést. A 12. versben világosan mondta: “Ne menj velük, ne átkozd meg a népet, mert áldott az” – teljesen egyértelmű, félreérthetetlen utasítás.
Mit kellett volna Bálámnak mondania, amikor ilyen üzenetet kap az Örökkévalótól, hogy nem átkozhatja el a zsidókat? Azt kellett volna mondania: “Sajnálom, ez így nem fog menni. Hagyjuk a dolgot.”
Bálám kétértelmű válasza
Bálám azonban nem ezt mondta. Így válaszolt: “Fölkelt Bálám reggel, és azt mondta Bálák fejedelmeinek: Menjetek vissza országotokba, mert vonakodik az Örökkévaló attól, hogy engedje, hogy veletek menjek.”
Látszólag jó választ adott, de a bölcsek szerint ezt nem így kell érteni. Úgy kell értelmezni, hogy “veletek nem mehetek” – hangsúlyozva a “veletek” szót. Miért mondja, hogy veletek? Mert veletek nem mehetek, de ha esetleg még megtiszteltebb küldöttek jönnének, azokkal elmehetnék, mivel az nem illik hozzám, hogy veletek menjek.
Bálák valóban felvette a lapot, és pontosan ezt tette. További, még nagyobb követeket küldött, és amikor Bálám belesétált a csapdába, és eljött a dicsőségesebb követekkel, az Örökkévaló így szólt hozzá: “Erre volt szükséged? Ezért jöttél volna? Csak azért jöttél, hogy dicsőséges követséget küldtem hozzád? Ha nincs dicsőséges követség, akkor nem jössz?” És jogosan beszólt neki emiatt.
A „pusholás” mint egyetemes jelenség
A Talmud Szanhedrin traktátusának 105b oldalán találunk egy figyelemre méltó tanítást, amely szerint „a pimaszság még az ég felé is, a Teremtő felé is hasznos”. Ez a kijelentés különösen aktuális napjainkban, amikor a pusholás, a marketing és a reklámok világában élünk.
Mai tapasztalataink is igazolják ezt a talmudi bölcsességet. Gondoljunk csak a modern reklámiparra: miért költenek multinacionális cégek óriási összegeket főműsoridős reklámokra? A válasz egyszerű gazdasági logikán alapul. Egy reklám csak akkor kerül adásba, ha költsége alacsonyabb, mint a várható bevétel. Ha a reklám nem térülne meg, a cég „kidobná a pénzt az ablakon”. A reklámértékesítők is pontosan ismerik ezt a mechanizmust, és ennek megfelelően árazzák szolgáltatásaikat.
Bileám és a pusholás példája
A Talmud tanítását Bileám történetén keresztül mutatja be. Bileám meg akarta győzni az Örökkévalót, hogy engedje el őt Bálák királyhoz. Kezdetben azt a választ kapta: „Ne menj velük!” Azonban kitartó „pusholása” után végül megváltoztatta a parancsot: „Menj velük, kelj fel!”
Rav Nachman megfogalmazása szerint „még a Teremtő felé is működik a hucpa, a pimasszság”. Ez a kifejezés – „még felé is” – arra utal, hogy ha az isteni szférában is hatásos, akkor az emberek között még inkább működik ez a módszer.
A marketing kettős természete
Fontos megjegyezni, hogy a marketing nemcsak a pimasszságra épül, hanem a heszedre (szeretetre, odafigyelésre) is. A hatékony marketing lényege, hogy odafigyelünk a másik emberre: pontosan azt mondjuk, amit hallani akar, és azt próbáljuk eladni, amit venni szeretne. Ez egyfajta „önző önzetlenség” – bár a cél a haszonszerzés, a módszer mégis megköveteli, hogy belehelyezkedjünk a másik ember helyzetébe.
Az Or HaChaim magyarázata
Az Or HaChaim kommentátor több alapvető kérdést tesz fel Bileám történetével kapcsolatban:
- Miért használt az Örökkévaló kétértelmű megfogalmazást?
- Létezik-e olyan dolog, amit az Örökkévaló ne tudna?
- Miért engedte meg ennek a gonosz embernek, hogy elmenjen?
Az Or HaChaim válasza szerint az Örökkévalónak két választási lehetősége volt, mindkettőnek voltak előnyei és hátrányai:
Ha egyből azt mondja, hogy menjen: Akkor a népek azt gondolhatták volna, hogy Bileám azt csinál, amit akar, és nem az Örökkévaló irányítja őt. Ez alááshatja az isteni fennhatóság látszatát.
