A mostani hetiszakasz kapcsán felmerül a kérdés: pozitív vagy negatív a tartalma? Első pillantásra tele van átkokkal. Ezeket hagyományosan egyben, megszakítás nélkül olvassuk, halkan, tördelés nélkül.
Én azonban szeretnék egy olyan online, böngészhető Tóra-felületet, ahol áttekinthetően, szakaszokra bontva lehet látni a szöveget. Ilyenkor megengedem magamnak azt a „luxust”, hogy ott is sortörést tegyek, ahol az eredeti szövegben nincs. A szöveg természetes ritmusát figyelve valóban találhatók ilyen pontok.
Az átkok hosszan sorolják, milyen csapások érik a népet, ha nem tartja be a parancsolatokat. Többféle csapást találunk:
- Betegségek (sorvadás, láz, gyulladás),
- Háborús helyzetek,
- Sikertelenség és csalódás (eljegyzel egy nőt, más veszi el; szőlőt ültetsz, más szüretel).
A szakasz végén a Tóra így fogalmaz:
„[…] azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót örömmel és jó szívvel, a minden bőségétől.”
A „minden bősége” kifejezés (héberül: mérov kol) azt fejezi ki, hogy mindened megvolt, és mégsem örültél. Ez hálátlanság. A magyarázók kérdezik: hogyan lehet, hogy valaki minden micvát megtart, csak nem örül, és ezért mégis büntetést kap?
Az egyik olvasat szerint a büntetés valóban azért jön, mert nem szolgáltad az Örökkévalót örömmel. A másik értelmezés viszont azt mondja: a büntetés a micvák elhagyásáért jár. Az „örömmel és jó szívvel” kitétel inkább arra utal, hogy másnak örültél, de nem az Örökkévalónak szolgáltál.
A Talmud magyarázata
A Talmud (Áráchin 11a) a fenti mondatból tanul ki valami egészen mást. R. Jehuda kérdezi: honnan tudjuk, hogy a szolgálathoz ének is szükséges? A válaszok között szerepel ez a mondat:
„Mert nem szolgáltad az Örökkévalót örömmel és jó szívvel…”
A Talmud logikája szerint: mi az a szolgálat, amely örömmel és jó szívvel történik? Ez csak az ének lehet.
Így jut el odáig Rav Matna, hogy a büntetés azért jött, mert a léviták nem énekeltek a Szentélyben. Vagyis a mondat értelmezése szerint az öröm = ének.
Felmerül a kérdés: vajon tényleg csak az ének képes örömet hozni? Mi a helyzet a Tóra-tanulással? A Zsoltárokban olvassuk:
„Az Örökkévaló tanításai egyenesek, megörvendeztetik a szívet.” (Zsolt 19,9)
A Talmud szerint azonban itt nincs meg a „jó” kifejezés, amely a tórai versben szerepel. Hasonlóan a bikurim (első termések felvitele) kapcsán áll:
„Örvendj mindennek a jónak.” (5Móz 26,11)
Ott az „öröm” és a „jó” jelen van, de a „szív” hiányzik.
A Rav Matna-féle logika szerint tehát három feltétel szükséges: öröm, jó és szív – és mindhárom egyszerre csak az énekben található meg.
Más magyarázatok
R. Dovid Tzvi Hoffmann (a berlini jesiva feje) is rámutat: ha nem az Örökkévalót szolgáljuk, akkor ellenségeinket kell szolgálnunk. Ez tehát nem egyszerűen a „nem örültél” miatt járó büntetés, hanem azért, mert a szolgálat tárgya kicserélődik. Ha az ember számára mindegy, kit szolgál – mert egyiknek sem örül –, akkor a szolgálat akár az ellenségnek is adható.
Elul és a tesuvá
A tanítás végén szó esett az aktualitásról is: Elul hónap a megtérés (tesuvá) ideje.
Természetesen egész évben kell tesuvát csinálni, és mindennap kell Tórát tanulni. De Elulban különösen hangsúlyos a muszár tanulása, vagyis az önnevelés és a jécer hárá (rossz ösztön) legyőzésének tanulmánya.
A Talmud mondja:
„Teremtettem a jécer hárát, és teremtettem a Tórát fűszerül ellene.” (Kidusin 30b)
Ebből sokan azt értik, hogy nem minden Tóra-tanulás elegendő, hanem csak a muszár. Mások – köztük a Ramchal – hangsúlyozzák: a Tóra maga hordozza az isteni erőt, amely képes megerősíteni az embert a rossz ösztön elleni harcban.
