„Három ismertetőjegye van Izraelnek: irgalmasak, szégyenlősek, és jót cselekvők.
Irgalmasak, ahogyan írva van: ’És adni fog neked irgalmat, és irgalmazni fog rajtad, és megsokasít’ (Mózes 5., 13:19)
Szégyenlősek, ahogyan írva van: ’Azért, hogy legyen az Ő félelme előttetek’ (Mózes 2., 20:17)
Jót cselekvők, ahogyan írva van: ’Azért, hogy megparancsolja a fiainak és háza népének…’ (Mózes 1., 18:19)
Mindenki, akiben megvan ez a három ismertetőjegy, alkalmas arra, hogy csatlakozzon ehhez a néphez.” (Jevámot 79a)
Így írja a Babilóniai Talmud a három jelet, melyről megismerhetőek Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai. A Jeruzsálemi Talmudban azonban két apróbb változtatást találunk ehhez képest (ld. Szanhedrin 6:7).
Az egyik az, hogy nem „ismertetőjegy”-nek [szimán] nevezi őket, hanem „jó ajándéknak” [mátáná tová]. A másik pedig, hogy a harmadik tulajdonsághoz egy másik forrást hoz, ami éppen az aktuális hetiszakaszunk első mondata:
„És lesz, ha meghallgatjátok ezeket a rendeleteket, és őrzitek és megcselekszitek azokat, akkor megőrzi Örökkévaló Istened neked a szövetséget és a jóságot, amiről megesküdött őseidnek.” (Mózes 5., 7:12)
Felmerül a kérdés, hogy miért éppen ez a három tulajdonság szerepel?
Az sem világos, hogy miért éppen ezekkel a mondatokkal bizonyítjuk? Hiszen a Tórában számos más mondatot is találhatnánk ugyanehhez a három témához.
A Sulchán Áruch leírja, hogy ha olyan emberrel találkozunk, akiből mindezek a jelek hiányoznak, azzal ne házasodjunk össze, mert nem lehet feltételezni az illetőről azt, hogy népünkhöz tartozik (ld. EE 2:2, Rámbám, Iszuré Biá 19:17).
Ez pedig jól megfelel a Talmudból fent idézett mondatnak:
„akiben megvan ez a három, alkalmas arra, hogy csatlakozzon ehhez a néphez”.
Ami azonban furcsa ebben, az az, hogy nem világos: zsidó származásról vagy későbbi csatlakozásról (betérésről) van szó? Az „ismertetőjegy” kifejezés az előbbit bizonyítaná, a „csatlakozás” kifejezés azonban éppen az utóbbit.
Ez az észrevétel megmagyarázza azt, hogy miért éppen ezt a három mondatot használja a bizonyításra a Jeruzsálemi Talmud – köztünk éppen a mi hetiszakaszunk nyitó mondatát is.
Hiszen így már mindhárom mondat szerint a három tulajdonság – isteni ajándék, nem pedig előzetesen létező érdem.
Az irgalmasságnál írt mondat a bálványimádó város [ir hánidáchát] témája kapcsán szerepel, melyet el kell pusztítani. Utána azonban az Örökkévaló irgalmat ad azoknak, akik ebben az ítéletben részt vettek.
Hasonlóan a szégyenlősség arról a félelemről beszél, amit a Tóraadás élménye után kapunk meg.
A jót cselekvésről szóló idézet a Babilóniai Talmudban Ábrahámról szólt. A Jeruzsálemi Talmudban azonban ez már jutalom, melyet a nép kollektíven kap, cserébe a Teremtőtől, a micvák betartásáért.
Mindez nagyszerűen megfelel annak is, hogy a Jeruzsálemi Talmudban már nem „ismertetőjegy”-nek, hanem „jó ajándék”-nak nevezi a három tulajdonságot.
Vagyis nem igaz az, amit első olvasásra gondolhatnánk, hogy kizárólag a zsidó népre lehet igaz ez a három tulajdonság.
Sőt, még a Babilóniai Talmudban szereplő „ismertetőjegy” kifejezés sem azt jelenti, hogy csak zsidók rendelkezhetnének ezekkel a tulajdonságokkal. Hanem azt, hogy ha egy nem zsidó rendelkezik ezekkel, akkor ő is alkalmas arra, hogy csatlakozzon. Ez magyarázza meg a fent idézett megfogalmazást:
„Mindenki, akiben megvan ez a három ismertetőjegy, alkalmas arra, hogy csatlakozzon ehhez a néphez.” (Jevámot 79a)
Mindkét változatban a téma a gibeoniták kapcsán merül fel (ld. Jehosuá 9.). Ők egy olyan nép voltak, akik csatlakozni akartak az izraelitákhoz. Ha ezek a hiányosságaik nem lettek volna, akkor meg is tehették volna – alkalmasak lettek volna a csatlakozásra.
