Tegnap egy alapvető témával foglalkoztunk: a „három könyv” Ros Hásánákor, valamint a Joma traktátus 86. lapján található tanítás, amely a megtérés nagyságát tárgyalja. A Talmud itt nyolc különböző szempontból mutatja be, mennyire hatalmas dolog a megtérés, és ezekből egy szép, rendszerezett tanítást kapunk. Nem véletlen, hogy éppen a Joma traktátus – amely Jom Kipur, a megtérés és engesztelés napjának törvényeivel foglalkozik – zárul ezzel a szugjával.
A megtérés mint micva
A központi kérdés: van-e micva megtérni, vagy sem?
A Tórában a következőt olvassuk (Mózes 5., 30):
„És lesz, ha mindezek – az áldás és az átok – eljönnek rád, és visszatérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, teljes szíveddel és teljes lelkeddel, akkor az Örökkévaló is visszahoz téged, irgalmaz neked, és összegyűjt minden nép közül, ahová szétszórt.”
Ez a szakasz egyértelmű ígéretet hordoz: a szétszóratás után visszatérés és összegyűjtetés vár a népre. A kérdés azonban az, hogy ez jövendölés vagy parancsolat. A héber nyelv sajátossága miatt a „megtérsz” kifejezés jelentheti mindkettőt. A rabbinikus vita tehát azon áll, hogy vajon a megtérés egy minden időkre szóló micva-e, vagy pedig csak egyszeri prófécia a jövőről. Talán a kettő nem is zárja ki egymást.
A visszatérés mozgalma a modern korban
A Tóra szavai nem csupán általános ígéretnek tűnnek, hanem konkrét történelmi folyamatra is utalhatnak. A XX. század második felében tömeges megtérési mozgalom indult: zsidók ezrei tértek vissza hitükhöz. Ez egyedülálló jelenség, hiszen bár korábban voltak korszakok, amikor sokan tartották a Tórát, és voltak, amikor sokan elfordultak tőle, de olyan, hogy tömegesen visszatértek volna, korábban nem volt. Ez a jelenség nagyban kapcsolódott a 1967-es hatnapos háború csodáihoz.
Más vallásokban is megjelent hasonló időszak: a keresztényeknél „ébredésnek” nevezték, a muszlimoknál és a New Age mozgalmakban is volt párhuzamos vallási visszafordulás. A zsidó értelmezés szerint azonban ebben semmi meglepő nincs: a Tóra már előre megmondta. Ráadásul, ha a számításokat nézzük, mindez pontosan „időben” történt.
A Talmud nyolc tanítása a megtérésről
Rabbi Chama bar Chanina így tanít a Joma 86-ban: „Gedolá tesuvá – nagy a megtérés.”
Nyolc különböző okot sorol fel. Az első:
- „Gyógyulást hoz a világra.
Ahogy írva van (Hósea 14): „Meggyógyítom hűtlenségüket, önként szeretem őket.”
A Talmudban felmerül egy feszültség: a prófétai szöveg egyszer „tévelygő fiúkról” beszél, máskor pedig gyógyulásról. Rási magyarázata szerint ez két szintet jelöl:
- Van, amikor a múlt „elfelejtődik”, mintha nem is történt volna.
- Máskor viszont nyoma marad, mint a seb helye a bőrön.
A különbség a megtérés minőségétől függ:
- Tesuvá mi-áhává (szeretetből való megtérés): teljesen eltörli a vétket, mintha sosem történt volna.
- Tesuvá mi-jirá (félelemből való megtérés): megbocsátást hoz, de a nyom megmarad.
A félelemből és szeretetből való megtérés
A nagyünnepi időszakban a félelem hangsúlyos: közeledik az ítélet napja, és az ember retteg. Ez helyénvaló érzés, hiszen aki nem fél az ítélettől, az inkább vakságban él, mint bátorságban. Ugyanakkor a Talmud szerint a szeretetből való megtérés magasabb szint.
