Ismét olyan héthez érkeztünk, amikor az aktuális tórai olvasmány egyértelműen kapcsolódik az év időszakának jellegéhez.
„És lesz, ha mindezek a dolgok elérnek hozzád: az áldás és az átok, amit eléd adtam, és szívedre veszed […] és megtérsz Örökkévaló Istenedhez, és hallgatsz a hangjára…” (Mózes 5., 30:1-2)
Az Elul hónap és a nagyünnepek jellegével meghatározott időszakban olvassuk ezeket a sorokat, a zsidó évkör legutolsó napjaiban.
A Talmud Bölcsei nem kevesebb mint nyolc nagysággal inspirálnak minket a tesuvára [megtérésre]. Minden állításukat prófétai idézetekkel támasztják alá.
„Nagy a tesuvá [megtérés], 1. mert gyógyulást hoz a világnak […], 2. mert a Teremtő Trónusáig ér el […], 3. mert tórai tilalmat képes eltolni […], 4. mert közelebb hozza a megváltást […], 5. mert a szándékos bűnöket vétlenné változtatja […], 6. mert a szándékos bűnöket érdemmé változtatja […], 7. mert meghosszabbítja az ember életét […], 8. mert ha egy egyén megtér, az egész világnak megbocsátanak.” (Jomá 86a-b)
Látszólag sokféle és független téma kapcsolódik a tesuvához. Ha azonban „újrarendezzük” őket, különleges mintázatot fedezhetünk fel benne.
Első helyre vegyük azt, ami a fenti listában a harmadik: tórai tilalmat képes eltolni. A Talmud ezt egy furcsa próféciával bizonyítja (Jeremiás 3:1), melyben a próféta azzal érvel, hogy Izrael elhagyta az Örökkévalót, hogy más istenekkel „paráználkodjon”, így elvileg nem térhetne vissza Őhozzá1 – a tesuvá ereje miatt azonban ezt mégis megteheti.
1 A Tóra ugyanis azt írja, hogy ha egy férfi elválik a feleségétől, és mást vesz el, akkor már nem veheti vissza ezekután az első feleségét (ld. Mózes 5., 24:4).
Egyszerű olvasatban ennek az az üzenete, hogy a tesuvá valóban „eltolja” a tilalmat, vagyis ha megtértünk, akkor a Teremtő mintegy „elfelejti”, nem számítja azt, hogy milyen tilalmat szegtünk meg korábban. Ez a tesuvá legelső lépése, leginkább közvetlen következménye.
Ezt követi a listában szereplő 5. és 6. elem, a véletlen bűn és az érdem, amivé a szándékos bűn átváltozik a tesuvá által. Ezek egyre jelentősebbek, azonban még mindig közvetlenül kapcsolódnak a tesuvá lényegéhez.
Innentől azonban elszakadunk, és következik a gyógyulás (1.), majd annak közvetlen folyománya, az élet meghosszabbítása (7.). A hosszú élet után pedig a megváltás (4.), vagyis a tökéletes evilági létezés következik. Ezt követi a transzcendencia, ami már ezen a világon is túlmutat, Bölcseink megfogalmazásában: a Teremtő Trónusáig ér (2.).
A folyamat teljességét és legszembetűnőbb furcsaságát, az általános szabályt pedig az fogalmazza meg, hogy az egyén tesuvája képes az egész világra továbbgyűrűző hatással bírni (8.).
Egy fontos, ismétlődő motívuma ennek a tanításnak a tesuvá méáhává, azaz a szeretetből való megtérés. A Talmud szembeállítja a félelemből való megtéréssel [tesuvá mijirá], és azt mondja, hogy jóval erőteljesebb annál. Két szempont alapján:
1. Ha félelemből tér meg az ember, akkor a múltja egyfajta stigmaként megmarad rajta. Ha azonban szeretetből, akkor a múltbeli tévedést gyerekes botlásnak tekinti a Teremtő.
2. Ha félelemből tér meg, akkor a szándékos bűnök véletlenné válnak. Ha azonban szeretetből, akkor egyenesen érdemekké változnak.
Maga a gondolat, hogy a megtérést a szeretet motiválja, és nem a félelem, önmagában is forradalmi. Hiszen a megtéréssel a leggyakrabban a nagyünnepek kapcsán találkozunk, amikor a tét az újévi beírattatás és bepecsételés.
Ha ettől nem félünk, akkor az azt jelenti, hogy hiányos a megértésünk.
Hogyan válhat ez a látszólagos „vakság” érdemmé?
A tesuvá egyik leggyakoribb nehézsége éppen az, hogy félünk tőle. Szívünk mélyén kellemetlen dolognak tartjuk, mert nincsen kedvünk beismerni, hogy valamit rosszul csináltunk, illetve nem akarunk változtatni sem a jól bevált életmódunkon azáltal, hogy elhagyjuk belőle azt, amiről egyébként tudjuk, hogy helytelen.
A szeretetből való tesuvá szeretete onnan ered, hogy képessé válunk arra, hogy felülemelkedjünk ezen a korlátolt látásmódon. Új perspektíva nyílik meg, amikor rájövünk, hogy a tesuvá valójában a Teremtő ajándéka. Hogy másképpen is lehet élni, mint ahogyan eddig megszoktuk. Ez pedig szeretetet ébreszt az Örökkévaló iránt, amiért ezt a lehetőséget felajánlotta.
Kívánom, hogy az új év küszöbén valamennyien eljuthassunk erre a szintre, és egy jó új évre írattassunk be!