A Misna Brurá is kiemeli: bár a nagy tóratudósok elmélyedhetnek más tanulásban is, mindenkinek szükséges naponta valamennyi muszárt tanulni, akár keveset, akár sokat. Ugyanis „aki nagyobb a barátjánál, annak a jécer hárája is nagyobb.”
Teljes AI átirat
A heti szakaszban látszólag most akkor negatív vagy pozitív ez a mostani heti szakasz? Tele van ugye a sok-sok-sok átokkal. Az érdekes, hogy az átkokat egybe mennek, egybe olvassuk, halkan olvassuk és nincsen benne soremelés és semmi. És én meg azt a célt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék egy olyan online böngészhető tórai felületet, amiben tördelve van és áttekinthető, és szakaszok vannak és kattintható. És megengedem ilyenkor magamnak azt az illegális luxust, hogy ott is tegyek bele sortörést, ahol nincsen.
És megnézegettem, hogy valóban vannak ilyen természetes helyek, ahol vált a szövegnek a ritmusa és a stílusa, de mindenesetre azért jó hosszan az arról szól, hogy miket fog, miket fog csapásokat kapni, hogyha nem fogjuk betartani a parancsokat. És sokféle csapás van, tehát kéne majd csinálni belőle egy kategorizálást.
Van olyan csapás, amilyen rettenetes betegség, az egyfajta. Akkor vannak ilyen pszichológiai dolgok is. Az érdekes, hogy ugye félni fogsz, meg el fogsz szaladni. Sorvadás, lász, gyullás, ezek a betegségek. Aztán megvannak ezek a háborús dolgok. Ezek megint betegségek, és aztán ezek teljesen más téma. Nőt jegyzel el magadnak és más épít szőlőt, ökröt öltetsz. Ezek inkább ilyen pszichológiai dolgok, epedeznek utánuk, nem lesz hatalom kezedben. Ez a sikertelenség.
Na és a végén akkor azt mondja, hogy ezt mindezt azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót örömmel és jó szívvel. Miért? Szó szerint a minden bőségétől. Mi az? „Mi-rov kol” minden bőségétől ugye, mert a „kol” az a minden és a „rov” az meg a sokaság. És érdekes, hogy a többségéből, hogy abból a szituációból, tehát mindened megvolt és mégse örültél, és ez rossz. Ez hálátlanság. Csak hát sok magyarázó azt kérdezi, hogy hogyan létezik ez a dolog, hogy azért, mert nem örülsz, a világ összes micváját betartod, és azért, mert nem örülsz, azért büntetést kapsz? Hát létezik ez a dolog. A hálátlan embernek azért büntetése van. Nem örülsz, akkor parancsra kell örülni? Nagyon furcsa dolog szerintem.
És hála a Teremtőnek, nem az egyetlen olvasata ez, mert van egy olyan olvasata is, az egyszerű olvasat, én azt gondolom, az az, hogy a büntetés azért jön, mert az Örökkévalót nem szolgáltad. Az a micvák be nem tartásáért jön a büntetés. Miközben egyébként te örvendeztél, és jó volt az íved, és minden mindened megvolt. És azért fogod kapni majd az átkokat, és azért fogsz kapni majd olyan szituációt, ami nem jó.
Na, mindenesetre a Talmud mit tanul ebből a mondatból? Rá Jehuda kérdezi az Arakin traktátus 11. oldalán. Honnan tudjuk, hogy kell a „sirá”? Honnan tudjuk, hogy szükséges énekelni? És erre az egyik válasz a hány válasz közül? 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 10 válasz közül, ami van, a második válasz az ez: onnan tudjuk, hogy kell énekelni, hogy büntetésül azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót örömben. Csak az a kérdés, hogy hol van itt szó az énekről? Hol van itt szó a zenéről? Ki beszél énekről, ki beszél zenéről? Látszólag senki. Látszólag arról beszél, hogy tartsd be a micvákat és örvendezzél.
Vitáznak a bölcsek azon, hogy az ének az kötelező-e. Hogyha nincs ének és van áldozat, akkor az érvényes-e vagy sem. Ezen vitatkoznak, és utána kérdezi, hogy honnan tanuljuk egyáltalán, hogy szükséges? Hogy nem az, hogy megakadályoz, hogy amiatt nem lehet, hanem az, hogy egyáltalán miért kell? Honnan tudjuk egyáltalán azt, hogy kell énekelni a Tórából?