Ez feszültséget hordoz: a megtérés elsődlegesen a bűnök elhagyásáról, a vétkek megbánásáról szól, ami inkább a félelemhez kötődik. Talán éppen ezért olyan különleges és nagy érdem, amikor valaki képes szeretetből megtérni: nem a félelem mozgatja, hanem a vágy, hogy közel legyen az Örökkévalóhoz.
A Maharál magyarázata
A prágai Maharál a Netivot Olám című művében a következőképpen magyarázza:
- A tesuvá jelentése: visszatérés az eredeti állapothoz. Az ember lelke tisztán adatott neki, és a megtérés abba a tisztaságba való visszatérés.
- A gyógyulás analógiája ugyanez: az ember egészséges volt, megbetegedett, majd visszanyerte egészségét.
Így válik érthetővé, hogy a megtérés „gyógyulást hoz a világra”: ha az ember visszatér önmaga eredeti állapotához, a világ is visszatérhet eredeti, tökéletes állapotába.
Ez különösen időszerű Ros Hásánákor, a világ teremtésének évfordulóján. A megtérés tehát egyfajta „visszatérés a kezdethez”, amikor a világ és az ember is újra tisztán és tökéletesen áll az Örökkévaló előtt.
Egyéni és kollektív megtérés
A megtérésnek van közösségi szintje – a nép visszatérése az Örökkévalóhoz –, de van egyéni dimenziója is. Minden embernek megvan a saját „eredeti feladata” a világban. Erről árulkodik a Zsoltárok szava (146):
„Őrzi az igazságot örökké.”
Az Örökkévaló gondoskodik arról, hogy az ember mindig visszataláljon saját igazságához, saját küldetéséhez. Ha valaki letér az útjáról, újra és újra szembesül ugyanazzal a feladattal, amíg végül teljesíti azt. Ez is a tesuvá egyik formája: az ember visszatér saját, eredeti önmagához.
Teljes AI átirat
Tegnap tanultunk egy nagyon fontos és alapvető témát, és ez volt a Rosasana három könyve. A másik ilyen nagyon fontos, alapvető téma, aminélkül nehéz nagy ünnepeken bármit is csinálni, az pedig a Joma Traktátus 86, az a t’suva, a megtérésnek a nagysága. Milyen nagyszerű a megtérés. Megszámoltam, 8 dolgot mond a megtérésről, hogy milyen nagyszerű a megtérés. És ez egy gyönyörű, szép rendszert alkot természetesen. Miért pont ezt a nyolc dolgot mondja? Meg lehet nézni, meg fogjuk nézni.
Nem véletlen, hogy a jomkipur, ami a megtérésnek a napja, megbocsátásnak, engesztelésnek a napja, a Jomkipur, akkor pont az arról szóló Joma Traktátusnak az utolsó oldalainak az egyikén van ez a gyönyörű, szép dolog, ez a bizonyos megtérésnek a témája, megtérésnek a sugyája. És azt mondta, azt hiszem a Rambam, vagy ki volt az? Mert volt egy ilyen vita, hogy most akkor van ez egy micva, hogy megtérni, vagy nincs egy micva, hogy megtérni, a Tórában le van írva explicit, vagy nem. És lesz, ha mindezek a dolgok, az átadás és az átok, amit elégtettem szívedre, népek között olva kivetettéged, hogy megtérsz. Vissza fogsz térni az Örökkévaló Istenedhez. És hallgatni fogsz az ő hangjára. Mindent egészen úgy, hogy én ma megparancsolom neked. Te! és a fiaid, és a teljes szíveddel, és teljes lelkeddel.
