Tisa beávkor nem tanulhatunk örömteli, vidám témákat a Tórából. A böjt célja ugyanis az, hogy az ember kijavítsa a gyökérhibáit, amelyek miatt a Szentély elpusztult. A Bölcsek tanítása szerint a Szentély nem véletlenül, egy természeti katasztrófa vagy háborús esemény miatt pusztult el, hanem a zsidó nép bűnei miatt, és ha ezeket a hibákat kijavítjuk, a Szentély helyreáll.
A bűnök és az isteni gondviselés
A Rámbám azt mondja, ha valaki azt gondolja, hogy a ránk jövő bajok véletlenek, az kegyetlen gondolkodás. Ezt azért mondja, mert ilyenkor önmagunkkal szemben vagyunk kegyetlenek, hiszen a hibáink kijavításával továbbléphetnénk a bajainkon. Éppen ezért, a szomorú, a bűnök javítására sarkalló muszár- (etikai) témák tanulmányozása Tisá beÁv napján engedélyezett.
A törvények közvetlenül a naphoz tartozó részei tanulmányozhatók. Például a Jom Kippurhoz kapcsolódó öt tilalom.
Tóratanulás a gyász napján
A Tóra tanulmányozása az ember lelkét megörvendezteti, a gyász napján azonban a Tóra örömteli részeit nem szabad tanulni. A Bölcsek szerint még olyan részeket sem szabad ismételni, amelyeket már ismerünk, mert az ismétlés során érzett “tudom, értem” öröme szintén a Tóra örömteli tanulásának részévé válhat, ami a gyász napjával ellentétes. Csak olyan szövegeket szabad tanulni, amelyek szomorúak, a pusztulásról, feddésről vagy a bűnökről szólnak.
Jeremiás próféta, aki a pusztulás prófétája volt, így tanította:
„Miért veszett el a föld? Mert elhagyták a Tórámat.” (Jeremiás 9:11)
Ezért furcsa első látásra, hogy a Tóra elhagyása ellen úgy harcolunk, hogy egy napig nem tanuljuk. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a Tisá beÁv napján tartott Tóra-tanulás-megvonás egyfajta “elvonási” tünetet okoz, ami tudatosítja bennünk, hogy a Tóra nem csupán egy hobbi, hanem az életünk alapvető része, és nélküle az embernek magának kell “a lábán megállnia”.
Az örömteli részek mellett tilos a Tóra írott részeinek tanulása is. Tanulhatók azonban Jób könyvének szenvedéssel kapcsolatos részei, valamint Jeremiás próféta szomorú, feddéssel foglalkozó részei. Még ezekben a könyvekben sem szabad azonban olyan részeket olvasni, amelyek vigasztaló vagy örömteli gondolatokat tartalmaznak, mert ezek megszegnék a gyász szellemét.
A Misna Brura szerint még a gyerekekkel sem szabad ilyenkor Tórát tanulni, csak olyan részeket, amelyek kifejezetten a Szentély pusztulásáról szólnak, hogy a szívük megtörjön.
Mi okozta a pusztulást?
A Misna Brura kapcsán a Dirsu című műben szereplő magyarázatok vitát hoznak arról, hogy szabad-e a gyászolónak tanulmányoznia a muszár (etikai) könyveket, amelyek megtérésre sarkallnak. Az egyik álláspont szerint ez nemcsak megengedett, de kívánatos is. Ennek oka, hogy a gyászoló feje fölött ott lebeg az „ítélet kardja”, és a megtérés gyógyulást hozhat neki és az egész világnak. Ezt a szabályt Tisá beÁvra is alkalmazzák.
A Szentély pusztulásának több oka is van:
- Az egyik legelterjedtebb vélemény szerint a második Szentély a szinat chinam, vagyis az ok nélküli gyűlölködés miatt pusztult el. Erre példa Kamca és Bar Kamca híres története, amit a Talmud ír le.
- Jeremiás próféta szerint a pusztulás oka a Tóra elhanyagolása volt. Ezt a Talmud úgy értelmezi, hogy a Tóra áldásainak elhanyagolása volt a probléma.
- További okok, amelyek szerepelnek a forrásokban: a szigorú törvények szerinti ítélkezés (és nem a törvény betűjén túlmenő etika), a Szombat megszegése, a Smá elhanyagolása, a gyerekek nem tanítása, vagy a gazdagok és szegények egyenlő bánásmódja (egyenlővé tétele).
A Rámbám, a racionalista gondolkodó szerint, a pusztulás egyik oka az is volt, hogy nem tanultak hadviselést. Nem elég csak Istenben bízni, tenni is kell a saját biztonságunkért (histadlut). Ezt az érvet a modern vallási gondolkodás megalapítója, a magyar származású Teichtel rabbi is előhozta az Ém Habonim Szmécha című könyvében. A cselekedetek-hit egyensúlyozásának módja az, hogy a valódi hit az, ha az ember megteszi, amit megtehet, de az eredményt nem a saját érdemének tulajdonítja.
Az első Szentély a három súlyos bűn, a bálványimádás, a paráználkodás és a vérontás miatt pusztult el. A második Szentély pusztulásának oka, a szinasz chinam, vagyis az ok nélküli gyűlölet, egyenrangúvá válik a másik három súlyos bűnnel. Az oktalan gyűlöletnek a vérontással való kapcsolata nyilvánvaló, de a többi bűnnel való összefüggése már kevésbé egyértelmű.
A „szinasz chinam” (oktalan gyűlölet) és az „oktalan sírás”
A kémek történetét, melyet a Tóra ír le, Bölcseink úgy magyarázzák, hogy a kémek miatti sírás (oktalan sírás) Tisá beÁv napján történt, és ezért Isten nemzedékekre szóló sírással büntette a zsidó népet. Ez a történet analógiát mutat a szinasz chinammal.
Mi az az „ok nélküli sírás”? A kémek nem érezték úgy, hogy oktalanul sírnak, mert rettegtek a háborútól. Később azonban kiderült, hogy a félelmük alap nélküli volt.
Az oktalan gyűlölet is ugyanígy illúzión alapszik. Az ember hajlamos gyűlölni a másikat a feltételezései, nem pedig valós tények miatt. A Choféc Chaim sokat írt a láson hárá (rossznyelvűség) tilalmáról: győződjünk meg a tényekről, mielőtt rosszat mondanánk valakiről. Az oktalan gyűlölet tehát a „fact-checking” (tényellenőrzés) hiányából fakad, abból, hogy ellenőrzés nélkül elfogadunk olyan információkat, amelyeket hallani szeretnénk, vagy amelyek megerősítik az előítéleteinket.
A zsidó történelemben a vérvádak terjedése is hasonló okokra vezethető vissza. A vérvádaknak nem az a magyarázata, hogy igazak lennének, hanem az, hogy van bennük egyfajta isteni gondviselés. Mivel mi is készpénzként fogadunk el információkat és előítéleteket a testvéreinkről, ezért történhet meg, hogy mások is készpénzként elfogadnak rólunk valótlan állításokat.
