A Tóra nem az égben és nem a tengeren túl van

A heti szakaszunk egyik híres mondata a 30. fejezet 11. versében található:

„Mert ez a parancsolat, amit én ma parancsolok neked, nem csodálatos és elérhetetlen tőled.

Nem az egekben van, hogy mondjad: ki megy föl az egekbe, hogy elhozza nekünk és hallassa velünk, hogy megtegyük. Nem is a tengeren túl van, hogy mondjad: ki megy át a tengeren, hogy elhozza nekünk és hallassa velünk, hogy megtegyük.

Hanem közel van hozzád ez a dolog: a szádban és a szívedben, hogy megcselekedd.”

Ez a vers első olvasásra úgy tűnhet, mintha az összes micvára, a Tóra teljes megtartására vonatkozna. Hiszen sokszor tűnhet úgy, hogy a Tóra követése elérhetetlen vagy betarthatatlan. Az ember hajlamos azt gondolni: ez az égben van, ez a tengeren túl van, ehhez különleges képesség kell. Mózes azonban inspiráló módon azt mondja: nem, a Tóra közel van, a szánkban és a szívünkben.

Ugyanakkor a szöveg közvetlen kontextusából látszik, hogy nem általánosságban a micvákról van szó, hanem kifejezetten a megtérésről (tesuvá). Ezért sok magyarázó szerint a vers valójában arról tanít, hogy a visszatérés a Teremtőhöz nem elérhetetlen, hanem mindenki számára megvalósítható.

Midrási és talmudi források

A Tóra szavai több helyen is felbukkannak a Talmudban. A legismertebb a Bava Mecia traktátusban található híres történet, az Achnáj kemencéje. A rabbik egy halachikus vitában égi jeleket idéznek: kidől a fa, megdől a fal, majd egy égi hang is hallatszik. Végül azonban a bölcsek kimondják: „Laj basomájim hi” – Nem az égben van. A Tóra már az emberre van bízva, nem dönthet égi hang, hanem a földi bölcseknek kell meghozniuk a döntést.

Kevésbé ismert, de nagyon tanulságos helyen, az Éruvin traktátusban (55a) is szerepel ugyanez a vers. Ott a Talmud a Tóra tanulásának módját elemzi, és különféle magyarázatokat ad:

Rava azt mondja: „Nem találod meg a Tórát azok között, akik magasra emelik a tudatukat az égig.” Ez a gőgösség veszélyére utal. A „tenger túloldala” pedig azoknak szól, akik kiszélesítik az elméjüket, és azt hiszik, hogy már mindent tudnak, ezért nem ismételnek, és végül elfelejtenek mindent.
A Maharsa magyarázata szerint mindkettő téves önkép: az ember azt képzeli, hogy már mindent tud, vagy hogy nincs szüksége tanárra. Valójában ez akadályozza a Tóra elsajátítását.
Rabbi Jochánán egy másik értelmezést hoz: „Nem találod meg a Tórát a kereskedők között.” Az állandó pénzhajhászás elveszi az időt a tanulástól. Ez egy örök dilemma: hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a Tóra-tanulást?

Jiszáchár és Zevulun szövetsége

Rabbi Jochánán magyarázatához kapcsolódva szokás említeni a Jiszáchár–Zevulun szövetséget. Jiszáchár a Tóra tanulásában jeleskedett, Zevulun pedig kereskedőként biztosította testvére megélhetését. Így Jiszáchár tanulásának érdemeiből Zevulun is részesült. Ez ősi precedenst ad arra, hogy a tanulás anyagi támogatása közös érdem.

A mai korban is működnek ösztöndíjas tanulóközpontok (kolelek), ahol a támogatók lehetővé teszik, hogy mások teljes idejüket a Tórának szenteljék. Ez óriási érdem, amelynek gyümölcseiből a közösség egésze részesül.

Kontextus az Éruvin traktátusban

Érdemes észrevenni, hogy az Éruvin 53–55. oldalán a Talmud hosszasan a Tóra tanulásáról beszél:

Hogyan kell ismételni, hogy ne felejtsük el.
Miért kell hangosan tanulni.
Hogyan tanult Mózes Árontól.
Milyen beszédmód segíti a tanulást.