Ez egy gyönyörű dolog. Te megtérsz az Örökkévalóhoz, az Örökkévaló is megtér hozzád, de sohasem, mert a kerkó ezt svuszkó. Vissza fogja téríteni a te fogjaidat, mert ihámkó. És, és, és irgalmazni fog neked, mert soha, mert kibeckó. És visszatér, és összegyűjt. Mikóloa, mi más erre vicc, kvárselymel, oly kell gosomó. Összes nép közül, ahová szétszórt. Teljesen explicit módon a Tóra megígéri azt, hogy szétszórattatunk, összegyűjtettetünk. Nagyon érdekes ezek a dolgok, ugye pont amiket ilyenkor olvasunk. Azt hiszem a Vilna Gaon nevében mondják, hogy öt könyvet megfeleltetnek öt évezrednek. Hogy feleltetik meg öt évezrednek? Most így, azt hiszem, hogy az lesz a trükk. Ugye mi a trükk? A hat ezer év, ugye hat napon át az Örökkévaló teremtette a világot, és hetedik napon megpihent. Hat ezer éven át van a munkálkodás, a hat napnak megfelelő. Egy nap az szemedben olyan, mint ezer év. És a hetedik ezer év, az a pihenésnek az évezredje, az a beteljesülésnek az évezredje. De öt könyv van viszont csak. Akkor hogy jön ki a matek? Az első ezer éve még nem volt a tóra.
Mindenesetre, ami jól kijön, hogy az ötödik évezred, az megfelel ennek a ötödik könyvnek. És a heti szakaszokra, ha beosztjuk, akkor pont ez a rész, amit ilyenkor olvasunk, hogy vissza fogsz térni, ez kijön a megtérés mozgalomra. És elmutogattam nektek szerintem tavaly, hogy ez a megtérés mozgalom nem csak azért érdekes, történelemileg egyedülálló dolog. Csomó-csomó zsidó visszatér a hitéhez. Olyan már volt, hogy sokan csinálták a Tórát, és olyan is volt, hogy sokan elfordultak a Tórától. De olyan, hogy tömegesen visszafordultak, az csak most. Az egyedülálló XX. század eleji jelenség, az nagyjából köthető a 67-es hatnapos háború csodáihoz, és az azon való fellelkesüléshez. És mondtuk, hogy más vallásokban és más népeknél is ez megjelent. Keresztények mindenhol úgy hívták, ahogy ők hívtak. A keresztények úgy hívták, hogy ébredés. A New Age is valahogy hívta, meg a muszlimok is valahogy hívták. És minden népnél volt egy ilyen valláshoz visszafordulási időszak. És a zsidók persze azt mondják, hogy hát ebben semmi meglepő. Nincs, ezt a Tóra már leírta, a Mózes már megjósolta. Ráadásul, hogy a kiszámolata, hogy mikor, akkor is pont kijön jól. Az igazság az, hogy más ilyet nem tudok. Tehát ami a Tórában ilyen szuperül kijön, hogy tényleg jóslat is, és bejött, és akkor van, amikor írja, hát ilyet még nem tudok. Hát talán még azért lehetne volna a feddéseket, és a csapásokat, és az átkokat, hogy az meg megelőzte, ugye, közvetlenül a visszatérés mozgalmat, a Soáhnak a időszaka, az tényleg pont előtte volt.
Akkor parancs, vagy nem parancs? Ugye, héberül tudjuk, hogy hogy mondom azt, hogy csináld ezt, csináld azt. Az ugyanaz héberül ragozó, mint hogy fogod csinálni ezt. Tehát az, hogy itt most azt látjuk a fordításban, hogy és megtérsz az Örökkévalóhoz, meg fogsz térni az Örökkévalóhoz, ennek semmiféle jelentősége nincsen, mert héberül ugyanígy fejezi ki azt is, hogy térjél meg. Majd ha ezek jönnek, akkor majd térjen meg. Ezt ugyanúgy kell mondani héberül, Óhéberül, Tórai héberül. A Tóra ezt ugyanúgy fogalmazza meg. Szóval, lehet vitatkozni rajta, hogy ez akkor most jövendőrés, vagy parancsolat. Nem is tudom, hogy miért kell a kettőnek egymást kizárnia. Ugye, hogyha jövendőrés, akkor csak erre az egyszeri, különleges időszakra vonatkozik, ha pedig parancsolat, akkor mindig meg kell csinálni. Mindenesetre ezen vitatkoznak a későbbi rabbik, és ennek a vitának a hevében az egyik rabbi, amit bedob, az pontosan, amit a sugyánk. Az a Joma Traktátus 86, azt hiszem, hogy a Rámbán volt az, aki azt mondta, hogy igazából minden proféta ezt megparancsolta, a Mózest is beleértve, vagy a Mózest kiértve, mindegy, mert nézzétek meg, hogy hányféle profétát láttok csak ebben a részben. Nézd meg, itt kezdjük a Hósea, a Jeremiás, megint a Jeremiás, aztán megint őőő, ez más, Ézsajás proféta, megint Hósea, Ezékiel. Ja, és ezek mind-mind-mind profétai idézetek, és fogjátok látni, hogy a Talmud erre építi azt, hogy vissza kell térni az Örökkévalóhoz.
