Szabad-e tanulmányozni más kultúrák, népek vagy vallások bölcsességeit? A Tóra azt mondja: “Ne érdeklődjél az isteneik után.” De vajon ez azt jelenti, hogy minden más filozófia, tudomány vagy gondolat veszélyes?
Devárim 12:29-ben a Tóra arra figyelmezteti a zsidó népet, hogy miután elfoglalták Izrael földjét és elűzték az ott élő népeket, óvakodjanak attól, hogy az idegen vallási szokásokat kövessék.
„…óvakodjál, vigyázz magadra, nehogy utánuk csábítódjál, miután már ők eltűntek előled. És ne érdeklődjél az isteneik után, azt mondva: ’Hogyan szolgálták ezek a népek az isteneiket? Hadd tegyek én is úgy!’”
Ez a parancs látszólag ellentmondásos, hiszen miért akarna valaki olyan isteneket követni, akiknek a hívei elpusztultak, ami egyértelműen bizonyítja erejük hiányát?
A válasz a romantikus nosztalgiában rejlik. Az emberek gyakran érzik a késztetést, hogy tanulmányozzák az eltűnt civilizációk “ősi bölcsességét”, mintha valami értékes, elfeledett tudás rejtőzne bennük. A Tóra éppen ez ellen a nosztalgia ellen figyelmeztet.
Ne utánozzuk a vallási rituálékat!
A parancs mélyebb jelentése az is lehet, hogy a tiltás nem csak a bálványimádásra vonatkozik, hanem a vallásgyakorlás formáira is. A következő vers (12:30) kifejti:
“…ne cselekedjél így a te Örökkévaló Isteneddel, mert ők mindenféle undorítóságot cselekedtek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, például gyermekeiket tűzben égették el isteneiknek.”
Ez azt jelenti, hogy még a „jó” vagy „semleges” rituálékat sem szabad átvenni más kultúrákból. A példa szerint: ha más népek vallási célra használnak egy telefonos applikációt vagy a lakberendezési elveket (feng shui), akkor a zsidóknak nem szabad ezeket a gyakorlatokat monoteista tartalommal megtölteni és zsidó „verziót” készíteni belőlük. A Tóra arra figyelmeztet, hogy az idegen vallási formák használata még a helyes szándék esetén is veszélyes lehet.
Szabad-e más kultúrák iránt érdeklődni?
A fent említett parancs felveti a kérdést: Vajon önmagában az érdeklődés, a más kultúrák filozófiájának tanulmányozása is tiltott? Gyanakodnunk kell-e arra, hogy pusztán a tudás megszerzése elcsábíthat bennünket?
A Talmudban két klasszikus forrás is foglalkozik ezzel a kérdéssel.
1. Szanhedrin 90a:
A Misna szerint “egész Izraelnek van része az eljövendő világban… kivéve azokat, akik…” és sorolja a hitetleneket. Rabbi Akiva hozzáteszi: “az is, aki külső könyveket olvas”.
A Talmudban felmerül a kérdés, hogy mik azok a „külső könyvek”. A Talmud szerint ezek kifejezetten az eretnekek, hitetlenek könyvei, amelyek a vallás alapjait vonják kétségbe. Ezért a tilalom nem a szépirodalomra vagy tudományos művekre vonatkozik, hanem azokra a művekre, amelyek filozófiai vagy vallási nézeteket tartalmaznak, amelyek ellentétesek a Tóra tanításaival.
2. Menáchot 99b:
A Talmudban egy történetben Rabbi Ismael unokaöccse, aki már az egész Tórával végzett, megkérdezi tőle, hogy tanulhat-e görög bölcsességet. Rabbi Ismael a következőképpen válaszol:
„Ha találsz olyan időt, ami sem nap, sem éjszaka, akkor tanuljál görög bölcsességet.”
Ez a válasz nem a görög bölcsesség tartalmát kritizálja, hanem a tanulás időzítését. A zsidó hagyomány szerint nappal és éjszaka a Tórát kell tanulmányozni, tehát a görög bölcsesség tanulása a Tóra elhanyagolását (bitul Tóra) jelenti. Ez a válasz arra utal, hogy a bölcsesség tanulása megengedett, amennyiben az nem a Tóra tanulásának kárára történik.
