Hetiszakaszunk rekordmennyiségű, 74 parancsolata közül különösen feltűnik az a parancsolat, amivel ez a hosszú lista kezdődik: a hadifogságba esett, szép ábrázatú asszony [jefát toár] törvénye:
Ez némileg emlékeztethet minket a Mispátim hetiszakaszra, mely szintén egyike a micvában legkiemelkedőbbeknek (a sorban a negyedik). Az éppen a Tóraadást követi közvetlenül.
Ott az első parancsolat az ámá háivriá [héber rabszolgalány], akit azért ad el az apja, mert pénzszűkében van (Mózes 2., 21:7-11). A hasonlóság: az a hosszú micva-lista szintén egy nehéz sorsú nővel foglalkozik, akinek létkörülményein a Tóra rendelkezéseivel enyhíteni igyekszik. Ld. még A parancsolatok számának eloszlása a Tórában, Orti.hu, 2024. február 1.
„Amikor kimész a háborúba ellenséged ellen, és Örökkévaló Istened kezedbe adja, és foglyokat ejteszi, és meglátsz a fogságban egy szép ábrázatú asszonyt, és megkívánod…” (Mózes 5., 21:10-11)
A józan erkölcs természetesen tiltakozik az ellen, hogy a háborúban a civil áldozatok nemi erőszak áldozatául essenek. Rási azonban megmagyarázza:
„Nem beszélt a Tóra másért, csak a jécer hárá [rossz ösztön] ellen. Mert ha a Szent, Áldott Ő, nem engedi meg az embernek, akkor el fogja venni a tilalom ellenére.”
A Tóra pedig nemcsak azzal védekezik a jécer hárá ellen, hogy megengedi azt, amit az emberek amúgy is megtennének, hanem különféle ravasz stratégiákkal igyekszik lebeszélni, elvenni a kedvét a bűntől:
„És borotválja le a fejét, és növessze meg a körmeit […] és sirassa meg apját és anyját egy hónapig” (21:12-13)
Az üzenet nagyünnepek előtt egyértelmű:
ha túlságosan közvetlenül próbáljuk meg legyőzni negatív hajlamainkat, akkor kevesebb az esélyünk a sikerre, mintha csak apróságokat kérünk.
Például ha nehezünkre esik zsinagógába járni, ne mondjuk, hogy holnaptól minden reggel ott leszünk, hanem csak havonta vagy hetente (attól függően, hogy jelenleg milyen gyakran járunk).
Azonban ha közelebbről megnézzük, még relevánsabb nagyünnepi utalásokat fedezhetünk fel a szövegben.
Például: a fogságba esett asszony éppen 1 hónapig siratja apját és anyját. Ez az 1 hónap siratás megfelelhet Elul hónapnak, amit mi is elmélyült gondolkodásra, lelkünkkel való elszámolásra fordítunk.
Mihez hasonlíthat eszerint a szép ábrázatú asszony? Az újévi ambícióinkhoz, az álmainkhoz arról, hogy milyenek szeretnénk lenni az elkövetkező évben.
Eszerint új értelmet nyer a szöveg: a szép ábrázatú asszonyt fogságban látjuk meg, azaz félünk, hogy ha jobb emberek leszünk, azzal mi magunk is „fogságba esünk”. Korlátok közé leszünk beszorítva, és nem leszünk annyira szabadok mint azelőtt.
Mégis megkedveljük, meglátjuk benne az erkölcsi értéket, és „bevisszük a házunkba”. Vagyis mindennapjaink szerves részévé válik. A Tóra nem azt várja tőlünk, hogy csak a zsinagógában legyünk zsidók, hanem az otthonunk hangulatát, emelkedettségét is formálja át a Tóra szellemisége, bölcsessége.
Végül pedig: „borotválja le a fejét, és növessze meg a körmeit”. A fejlődésben a lelkesedés hasznos, de hátráltathat is. Különösen napjainkban, amikor a külső hatások is arra nevelnek minket, hogy a szenzációsat, a nagyszerűt és az azonnali sikereket vágyjuk.
A szellemi fejlődés, a Tóra útja azonban nem ilyen. Ezért helyesebb, ha lejjebb adunk a víziónkból, a csodálatos elképzelésünkből, az álomból, és megmaradunk a realitás talaján.