Azt mondja Rabbi Chalma Barchanina, G’dajló t’suvo, ezt mondja, hogy G’dajló t’suvo, ezt mondja 8-szor, nézzétek meg. 8-szor, 8 dolog miatt nagy a t’suva. Az első, se mévjóre fólajlom, gyógyítást hoz a világra. Se ne már, és ez írva van, erpomysvaj széchen maj hávém hnedóvó. Meg fogom gyógyítani az ő lázadozásukat, és önkéntesen fogom őket szeretni. Így írja Hósea a proféta a 14. fejezetben. Raphamáliná rekzi shuvubonim sajvevim. Térjetek vissza ti tévelygő fiúk, de még órós ajbe, mi már te múk, szíverpomös, vagy széhem? Lajkás jakán, mi a havokán, mély rona, ez egy kicsit nehéz, ehhez kicsit kell koncentrálni. Eredetileg azt írja, hogy térjetek vissza, ti tévelygő fiúk. A végén azt írja, hogy meg foglak gyógyítani a tévelygést. Ebből a Talmudi Rabbik ebben a mondatban egy belső feszültséget vélnek fölfedezni. Mi egyszerű olvasók nem feltétlenül vagyunk képesek fölfedezni ezt a feszültséget, de majd akkor a Rási segít.
Azt mondja a Rási. De mikor a sajba vimatem, eredetileg ti vagytok tévelygők. Öö köse tászú t’suvó. Má leállé. Ha csináltok t’suvót, úgy számítom, ki lott kiló a szachét, állé ná ruszustusz vö sajba vusz. Hogy amit kezdtétek, eredetileg csináltatok bűnöket. Ha csinálsz t’suvát, azt úgy csinálom, mintha ami előtte volt, azt felejt… Spontán rá. Fátylat a múltra. Ami régen volt, az csak egy butaság volt. Annak, azaz csak, az csak a fiatalsággal járó bolondsággal járt, ugye. Shuvubonim, semmi. Gyerekek. Fiúk. Tévelygő fiúk. Elkanászodott ifjúság. Elfelejtem a múltat. Utána azt írja, meg foglak gyógyítani titeket. Azt mondja Rási, meggyógyít, más-más. Mi, kámvó élékkel, bálmúm? Ez hasonlít ahhoz, hogyha valakinek volt egy sebe és begyógyult, és ott marad a seb helye. Sen iszrapja, sen mixát sem ajolov. Akkor rajta marad a stigma. Rajta marad ugye egy bálmúm, hogy hiányosság van benne. Igen, t’suvát csináltál, de hát előtte nem voltál tökéletes. Azt mondja, amit ebben a sugyában nagyon sokszor ismétel szinte refrénszerűen. Laikásja, ez nem egy probléma. Kétféle t’suváról szól az írás, kétféle t’suváról beszél a Talmud. Az egyik a szeretetből való t’suva, a másik a félelemből való t’suva. Hogyha valaki szeretetből csinál t’suvát, akkor annak kiszaggattatik a helyéről a vétke. Eredetileg, mintha nem is lehet volna úgy eltörni. Az Örökkévaló. Na. Mivel ez a t’suva miáha, a t’suva mélyére ez egy nagy téma. Ez egy gyakran ismétlődő téma. Nem részletezi a Talmud, hogy micsoda. Ezért szóljunk róla egy-két szót. Hogy ez hogyan kell értelmezni, hogy ez mit is jelent. Az érdekes az az, hogy ebben a mostani t’suva időszakban, ebben a nagy ünnepi t’suva időszakban nagyon-nagyon nagy hangsúly van ezen a híre, ezen a félelmen.
