Hetiszakaszunk a Softim, azaz bírák, mely ezúttal nemcsak az első néhány mondatot, hanem az egész szövegen átívelő jelleget, mintaszerűen megjelenő témát is jelenti.
A Misnában, Talmudban van is egy ennek megfelelő traktátus, mely szintén lépten-nyomon visszanyúlik ehhez az egyébként micvákban gazdag és sokrétű hetiszakaszhoz: a Szanhedrin, mely nevét a központi, nagy bíróságról kapta, ami Jeruzsálemben, a Szentély mellett tartja üléseit.
E törvények közül kiemelkedik a zákén mámre [lázadó bölcs] témája annyiban, hogy a Tóra különlegesen hosszan szól róla. Pedig igen speciális eset: nem alkalmazható akárkire, csak kifejezetten egy nagy Tóratudósra, aki távolról sem hittagadó, hanem a Tóra és a rabbinikus hagyomány törvényei alapján maga is gyakorlott bíróként működik.
Már a bevezetése is szokatlan:
„Ha nehéznek tűnik számodra [jipálé] egy ügy ítélkezésben, vér és vér között, ítélet és ítélet között, csapás és csapás között – vitás ügyek kapuidban – […]
És felkelsz, és felmész arra a helyre, amit választott Örökkévaló Istened, és eljössz a kohénokhoz, a lévitákhoz, és a bírához, aki lesz azokban a napokban, és megtudakolod, és elmondják neked az ügy ítéletét. Akkor cselekedj az ítélet szerint, amit mondanak neked arról a helyről […]
De az az ember, aki akaratosan cselekszik, nem hallgatva a kohénra […] és a bírára – haljon meg az az ember. ” (Mózes 5., 17:8-12)
A lázadó bölcs fő problémája, amiért a szokatlanul súlyos büntetését kapja, éppen az, hogy lázad. Vagyis azt csinálja, amit ő gondol, nem pedig azt, amit mások döntöttek. Ezzel szemben a szakasz bevezetése éppen azzal kezdődik, hogy neki van kérdése, és ő jön érdeklődni!
Maga a Talmud is éppen ebből a furcsa kezdőszóból tanulja azt a Tórából egyébként nem egyértelmű tényt, hogy nagy Tóratudósról van szó:
„Ha nehéznek tűnik számodra [jipálé] – olyanról szól az Írás, aki kiemelkedő [muflá] a bét dinben [rabbinikus bíróságban].” (Szanhedrin 87a)
Talán éppen azért magyarázzák így, mert ezzel kívánják megválaszolni a fent felvetett problémát: hogy lehet, hogy az, aki az előbb még éppen hogy bizonytalan volt, mostanra annyira magabiztos lett, hogy mindenki másnál, a legnagyobb bíróknál is jobban tudja, hogy mi a helyes ítélet?
Egy másik alapvető nehézség tűnhet fel ugyanezen mondat kapcsán annak, aki jól ismeri a Tóra más törvényeit.
Ugyanis itt lényegében a Tóra arra az esetre mond egy receptet, ha az alkalmazójának bizonytalansága, kérdése támad: mit is kellene döntenem? Mit is vár tőlem az Örökkévaló?
Az igazság azonban az, hogy pontosan ugyanerre a kérdésre korábban látszólag már kaptunk választ – mégpedig egy teljesen más választ:
„A sokaság után döntsed a törvényt.” (Mózes 2., 23:2)
Noha ez jóval kevésbé konkrét parancs az előzőnél, a Talmud több helyen kifejti a szándékát:
„Honnan van az a dolog, amit mondtak a Bölcsek, hogy döntsünk a többség alapján? Ahogyan írva van: ’a sokaság után döntsed a törvényt’.” (Chulin 11a)
Ez alapján adódik a nyilvánvaló kérdés: mikor melyik elvet kövessük? A többséget vagy az autoritást?
