A mostani hetiszakasz a Reé, az előző pedig az Ékev volt. Ha egymás mellé tesszük a kettőt, érdekes párhuzam bontakozik ki.
Az Ékevben ezt olvassuk:
„És lesz jutalmául annak, hogy megtartjátok ezeket a törvényeket, meg fogja neked őrizni az Örökkévaló a szövetséget és a jóságot…”
Az Örökkévaló áldásokat ígér, de itt még nem említi az átkokat. A Reé ezzel szemben így kezdődik:
„Nézzétek, én elétek adom ma az áldást és az átkot.”
Mindkét szakasz tehát az áldások és átkok témáját vezeti fel. A teljes kibontásuk azonban csak a Tóra végén, a Ki távo hetiszakaszban történik, ahol hosszan olvashatjuk az átkokat, ahogyan a Bölcsek tanítják: „Érjen véget az év és érjenek véget az átkai.” A Reé és az Ékev tehát mintegy előrevetítik azt, ami a Tóra végén teljesedik ki.
Párhuzam és különbség
A hasonlóság mellett van egy markáns különbség is a két szakasz között: a micvák száma és jellege.
- Az Ékev inkább muszár, erkölcsi tanításokat tartalmaz: „Emlékezzél… őrizkedjél… ha elfelejted, akkor baj lesz.” Kevés konkrét törvényt találunk benne, inkább általánosságokat.
- A Röé ezzel szemben részletes parancsolati blokkokat tartalmaz, tizenegy nagy micvacsoportot.
A Röé micvái – példák és szerkezet
A szakaszban találjuk többek között:
- a bálványimádás helyeinek kiirtását,
- a Szentély felépítésének parancsát,
- a húsevés szabályait,
- a hamis próféta törvényét,
- a bálványimádásra csábító egyén törvényét,
- a bálványimádó város törvényét,
- a kósersági előírásokat
- a tized törvényét,
- a smitát (adósságok és szolgák elengedése a hetedik évben),
- az elsőszülöttek törvényét és az ünnepeket.
Ezekből egy szimmetrikus mintázat rajzolódik ki:
- az egyik oldalon a hely szentsége (bálványhelyek kiirtása – Szentély építése),
- a másikon az ember és a szentség (szociális törvények: tized, smita),
- középen három egymáshoz kapcsolódó parancsolat a bálványimádásról (hamis próféta, csábító egyén, elcsábított város),
- a szimmetriát pedig az étkezéshez kötődő törvények teszik teljessé (húsevés – kóserság).
Haláchikus tanulság – a „szemeitek között” parancs
A Reében olvassuk:
„Ne vagdaljátok meg magatokat, és ne csináljatok kopaszságot szemeitek között a halottért, mert szent népe vagy az Örökkévalónak.” (Mózes 5., 14:1–2)
Ez a mondat kétféle jelentést is hordoz:
- Egyszerű jelentés: tilalom a pogány gyászszokások átvételére.
- Drás: „Fiai vagytok az Örökkévalónak” – ezért ne osszátok meg magatokat csoportokra (águdot águdot), vagyis ne „klikkesedjetek”, mert mindannyian egy nagy közösség vagytok.
A Talmud (Kiddusin 35–36) vitát idéz arról, hogy ez a tilalom vonatkozik-e a nőkre. Három vélemény áll: Iszi szerint csak a férfiakra, míg Abajé és Rává más szempontból értelmezik. Rává különösen fontos megjegyzést tesz: a „szemeitek között” kifejezés ugyanaz, mint a tfilin helyének meghatározásánál.
A tfilin helye
A halacha szerint a tfilint ott kell viselni, ahol a haj gyökerei kezdődnek, a homlok felett, egészen a fej tetején lévő puha pontig. Nem a homlokon, hanem a hajvonal felett a fej tetején.
Ezért:
- ha túl alacsonyra kerül, a tfilin nem számít helyesen felhelyezettnek,
- a Misna Berura és az Áruch HáSulchán hangsúlyozzák, hogy figyelmeztetni kell azokat, akik hibásan teszik fel.
Sok istenfélő ember szokása, hogy segít másoknak beállítani a tfilinjét, mert ha valaki mindig rossz helyre teszi, bizonyos vélemények szerint sosem teljesítette helyesen a micvát, illetve az áldása is felesleges volt.
(Megjegyzendő azonban, hogy a Misna Menáchot 4:1 szerint ha valaki csak a kezén vagy csak a fején visel tefilint, az már önmagában is micvának számít.)