Jön az ítélet napja, és ugye ki ne félne, hogyan ne félnénk. Ha nem félnénk igazából, ha tudnánk, hogy az Örökkévaló megítéli a világot, és azt mondjuk, hogy hát smafu. Nem, majd csak túl leszünk rajta, eddig is túl voltunk rajta. Ezzel azért van egy baj. Ezzel van egy alapbaj. Mi az alapbaj ezzel? Hát az, hogy ez ugyan mi a lóval, amelyik bátran szalad a szakadékban, de nem azért, mert bátor, hanem azért, mert vak. Ugye? Ez nem egy nagyon nagy dicséret, hogyha nem fogadja el az ember ezt, hogy az Örökkévaló meg fogja ítélni, és emiatt ő nem fél. És ezzel együtt a Talmud azt mondja, hogy nagyobb dolog a szeretetből való megtérés, mint a félelemből való megtérés. Most akkor erre a legegyszerűbb lenne gondolom azt mondani, hogy akkor a félelemből való megtérés azt mondja, hogy hát csak most térek meg elulban, meg nagyünnepekre. De egyébként évközben pedig azt mondom, hogy na majd később. Ez nem szeretetből tér meg. Mert mondtuk elulban, muszáj megtérni. Nagyünnepekkor muszáj megtérni. De az, hogy azt mondod, hogy nem félek, az azt jelenti, hogy nem érted. Nem tudod, nem fogod föl, vagy nem hiszed el, hogy az Örökkévaló meg fog ítélni. Ez nem egy dicséret. És itt mégis azt mondja a Talmud, hogy ez a félelem, ez egy ilyen másodosztályú valami, és ehhez inkább a szeretetnek kell megjelenni. De most még egy szinten mélyebben mondhatjuk, hogy mi is ez a t’suvó? Hát úgy írja, hogy ez a vétkekből való megtérés, a vétkeknek a megbánása. Hát ez, én azt gondolom ez a koncepció így önmagában alapvetően erősebben kapcsolódik sokkal inkább, mint a félelemhez, mint a szeretethez. Nem? Azért térek meg a vétkeimből, mert nem kívánom, hogy magammal cipekedni a következményeit. Hát ezt hívják az emberek úgy, normálisan, hogy félelem. Ezt nem hívják úgy, hogy szeretet? Szóval ez a T’suvoméá Hávó, ez a szeretetből való megtérés, amit a Talmud ilyen nagyon-nagyon magas szintűnek számít, ez egyfajta feszültséget hordoz magában. Egyfajta ellentmondást, hogy nem ez a t’suvának a koncepciója, nem ez a megtérésnek a koncepciója. Lehet, hogy pontosan ezért jár érte ilyen nagy jutalom, amiket itten kitűnt, hogy az ember erre mégis képes, hogy fölül emelkedjen rajta. Na minden esetre, ahogyan olyan sokszor a Talmudban most is arról van szó, hogy nagyon-nagyon nagy és mély és nehezen megfejthető dolgokat ilyen játszikönnyedséggel elsiklik felette, és bedobja a formulához szükséges változókat a köztudatba, hogy na, oldd meg magad. És aztán nagyon sokan a későbbi rabbinikus történelemben, irodalomban fölveszik a kesztyűt, és fölveszik a kihívást, és megpróbálnak valamiféle összehangolást mondani rá.
