Beköszöntött Elul, a zsidó év utolsó hónapja. Elterjedt szokás, hogy ilyenkor kezdjük mondani reggeli és esti imáink után a LöDóvidot, vagyis a 27. zsoltárt (egészen Smini Áceretig bezárólag). Ez a különleges hangulatú szöveg rányomja a bélyegét az egész időszakra, amit emelkedett komolyság és a megújulás reménye jellemez.
„Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kívánom: lakhassak az Örökkévaló házában életem minden napján, láthassam az Örökkévaló kellemességét, és meglátogathassam csarnokában” (Zsoltárok 27:4)
Ez a mondat az egyik központi motívuma a zsoltárnak. Azonban szembeszökő probléma, hogy Dávid király egyáltalán nem egy dolgot kért az Örökkévalótól, hanem igen sokat!
Mindjárt az elején: „lakhassak az Örökkévaló házában életem minden napján” – már az is erősen vitatható, hogy ha egy kérés az ember élete minden napjára vonatkozik, az vajon nevezhető-e egyetlen kérésnek. Utána azonban további kérések is elhangoznak.
Ezek persze mind ugyanarra a témára épülnek: a Teremtőhöz való közeledés vágyát fogalmazzák meg. Ezért ez a kérdés valójában csak formai és nem tartalmi probléma.
Igen hasonló dolgot olvastunk a Tórában nem is olyan régen: „És most, Izrael, mit kíván Örökkévaló Istened tőled? Csak azt, hogy féld Örökkévaló Istenedet, járj minden útján, szeresd Őt, szolgáld Örökkévaló Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel.” (Mózes 5., 10:12)
Szintén egyetlen kérdésnek indul, utána azonban több részletet is megfogalmaz a területen belül. Az is hasonlóság, hogy mindkét mondat célja az Örökkévaló és az ember közötti kapcsolat megerősítése, csak míg az egyik „felülről” indul, addig a másik „alulról”.
Egy másik feltűnő ellentmondás, amit kérdezni szoktak a fenti mondat kapcsán: ha Dávid király azt kéri, hogy mindig az Örökkévaló házában lakhasson, akkor mi értelme van annak, hogy „meglátogassa csarnokában”?
Lehetséges ellátogatni arra a helyre, ahol állandó jelleggel tartózkodunk?
Ennek megválaszolásához meg kell nézni a héber szavakban a különbségeket: ahol állandóan lakik, az az Örökkévaló háza [bájit]. Amit azonban meglátogat, az a csarnoka [héchál]. Ez pedig a Szentély belsőbb, szentebb részére vonatkozik (amint az kiderül például a szó első említéséből a Tanachban, melyben a Szentélyre vonatkozik, ld. Királyok 1., 6:3).
A Szentély tágabb területén tehát állandóan ott szeretne lenni, a belső helyre azonban elfogadja, hogy csak különleges időszakokra nyílik alkalma ellátogatni.
Elul napjaiban lélekben elszámolunk az egész évünkkel, és újrahangoljuk az iránytűt.
Ambíciózus célokat tűzünk ki: hogy a Teremtő Jelenléte legyen számunkra a normális, az alapvető, mintha az Ő háza lenne az állandó lakhelyünk. Ezzel együtt realisztikusak is maradunk, és azt is megfogalmazzuk, hogy bármennyire is sikerül ez, a Teremtő valódi, mélyebb közelsége mindig különleges alkalom marad. Ezt fejezi ki a második és harmadik cél: „láthassam az Örökkévaló kellemességét, és meglátogathassam csarnokában”.
1Igen hasonló dolgot olvastunk a Tórában nem is olyan régen: „És most, Izrael, mit kíván Örökkévaló Istened tőled? Csak azt, hogy féld Örökkévaló Istenedet, járj minden útján, szeresd Őt, szolgáld Örökkévaló Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel.” (Mózes 5., 10:12)
Szintén egyetlen kérdésnek indul, utána azonban több részletet is megfogalmaz a területen belül. Az is hasonlóság, hogy mindkét mondat célja az Örökkévaló és az ember közötti kapcsolat megerősítése, csak míg az egyik „felülről” indul, addig a másik „alulról”.