E hosszú szakasz végén jelenik meg a mi versünk: „Nem az égben van és nem a tengeren túl van”, vagyis a Tóra valóban az emberhez közel van – de csak akkor, ha alázattal, kitartással és megfelelő gyakorlattal közelítünk hozzá.

Teljes AI átirat

Kezdjünk egy kicsit a heti szakasszal. Híres, 30. fejezet, 11. mondat: „Mert ez a parancsolat, ez a micva, amit én parancsolok ma neked, nem niflész.” Mi az a niflész? Csodálatos, elérhetetlen, különleges. „tőled, és nincsen tőled, és nincsen tőled távol az nem az egekbe van. Lajbásomi, ki megy föl az egekbe? Most ki fogja azokat elhozni, és ki fogja velünk hallatni azokat, hogy megtegyük, és nem a tengeren túl van, hogy mondjad, hogy keresztül kell menni a tengeren és elhozni nekünk, hogy megcsináljuk. Kikóaj véle be fihó wopój. Hanem közel van hozzád ez a dolog. Nagyon a szádban és a szívedben, hogy megcseleked, gyönyörű.”

Miről beszél itten? Hát ez a parancsolat, amit neked parancsolok. Ha csak ennyit látunk, akkor nyilván azt gondoljuk, ugye, hogy ez a parancsolat, ez az összes parancsolat, ez a Tórának az összes parancsolatára vonatkozik. És a Tóra az, ami nincsen tőlünk távol. Amikor az ember megismerkedik vele, akkor különlegesnek látja, talán esetleg betarthatatlannak is érezheti. Sokszor nem fogom elfelejteni, nagyon tetszett nekem, amikor először megkaptam itten a lehetőséget a közösség vezetésére, és azon gondolkoztam, mit tudnék tenni, hogy kicsit segíteni a érdeklődést. Írtam a helyi újságnak, hogy beszélgessünk. Jött egy bácsi, beszélgetett velem, kérdezte, mit csinálunk, hogy csináljuk. Hát imádkozunk héberül, szombaton nem csinál semmit. És akkor mondja, hát azért eléggé magasra tettétek a belépő mércét ahhoz, hogy egyáltalán valaki ott legyen, ahhoz órákon keresztül héberül kell imádkoznia. Kívülről, aki kívülről jön, nézi, az azt mondja, hogy hát ez azért eléggé fura, hogy tényleg ezt várják el. Tehát nyilván bármilyen másmilyen úgymond értelmes vallási helyre megy az ember, ott azért nyilván megpróbálunk felhasználó barátabbak lenni. Mi megtartjuk magunkat az eredeti szárióhoz.

Úgyhogy ilyen érzése lehet annak, aki a Tórával megismerkedik, hogy ez az égben van, ez a tengeren túl van, ehhez valamiféle különleges képesítés, extra tehetség szükséges, hogy az ember megcsinálja, vagy valamicsoda? Tehát és erre mondja a Mózes nagyon-nagyon inspiráló módon, talán az egyik leginspirálóbb. Kíváncsi vagyok, mi lenne, hogyha megkérdezném a számítógépet: „Idézd föl, hogy mi a Tóra 10 leginspirálóbb idézete.” Hát fogadok, hogy ez közöttük lesz. Fogadok, kipróbáljuk majd. Mindenesetre engem mindenesetre nagyon inspirált, és utána megtudtam, hogy hát nem úgy kell tanulni a Tórát, hanem úgy, hogy kell olvasni előtte is, hogy miről van szó.