Na, az egyik ilyen, amit akartam mutatni, az a Maharál. Hadd mutassak egy kicsit bele a Maharálba, tanultunk már egy kis Maharált, meg most volt ugye a Jorcájtja, neki a prágai lőrabbi. A Netivot Olám, az egy nagyon érdekes műve, azt egyszer tanultuk, és aki lemaradt róla, az vissza tudja nézni a lejátszási listák között van. Netivot Olám, és melyikből is csináltunk? Azt hiszem, mi módból csináltunk egy pár részes sorozatot. Minden esetre jó sok netív van, ha megnézitek itt a tartalomjegyzékben. Jó sok van. Ez mind, mind, mind. Ugye, az a világnak az útjai, a világnak az ösvényei. A netív az az ösvény. Ez egy szentírási idézet természetesen. És ugye látszik az is, hogy jó sokat beszél a Tóráról, jó sokat beszél az Avodáról, utána mindenről beszél egy pár dolgot, aztán még így a Lasonról, a nyelvről beszél egy csomót, meg még a T’suváról is beszél egy csomót. És a T’suvának a második fejezetében elemzik. Na most, hogy működik a Netivo Toláma Maharálban? ők két nagy alapkönyve van, az természetesen az egyik a Talmud, a másik pedig a Salomon példabeszédek. És ezekből dobál be egymásra kijelentéseket, és utána elemzi. Hát de nem úgy elemzi, hogy a szánk barágja, nehogy véletlenül túl egyszerű legyen az életünk, hanem úgy, hogy ő is hozzátesz olyan olyan megvilágításokat mutat rá, amikről az ember magától nem gondolna. Most mutatunk egy példát erre. Hozza ezt, amit most mondtunk az előbb, hogy a Ravichamabarchanina ezt tanítja, hogy ez gyógyulást hoz, gyógyulást hoz a világra, és fölteszi amellel a kérdést, hogy miért hoz éppen gyógyulást a világra? Mi ez a gyógyulás? Azt mondja, Tudjad meg! Mi az, hogy t’suva? Visszatérés. Igazán úgy szokták fordítani, hogy megtérés, de kicsit pontatlan. A Héber szó nem azt mondja, hogy megtér, hanem azt mondja, hogy visszatér. Hova tér vissza? Ezt természetesen mondja az eredeti állapotban. Az ember eredetileg jó. Ez az az ima, amit mondunk reggel ébredés után. A lélek, amit adtál, belém tiszta. Én kaptam egy tiszta lelket. Az, hogy én mit csináltam vele, az az én hibám. Ez örökkévalót tisztán adta. Akkor a megtérés, a visszatérés, a t’suvó, az visszatér az eredeti állapotába.
Umipnézerőújó. Hácsúbólőhóvirefúlanom. Ez a logikája annak, hogy miért hoz gyógyulást a világa. Kerefúogámkén. Sehúsov. Neháva yószai kiváthilo. A betegségből való gyógyulás ugyanezt jelenti. Általában az ember egészséges, aztán jön egy betegség, aztán meggyógyul belőle. Az is visszatér az eredeti állapotában nagyon sokszor a mahrál. Az abstrakt, filozófiai koncepciókhoz kapcsolja ezeket. És így csinál egy összekötetést a kettő között. Hogy mind a kettőnek a lényege a visszatérés az eredeti pontba. Hogyha az emberek csinálnak t’suvát. Na itt van egy kis trükk. Itt van egy kis trükk. Ha az emberek csinálnak t’suvát. Az egész világon az összes. Hát akkor persze a világ is. Meggyógyul és visszatér az eredeti állapotába. Úr a fíkokon már erre mondta. Az egész világ visszatér a kezdeti ideális állapotába, és érzd meg ezt. Ez, hogy érzd meg ezt, ez ugye egy kótszó. Ez azt jelenti, hogy jóval többet rejtett, jóval több információt és megoldást rejtett ebben a pár mondatban, mint amennyi. Látszik, hogy a sok minden másra is válaszol. Hát gondolom például arról, hogy mély pontra is a sónókor csinálunk t’suvát, ugye? Miért pont most, amikor befejezzük a tórát, és előről kezdjük, és olvasunk a teremtésről? Mert ugye ma van a világ születésnapja. Apropó, ma van a világ születésnapja. Azt mondják a Rósasen, az a ember teremtése. Melyik napon teremtette az Örökkévaló az embert? A hatodik napon, igaz? Akkor ma este lesz a világnak a születésnapja. A fénynek a születésnapja. Meg apukámnak is a születésnapja. Egybeesik most a kettő, tök jó. Tehát azt is egy picit figyelembe szoktuk, hogy az igazi rosszás emel az már most van. Már most a világ megszületett. Igazán az imában úgy mondjuk, ha jaj már elszajlom, ma van a világ születésnapja. Igazán az alapgondolat az, hogy az az embernek a teremtésének a születésnapja. A világ befejezésének a születésnapja. De ha valóban megyünk ezekkel az egynapos lépésekkel, akkor kijön, hogy ez már holnap van. Tehát, ha még nincs egy, nem jár egy ítélet? Az ítélet akkor jár, amikor az ember körbeér az egyéves ciklusban. És ez ahova nem számít bele, a világ teremtése. Na, mindenesetre. Miért mondtam ezt? Ja, azért, mert ma hárál azt mondta, hogy ha vénze, értsd meg ezt jól. Jól, jól, megértjük, hogy ez azt jelenti, hogy… hogy a… Visszatérünk a világ kezdetéhez. Visszatérünk a tökéletességhez. Kiigazítjuk a hibáinkat, megbánjunk a bűnünket, és visszamegyünk a saját magunk tökéletességébe.