Ha egyáltalán nem engedi el: Bálák király azt mondhatta volna, hogy az Örökkévaló azért nem engedi el Bileámot, mert fél attól, hogy sikeresen meg tudná átkozni Izrael népét.
A bölcs megoldás
Az Örökkévaló ezért választotta a „Mátyás királyos megoldást”: „mehetsz is, meg nem is”. Először azt mondta, hogy ne menjen, ezzel demonstrálva, hogy Bileám nem azt teszi, amit akar. Majd végül mégis elengedte, de feltételekkel, így mindkét potenciális félreértést elkerülte.
Ez a megoldás biztosította, hogy:
- Világos legyen az isteni irányítás
- Ne lehessen azt mondani, hogy az Örökkévaló „fél” Bileám erejétől
- Mégis megvalósuljon az isteni terv
Bilám áldása: „Milyen jók a te sátraid, Jákob!”
Bilám harmadik áldásában ezt mondja: „Milyen jók a te sátraid, Jákob!” A Talmud magyarázata szerint ez a Jákob sátra a zsinagógára vonatkozik. A zsinagógáink valóban szépek és jók, és áldott dolog, hogy vannak zsinagógáink.
De itt felmerül egy érdekes kérdés: ha valamit „jónak” nevezünk, és nem „szépnek”, akkor nem kell megnéznünk azért, mert szép. Felvetődik tehát a kérdés: meg lehet-e nézni a zsinagógát a szépségéért?
A Sulhán Áruh tanítása
A Sulhán Áruh Óráh Hájim 151. fejezetében – megtaláljuk a választ.
Ott találhatóak a zsinagóga szentségének törvényei. Akár imára, akár tanulásra szánják a zsinagógát, nem szabad könnyelmű módon viselkedni benne. Tilos:
- Nevetgélni, viccelődni, fölöslegesen beszélni
- Enni vagy inni benne
- Szépítkezni benne
- Sétálgatni benne
Ez utóbbi különösen érdekes – a „sétálgatás” tilalma már valamilyen turizmusféle viselkedésre utal, bár valószínűleg akkoriban még nem gondoltak a mai értelemben vett turizmusra.
Továbbá tilos:
- Bemegy a meleg ellen (csak a klímázás miatt)
- Bemegy az eső ellen (csak az időjárás miatt)
Ha valaki tóratanuló, és ez az élete, hogy ott tölti az idejét, akkor neki természetesen szabad ott ennie – ezzel nincs semmi probléma.
Egy kortárs rabbinikus állásfoglalás
Izrael ortodox szefárd főrabbija, Tel Aviv főrabbija írt egy responzumot „Ászé lecha rav” címmel. Ebben a következő kérdést tárgyalta: szabad-e a vőlegénynek és a menyasszonynak mennie a Kótelhez (a Siratófal helyett inkább „örömteli fal” elnevezést használom, mert öröm, hogy ott van nekünk ez a fal) fényképezkedni (6:83)?
A rabbi válaszában kifejti, hogy a Kótel természetesen szentebb, mint bármelyik városi zsinagóga. Miután végigvette a téma minden aspektusát, azt a következtetést vonja le, hogy amit eddig mondott, az minden zsinagógára vonatkozik. De a Kótel esetében még extra szentség is van, hiszen az Örökkévaló szentsége ott van, nem ment el onnan a Szentély lerombolása után sem.
Ezért még szigorúbb a szabály: tilos bármilyen más dologra bemenni, mint micva-célra.
Ha a turisták hallgatják ezt a tanítást, akkor megtudhatják belőle, hogy ha bemennek, kellene nekik egy kicsit imádkozni, vagy tanulni, vagy valami szellemi tevékenységet végezni.
A gyakorlati megoldás
Amikor utaztunk a berlini rabbiképző intézet múltbeli tanulóival, és meglátogattuk a régi helyeket, beültünk Prágában az Altneuschulba, és tanultunk. Ott volt Rabbi Adlerstein, az ottani egyik tanár apja, és tanított nekünk.
Ez a helyes módszer: ha bemegyünk, tanulunk. Ez egy zsinagóga, szentsége van, azért megyünk be. Utána már nem kell túlfilozófálni a dolgot, hogy tulajdonképpen nem is mentünk volna be, ha nem lett volna nagy turista látványosság.