Tehát ugye kezdve azzal, hogy ugye ki a Micvóház aj, ez a parancsolat, az nehéz vonatkoztatni mind a 613 parancsolatra az egész Tórára, az egész tanulására. Másrészt meg amit mondtunk tegnap is, hogy ami közvetlenül előtte van szó, az a megtérés, ugye az a visszatérés mozgalom, az ami előtte van. Ezért mondják a legtöbb magyarázók, hogy igazándiból erről van szó. Lajbásomáimhi, nem az egekbe van. Mert ha egekbe lenne, akkor tényleg föl kellene menned az egekbe, hogy ottan megtanuld. Ez egy ilyen gyenge kifogás lenne, hogy az egekbe nem tudok Tórát tanulni, mert az egekbe van. Most láttam helyen is humort, egy nagyon jót, azt muszáj megosztanom veletek. A zsidók azt mondják, örökkévaló: „Gyűjtsél minket egybe a Föld négy sarkából.” Hát igazából én már odaadtam nektek a földet. Szóval erre azt mondják a zsidók: „Bárcsak lenne valami mód arra, hogy ott élhessünk a szent földön.” Azt mondja: „Hát igazából egy csomó csodálatos győzelmet adtam nektek.” Akkor vigyél minket vissza. Hát de ők igazából fizetni fogják a költözést. Hát akkor miért nem tud jönni a Messiás, és akkor biztosan térni, hogy ugyanannyi ugyanannyi fizetést kapunk, és ugyanolyan életkörülmények lesznek, hogy ott tudjunk élni. Lajbáomim, nem az egekbe van, nem lehetetlen, nem nehéz, de ha nehéz lenne, akkor azt is meg kéne csinálni. Mondja a Rasi és gondolom ugyanezt mondja izére. Azt nem mondja, hogy a tengeren túl, oda is el kéne menni. Jó, az a tengeren túl menni, az nem egy annyira nagy dolog. Itt a tengeren túl ebben van egy másik magyarázat. Ezek szerint ez nincs a Rasiban, de biztos vagyok benne, hogy a Talmudban benne van. És ez is egy érdekes pont. Na, nézzétek meg az Éruin traktátust. Egyébként ez egy népszerű, nézzétek, ez egy népszerű népszerű szakasza a Tórának. Nem csak azért, mert sokat idézik Drósékba. Nézzétek meg, a Talmudban is idézik rendesen. Bava Mecia traktátus, Eremes Dru-Matraktátus, jeruzsálemi Talmud. A Bava Mecia traktátust azt már ismeritek, arról már beszéltünk egy csomót. Az a Lajbásomáimhi, az a híres sztori, az az Aknai kemencéje. Miért van kétszer idézve? Mind a kétszer ugyanott van idézve. Jól van. Tehát ez a két idézet, ez valójában egy. Ugye ismeritek, ez az Aknai kemencéje. Vitatkoznak a rabbik. Picit jobban a szokásosnál, hajba kapnak valamelyik témán. Igazából lényegtelen, milyen halachikus témán, nem ide tartozik. És egy kicsit úgy, kicsit úgy eldurvul a vita közöttük. És már nem az a szokásos van, hogy szerintem így van, szerinted úgy van, akkor legyünk egymással barátságosak, hanem hanem elkezdik emelni a téteket, hogyha nekem van igazam, dőljön ki a fa. Hogyha nekem van igazam, dőljön ki a fala a zsinagógának, satöbbi. És akkor a végén kijön egy égi hang, és akkor arra mondja ezt, hogy lajbaomáim hí. Nem az égben van az a Tóra. Nem az égben van. Odaadta az örökkévaló Tórát az embereknek. Most már az emberek döntenek a Tóra felől, és nem nem lehet egy ilyen égi hang alapján dönteni. Híres, híres, híres sztori. Hosszú sztori. De most nem ezt akarom mutatni, mert ez már ismertebb. Most inkább az Éuvin traktátust szeretném mutatni.