Azt gondolhatnánk, hogy a kettő nem zárja ki egymást, hiszen ha felmegyünk Jeruzsálembe, akkor ott is több rabbi közös döntése az, amire hallgatni fogunk. Ez azonban nem válaszolja meg a dilemmát, hiszen ha valóban ez a helyes értelmezés, akkor miért került ez a két törvény a Tóra két ennyire különböző helyére? Másrészt pedig a gyakorlatban nem igaz az, hogy minden egyes kérdéssel egyenesen Jeruzsálembe mennénk vagy kellene mennünk.
Mindezekre megtudhatjuk a választ a szóbeli hagyományból: amikor a Tóra arról ír, hogy „ha kérdésed van, menj fel Jeruzsálembe”, az noha formailag nagyon úgy tűnik mint a 613 parancsolat, Tórában leírt felszólítás egyike, valójában mégsem erről van szó.
Technikailag ez azért lehetséges, mert a Tóra nyelvén a felszólító mód is formailag a kijelentőhöz hasonlóan, leíró szövegként szerepel. Ahogyan fent is így fordítottuk az idézetben, pl. „és felkelsz, és felmész” – nem pedig „és kelj fel, és menj el”. Így szövegértelmezés kérdése marad, hogy az melyik ponton vált át elbeszélésből felszólításba.
A szakasz valóban tartalmaz parancsolatot (többet is!), de ez éppen nem az. Így ha valakinek kérdése van, és nem viszi a lehető legnagyobb autoritás elé, azzal nem szeg meg semmilyen előírást.
A másik, többség döntéséről szóló szöveg azonban, annak ellenére, hogy egyszerű olvasata első pillantásra ezt nem indokolná, igenis szerves része a halachikus folyamatnak.
Mint megannyi hasonló kérdésre, ezekre a dilemmákra is ugyanazt válaszolhatjuk: a Tóra több szinten olvasható. Van egyszerű olvasata [psát], mélyebb magyarázata, amiből a törvényt kiolvassuk [drás], és utalás, amit meg kell találnunk [remez]. Ez mutatja a Tóra nagyszerűségét, hogy egyetlen szövegbe megannyi jelentésréteget képes besűríteni.
Esetünkben a szöveg egyszerű olvasata [psát] az, hogy az az ember, akiről a szakasz eleje szól, akinek kérdése van, az az egyszerű rabbi, aki felmegy Jeruzsálembe válaszért, és azt hozza vissza válaszként arra a dilemmára, ami a saját közösségében felmerül. Az az ember pedig, aki „akaratosan cselekszik”, és nem hallgatja meg ezt az ítéletet, az pedig az ő közösségének azon tagja, akire a Jeruzsálemből hozott ítélet kedvezőtlen eredményt hozott. Így nincsen semmiféle ellentmondás a szöveg eleje és vége között.
A törvény, amit kiolvasunk belőle [drás], azonban összeköti ezt a kettőt, a rabbinikus hagyomány és a szöveg sajátos különlegességei miatt (pl. a jipálé szokatlan szó használata). Ebből tanuljuk meg a zákén mámre különleges parancsát a lázadó bölcsről, amikor nem az elítélt lázad fel, hanem a rabbi, aki a Szanhedrin ítéletét, döntését elutasítja.
A mélyebb utalás [remez], üzenet pedig az lehet (ami egyben a válasz is arra, hogy miért kellett a Tórának ilyen szokatlan módon fogalmaznia), hogy ez a bizonyos lázadó bölcs valóban lehet, hogy éppen azáltal vált lázadóvá, hogy „csodálatosnak” tűnt a szemében egy tórai kérdés, egy döntéshelyzet. (Hiszen a jipálé szó gyökbetűi megegyeznek a pele [csoda] szó betűivel.)
A bölcsessége, az intellektuális érzékenysége az, ami mély gondolkodóba ejtette egy érdekes halachikus dilemma kapcsán. A folyamat végére azonban igenis elérte a meggyőződés olyan magas szintjét, hogy semmi nem tudta őt eltántorítani vélt vagy valós igazságától. Még az sem, hogy a Szanhedrin az övével ellentétes döntést hozott. Ezt azonban a Tóra már súlyosan szankcionálja.