És még egy dolog, hogyha már itt közeledünk a vége fele, lehet holnap minden folytatjuk. Mit jelent ez, hogy visszatérünk a saját alapjainkhoz? Van egy olyan alapunk, hogy az ember, mint olyan, az egy tisztán lett teremtve, és tett rá rossz dolgokat, és azt mi lesöpöljük róla. De van egy egyéni szintű t’suva is, és van egy olyan, hogy az egyén visszatér a saját tökéletességéhez. Minden embernek megvan a maga feladata a világon, amire ő jó, és hogy mi ez, arra úgy jöhet rá, hogy mi az, ami ismétlődik az életében. Ami visszatérő momentum, amit ő nem oldott meg. Ezt már lehet, hogy ha hallottátok tőlem, akkor bocsánat, de nekem ez az egyiken kedvencem. Azt mondja a Zsoltár, hát sajnmérem, ezt leajlom, megmutatom nektek. Ezt mondjuk minden nap, a pszichedezimrében. 146. Zsoltár. Ah, hiszen egy sományvór, ez tök jó. Teremti az eget és a földet, ugye megint a teremtés. Eszályonverszkoláserbom. A tengert és ami benne van. Há’ sajmérem, ezt lajlom. És őrzi az igazságot örökké. Mi az, hogy az Örökkévaló őrzi az igazságot örökké? Hogyan őrzi az Örökkévaló az igazságot örökké? Nem adja, hogy meghamisítódjon? Vagy hogyan? Hát azt gondolom, hogy a válasz erre az, hogy úgy őrzi az igazságot, hogy a te igazságodat, amire téged szánt, amit neked szánt, amit neked kell megcsinálni, azt mindig és mindig, amikor az ember elfelejtő, hogy nekem kellett egy ilyet csinálnom, nekem kellett egy dalt írnom erről. És én elfelejtettem. Akkor mindig, mindig visszalök. És azt mondja, hogy ne felejtsd el, Binyomin, neked volt itt egy feladatod. És amikor az emberrel ez megtörténik, hogy mindig ugyanoda visszatér. Visszatér. Akkor, akkor az egy, hát sajnálom mi nem ezt lojnom, az egy t’suva pillanat. Az egy olyan pillanat, amikor az ember vissza tud térni a saját eredetiségbe, és szerintem ez szépen illeszkedik. A Maharalra. Mert a Maharal azt mondta, hogy a… T’suva az arról szól, hogy visszatér az ember az eredeti állapotához. És ezért ez pont Rosh Hashanákor van, ezért ez pont a világ teremtésekor van. Na hát akkor, köszönöm szépen, hogy csatlakoztatok, és akkor a Teremtő segítségével holnap fogjuk folytatni innen. Szép napot, kellemes délutánt! Ha szeretnél csatlakozni az élő tanulásunkhoz, akkor nagy szeretettel várunk a Telegram csoportunkba és a Zoomba. A linket megtalálod a leírásban.