Na most nézzétek meg, mi van az Auin traktátusban. Hosszú, hosszú szugja, csak a tóratanulásról. A legvégén van ez a Lajbomáimhi. Mit jelent az, hogy nem az égbe van és nem a tengeren túl van? Lajbáomi. Ez amit a Rasi idézett. Ja igen. És igen, hogyha égbe van, akkor az égbe kell érte menned. Hogyha tengere van, akkor a tengerre kell érten menni. Rava azt mondja, lajbasomáimi. Nem az égbe van. Lajti móc. Mi se magbia dáomáim, nem fogod megtalálni a Tórát azok között, akik fölemelik a tudatokat rajta az égig. Na ez mit jelent? Fölemelik rajta azot az ég. Hát ez egy kis gőgösséget jelent. Aki gőgös, az egy kicsit bonyolultabb neki Tórát tanulnia. Mi is marchivátaokom magbia. Marchivadáta. Ez nagyon jó pofáz van, nézed a somáim. Az ég, ugye az előbb beszéltünk a teremtésről. Az ég, azt úgy hívják héberül sommáim. Ott van víz. Hát valóban ott van víz. Ez a víz körforgása, a felhők, a samáim és a máim. Ezt a gyerekek éneklik, hogy mit teremtett az örökkévaló. Első nap mit teremtett az örök, második nap héből etás májá mim. Én is megtanulom belőle a gyerekdalból, hogy melyik nap mit teremtett. Az ég az magasan van. És a Ravának erről az jut eszébe, hogy valaki magasra emeli a tudatát. És a tenger az meg széles. Arról meg az üsélesíti a tudatát. Érdekes. Mi a különbség, hogy fölmagasítja a tudatát, vagy kiszélesíti a tudatát? Az igazság az, hogy én azt gondolom, hogy mindkét fogalomnak kell, hogy legyen pozitív olvasata is, tehát hogy ugye van egészséges büszkeség és van és van és h kiszélesíti a tudatát, hogy megpróbálja nagyra tárni az elméjét, hogy befogadjon mindent. Szóval nyitott gondolkodásunk. Szóval pozitívan is lehetne, de a Ravaitán nem a pozitívra gondol. Ő azt mondja, hogy aki fölemeli a tudatát, az gőgös, az az fönt hordja az orrát, és aki kiszélesíti a tudatát, azt mondja, az azt hiszi, hogy már mindent tud. Így magyarázza a Steinzalc. Azt mondja, hogy de jó pofa, tetszik, hogy az ég definiáló tulajdonsággal. Én szeretem ezeket a definiáló tulajdonságokat, hogy ez a Rava nekem emiatt szimpatikus. Az ég az arról híres, hogy az nagyon magas, és a tenger meg arról, hogy is nagyon széles. Igazából a ég is széles, de nem ez az, amiről mi ismerjük. Nem ez az, amihez, ahogyan mi viszonyulunk hozzá.

Na mit mond rá a Maharsa? Azt mondja Mahsáov. Oké, az azt jelenti, Gőgös. Á, innen van a izé, nézd, innen van, amit mondott a Steinzalc. Nézzétek meg, hogy mindig ami itt van, tudjátok, hogy itt ismeritek ezt a trükköt, amit itt írnak alá angolt. Ott a vastag betűs, az a talmudi alapszövegnek a tükörfordítása, és a vékony betűs, azok meg általában ilyen magyarázatok belecselelve. És például ez, amit itt ír: „He thinks his mind is above the and he does not have a teacher.” Nem kell neki egy tanár, azt mondja, nem kell elfogadni a rabbitól. Ez ugye ennek a fordítása. Lajti móc. Aha. Szóval, hogyha ő magas, akkor nála nincs magasabb, akkor neki nem kell rabbi és hogyha széles, az mi? Dataj gamel. Még akkor is, hogyha elfogadja rabbitól a tanítását, dáta, akkor szélesítse ki a tudatát, hogy erre támaszkodjon. Hogy elég neki elfogadnia. Eló, ha nem utána kell mennie. Aha. Hogy ne felejtődjön el. Vagyis mit jelent az, hogy széles a tudata? Igazából mindkettő képzeletében. Azt képzel, hogy olyan széles a tudata, hogy egyből megjegyzi, amit hall, azt mondják neki, és már egyből emlékszik rá, és emiatt nem kell ismételni, és nem fog ismételni, és el fogja felejteni. Akkor igazából, ha magas lenne a tudata, és széles lenne a tudata, az jó lenne, de nem az, hát csak képzeli magáról. De a se omár lajti mocébe gasi. Ó, most jön Rabia Honon. Oké. Aá az egyben magyarázza. Nézzük meg a Rabiahonot. Ugye itten három három válasz van. Van ez a avidim rabi avidimi barhamabardosa. És ő mondta azt, amit a Rasi mondott. Hú, jó hosszú mása van rá. Tök jó, hogy nem kell hozzá elutazni oda, de igazán kellene, de akkor most ezt elengedjük. A Rava mondta, hogy ezek kétféle gőgösség. Tök jó. Mit mond Rabiaon? Az ugyanaz azok a fölfualkodott lelkűek és a tengeren túlimúha ez már jó fenyegetés, nem fogod megtalálni a kereskedők között, én nem tudom ez a meg a tagar ez ugyanaz kétféle szó a kereskedőre.

