Vallásos létezés = közösségi létezés. Van a közösségnek egy minimális „kritikus tömege”, ami miatt együtt kell maradnunk, ha bizonyos vallási normákból nem akarunk engedni – annak minden előnyével és hátrányával együtt.
De vajon mi ez a kritikus tömeg? És milyen tórai szempontjai vannak ennek? Nézd meg vagy olvasd el a legutóbbi tanulásunkat!
A tanítás kiindulópontja Mózes panasza:
„Hogyan viseljem egyedül a ti terheiteket, gondjaitokat és peres ügyeiteket?” (Mózes 5., 1:12).
Válaszul erre az Örökkévaló parancsolja:
„Vegyetek magatok közül bölcseket, értelmeseket, ismerteket a törzseitek szerint, és én teszem őket fejetek fölé.” (uo. 1:13).
Ez a három kifejezés – „bölcsek”, „értelmesek” és „ismertek” – párhuzamba állítható a hochmá, biná, dáát fogalmakkal, amelyek Becálél – a Szentély építője – jellemzői is voltak. Ez a hármas tehát nemcsak az egyéni kiválóságot, hanem a vezetői alkalmasság feltételrendszerét is meghatározza.
A vezetők kijelölése kapcsán felmerül a kérdés: vajon a bírák is ezek közé a vezetők közé tartoznak? Az „ezrek fejei”, „százak fejei” stb. kifejezések arra utalnak, hogy vezetői szerepet töltenek be, de a bíró specifikus funkciója az ítélkezés, a döntéshozatal. A Tóra ezt így írja:
„Megparancsoltam bíráitoknak abban az időben: hallgassátok meg a testvéreiteket és ítéljetek igazságosan ember és testvére, valamint a jövevénye között.” (uo. 1:16)
A Tóra különösen hangsúlyozza a bírák pártatlanságát:
„Ne ismerjetek arcokat az ítéletben, egyformán hallgassátok meg a kisembert és a nagyembert; ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené.” (uo. 1:17).
Ez a rész különösen releváns a Szanhedrin traktátus 6–7. oldalán tárgyalt bírói törvények szempontjából.
A Sulchán Áruch és a bírák alkalmassága
A Sulchán Áruch szerint 27 fejezet foglalkozik a bírósági törvényekkel. Az egyik kiemelt rész – a 8. fejezet – hangsúlyozza: tilos olyan bírót kinevezni, aki nem alkalmas.
De mit jelent az „alkalmatlanság”?
Ez nem mindig objektíven mérhető. Vajon elegendő-e az, hogy valaki nem szimpatikus számunkra? Vagy valóban szükség van objektív mércére? A válasz nem triviális.
A bíró ne fogadjon el megvesztegetést – ez alapelv. Ugyanakkor az elmaradt kereset kompenzációja jár neki. A bírónak fizetni kell az elveszett idejéért, máskülönben nem vállalná az ügyeket. Ez a gyakorlat elfogadott.
A kompromisszum lehetősége
A Pirké Ávot egyik első misnája is int:
„Legyetek óvatosak az ítélkezésben.”
Ennek egyik gyakorlati aspektusa a kompromisszum lehetősége. A Gemárá részletesen tárgyalja: köthető-e kompromisszum peres felek között?
A tanítás hangsúlyozza: sok esetben jobb volna, ha a felek nem pereskednének, hanem békés megegyezésre jutnának. Egy rabbi példája szerint a közösségi konfliktusok jelentős részében elegendő, ha a rabbi meghallgatja a panaszosokat, kifejezi együttérzését – ezzel máris helyreáll a rend. Ez maga a kompromisszum.
A Zabla (választott bíróság) rendszer
A Zabla rendszer lényege, hogy mindkét fél választ magának egy-egy bírát, akik aztán közösen kijelölnek egy harmadikat. Ez az ideális, teljesen pártatlan bírósági forma. A tanításban azonban elhangzik: ez gyakran csak elmélet, mert a gyakorlatban az elfogultság sajnos jelen van.
Kis közösségek problémái
Mi a helyzet kisvárosokban, ahol nincsenek tanult emberek? A Sulchán Áruch szerint: ha nincsen valóban alkalmas bíró, akkor a közösség kinevezheti a legjobbat, aki van. A hangsúly itt a relatív tudáson van, nem az abszolút szintű tóratudáson. Ha ez megtörtént, senki sem jogosult kívülről megkérdőjelezni a kinevezést – még egy nagyvárosból érkező rabbi sem.
A Remo külön kiemeli: tilos tanulatlan zsidót kinevezni bírónak, még akkor is, ha azt mondják, hogy majd mindig megkérdez egy bölcset („telefonrabbi”). Az ilyen gyakorlat nem elfogadható. Ugyanakkor ha tényleges szükség van bíróra, és nincs alkalmasabb személy, akkor a közösség döntése érvényes, még ha halachikus szempontból az ideális feltételek nem is adottak.
A bíró felelőssége és bátorsága
„Ne mondja a bíró: nem kell nekem ez a felelősség.” Ha a bíró jó szándékkal, a szívéből fakadóan és helyes módon ítél, nem fog büntetést kapni.
Egy alapelvet zárásként:
„A bírónak nincs más, csak amit a szemei látnak.”
Ez azt jelenti: nem kell minden részletet ismernie – de köteles a lehető legtöbbet megtudni, alaposan kérdezni, és a legjobb belátása szerint dönteni. Ez az, amit az Örökkévaló elvár tőle – sem többet, sem kevesebbet.