És ugye akik a pénzt hajhásszák, azoknak nem jutni időjük a tanulásra. Szokásos, állandó, visszatérő bajunk, hogy hogy tudnánk esetleg Tórát tanulni a munka mellett, vagy dolgozni a tóratanulás mellett, hogy lehet összeegyeztetni. Ez a zsidóknak ez egy ősi ősi több ezer éves visszatérő problémája. De hogyha esetleg valakinek ezt biztosítja, mondjuk vannak ezek a kolelek, én is járok most egy ilyenbe, ahol biztosítják, hogy ösztöndíjat kap, és azt az ösztöndíj azért, hogy csak tanuljon, akkor az az megoldható. Ha már itt vagyunk, ne felejtsünk el, nagyon fontos. Isachar zevulun. Ismeritek Isachart és Zevulunt? Pontosan. A most fogjuk olvasni majd a Tórából az áldását az evulunnak, hogy az micsoda egy nagyszerű tengeri kereskedő. És a Isakár, hogy az egy micsoda nagy tóratudós. Testvérek voltak, ugyanattól az anyától származtak és egymás után születtek kábé. Úgyhogy jóban voltak. És ez volt köztük a hagyomány szerint a megállapodás, hogy a Zevulun biztosítja a Isahnak a megélhetést, és a Isahár a Tóra tanulásának a felét fölajánja neki. Hogy lehet fölajánani a felét? le kell szerződni, hogy majd hogyha esetleg a túlvilágra kerülünk és kapok ezért a sok tanulásomért végtelen sok jutalmat, akkor végtelen sok jutalamnak a felét azt odaadom neked, amiért te tetted lehetővé, azért, hogy fizetted nekem az addig is kieső munkadíjamat. Hát óriási dolog. Úgyhogy ezt le kell elvileg papírozni. Én úgy tudom, hogyha ezt valaki bevállalja, ugye nyilván ahhoz is kell egyfajta eltökéltség, hogy az emberek bármelyik oldalába beszálljon nyugodt szívvel, akármilyen hosszú időre.

Na, mindenesetre hála minden olyan cádiknak, minden olyan jó embernek, akik akik a akik ilyen módon valahogy megindult nekik a biznis, és azt gondolták, hogy abból nem egy gyönyörű szép kacsalábon forgó várat vesznek, vagy egy vagy egy kiváló paripát, vagy ilyesmit, vagy luxuscikkeket, vagy utazásokat, hanem érdemeket, tóratanulást, és érdemesítik a sokaságot azzal, hogy fizetnek neki, hogy Tórát tanulhassanak. Ez nagyon nagy dolog. És hát lehet egyébként Magyarországon is ezt kellene, hogy gazdag emberek ezen elkezdjenek gondolkozni. Lehet, hogy be kéne vásárolnom Tórából, úgymond. Aztán van ebből most már, ha itt vagyunk, akkor elmondom egy másik fajta verzió is, hogy akiknek nem ugye ez azoknak jó, akik idealisták, akik hisznek szép tiszta hittel, hogy ha a teremtő azt mondta, hogy a tóratanulás az érdem, akkor én ezt így elfogadom mindenféle fenntartás nélkül és és kifizetem, és megtanulom, és áldozatokat hozok érte, és ez a csúcs. Ezután egy második szint, de még mindig nagyon-nagyon szuper. Azt mondja, hát ez egy kicsit nekem luftgeschäft. Ez nekem egy kicsit nehezen fogható kézzel. És én hiszem, hogy az örökkévaló adta a Tórát, és be kell tartani meg minden, de ez azért így ebben a formában nekem egy kicsit sok. De ha esetleg bármi kézzel fogható kijönne belőle, azt hajlandó lennék finanszírozni. Ez egy másik megoldás, és ezt is nagyon sokan csinálják, és ennek is nagyon sokan mindnyájan a a gyümölcsét fogyasztjuk. Például, hogy messzirőre menjünk. Ezek a magyarázatok, amiket hozok nektek, ezek onnan vannak? Ismerjük? Most volt a egyik kedves barátunknak volt az esküvője, a Lurián Áron Luriának, és ő például egy pár fejezetet ebbe beírt. Ez egy giga project. Erre kifizettek nagyon sok tóratudóst, hogy például a barátunkat is, aki itt él, egy izraeli úriember, és őt is fizették, hogy egy pár oldalt a tanulmódból tanuljon át alaposan, és csináljon bele egy könyvet, amit mindenki tud használni, és akkor már van valami kézzel fogható eredmény. És nagyon sokszor ilyen project munkákra szerződtetik a koleleket, ezeket a fizetős, ösztöndíjfizetős tóratanulóhelyeket. És ez egy nagyon nagy dolog.

Szóval ez a rabbi Johanam féle verzió, hogy ha viszont az ember csak abban van, hogy nem, én nem fizetek senkinek semmi, én építem a magam kis bizniszét, én pénzt akarok keresni, nincs időm Tórát tanulni, hát akkor sajnos nem lesz megtalálható benne a tóratudás. Azt akartam megmutatni, nézzétek meg, szeretem nagyon mindig megnézni a kontextusát. Most lehet belepillantok gyorsan, hogy ezt megjegyezzük, mert ez egy olyan dolog, ezt jó megjegyezni, ha már itt vagyunk. Nem arrább menni. Azuvin 55. oldal tel is tele van. Ez egy ez egy ez egy idézetekkel sűrűn teleetuldal tüzdelt rész. Alapvetően az Iruvin traktátus az híresen az az egyik legtechnikáib és legnehezebben tanulható traktátus. De ez az, ez a pár oldal belőle, ezek szépek, egyszerűek és gazdagok. És itt az 55 van az a rész, amit mi néztünk. És hogy jut el ide a Talmud? Nézzük a 54. oldalt vagy 53. oldalt. Az 54. oldal az végig csak Tóra. Hangosan kell tanulni. Rabbi Meir felesége belerúgott a tanulókba, amikor halkan tanultak. Aztán egy csomó csomó dróse magyarázat miket tanulunk a tóratanulásról, a különböző szentírási idézetekből. Hogyan érdemeljük ki azt, hogy megmaradjon a tanulásunk. Tök jó. Hogyan kell ismételnünk? Hogyan tanultam Mózes és az Áron? És ezután jön ez ez a rész. Na, hogy keveredtünk ide? 53. oldalon. Cleverly chosen words. Bölcs dolgok. Ahogyan. Ja, ez izé, ez híres. Rabbi hósu a híres sztorija. Hárman, akik legyőztek engem vitában, egy egy fogadós nő, egy kisfiú és egy kislány. Két oldal csak erről a témáról. Hogyan tanuljunk, hogyan beszéljünk. Jehuában odafigyeltek az emberek a beszédükre, és megmaradt a tórájuk. Az is egy jó jel. Hogyan felejtjük el a Tórát? A Rabia Hononnal kezdődik az egész, hogy mit tanultam a mestereimtől, mennyi nap alatt mit tanultam tőlük. És ennek kapcsán két oldal, hogy ez vajon kapcsolható-e bármilyen módon előtte a Misnához. Hogyan iburozzuk a városokat? Hogyan bővítjük ki a városoknak a környékét? Szuper, könnyű megjegyezni. 10 fejezet a traktátus. Ötödik fejezetnek rögtön az elején, rögtön az első misnál rögtön két-három oldal magyarázata tórai tóratanulásról és a megőrzéséről, és arról szól, hogy hogyan egy várost kibővítünk, kiurozunk és ezt lehet szimbolikusan is fölfogni, hogy ezt tulajdon ez a város az ember megértése és a és a tóratanulás az kibővíti az ember megértését. És ennek a hosszú-hosszú parádénak a legvége az a mi heti szakaszunknak ez a dróséja. Na most leragadtunk ennél a résznél, de szerintem tanultunk belőle valamit. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy csatlakoztatok és nagyon kellemes délutánt kívánok!