Az első válasz az, hogy szolgáld az Örökkévaló Istenedet. Milyen? Hogyan használja az Örökkévaló? Hogyan szolgál az Örökkévaló Istenének a nevében? A nevében „be’avod”, „sirá” azt kell mondani, hogy ez az ének. Akkor ebbe megpróbál belekötni, de utána ezt megvédi, és aztán jön a „miféle szolgálat az, ami örömben van és szív jóságában?” „Ha-zot sirá”. Hát ez csak az ének lehet. Az ének az egyetlen olyan szolgálat, ami örömben van. El tudsz képzelni másmilyen szolgálatot? Az az érdekes. Akkor eszerint a logika szerint azért jöttek a büntetések. Azért jönnek a büntetések, mert a léviták nem énekeltek éneket a Szentélyben. Ha visszarakjuk ugye ezt a Rav Matnának a logikáját a Talmudból, visszamásoljuk a Tórába, ahonnan ő kiszedte, akkor ez a logika jön ki. Úgyhogy ez a heti szakaszhoz erősen kapcsolódik ez a Ravna.
„Honnét veszed azt, hogy az öröm az az éneklés? Az egyetlen öröm a világon, ami van, az az éneklés?” És a Tóra tanulás az nem öröm? Hát hogy képzeled? Azt nem kérdezi, amit mindenki kérdezne, triviális kérdést, hogy hát azért még van ezen a kettőn kívül is más öröm, vagy mondjuk magát, amit azt szoktak mondani az emberek, hogy maga az örömkötelezettség az önmagában egy micva? Rabbi Nachman miBreslev azt mondta: „Micvá gedola lehiyot beszimcha tamid”, nagy micva mindig örömben lenni. Ezt nem mondja. Nem azt mondja, vagy az ének, vagy a Tóra tanulás.
Na nézzük. Divrejá. Hát ugye arra van a zsoltár. Az Örökkévalónak a tanításai egyenesek. Megörvendeztetik a szívet. Erre mondja: az igen. A szívet megörvendezteti, az igaz, de jónak nem nevezik. Mi az, hogy jónak nem nevezik? Hát ez, amit az előbb láttunk a Tórában. „Simcha, töv, lév”. Hogy szolgáld az Örökkévalót örömben és jó szívvel. Na most ez egy furi dolog, mert akkor kéne nekünk valami passzúk arra is, hogy az zenét, az éneket azt ő örömnek is hívja és jó szívnek is hívja, mert ilyen passzukunk nincsen. És a Tórára legalább megvan az egyik fele. Fura dolog. Na mindegy, mert arra nem hoz egy bizonyíték passzukot. Általában a Talmud, ha mond egy állítást, általában szokott hozzátenni egy bizonyíték mondatot, és itt ez a bizonyíték mondat ez hiányzik.
„The em bikurim.” Hoppá! A bikurim az igazi öröm. A heti szakasz elején van az igazi öröm. „Di”, mert arról úgy áll. Hoppá! Örüljél minden jónak, ami van. Ott is látod? „Simcha” van, „töv”, de „lév” nincs. „Töv re”, „töv lo”. Hoppá! Ez egy hármas feltételrendszer, amin a Ravmasnának van. Legyen benne simha, öröm, egy. Kettő, töv, jó. Harmadik, lév, szív. Mi az, ami van öröm, jó és szív? Ezt csak a zene tudja. A Tóra tud kettőt, a Bikurim tud másik kettőt. Az első gyümölcsök, amiket fölhozunk, az tud másik kettőt. De a hármat egyszerre, az csak a zene tudja. „Omar na minikurim ra”. És ha már itt vagyunk, akkor már azt is megkérdezi, hogy lehet, hogy hogyan tudjuk, hogy ahhoz is kell énekelni? Ezt innen lehet tanulni, hogy ez egy „zéra sáva”, hogy mind a kettőben benne van.
Hát akkor ezzel a logikával azt is ki lehetne tanulni, hogy a tóratanulás közben kellene énekelni, mert azt nem kérdezi. Szóval ezt akartam mondani az öröm kapcsán és az ének kapcsán, és mi is fogunk énekelni, és én is igyekszem énekléssel tanulni, hogy hogy kell zenét kicsiholni a számítógépből a mesterséges intelligenciából. Egész jó zenéket ki tud már csiholni. Egyet már küldtem, majd még fogok küldeni, és akkor azokat remélhetőleg el is fogjuk énekelni.
Azt mondja itt a Tóra, hogy azért kap büntetést, mert nem szolgáltad az Örökkévalót jó szívvel és örömmel, mindenben bővelkedve, és ezért szolgálsz majd ellenségeidnek. És az egyik lehetőség, hogy ne úgy magyarázzuk ezt a mondatot, hogy itt arról van szó, hogy büntetést kapsz, amiért nem örültél. Az egyik lehetséges azt mondani, hogy hát örültél, de nem a micváknak, nem az Örökkévalót szolgáltad egyáltalán. Az örömmel és a jó szívvel az meg arra vonatkozik, hogy másnak örültél és egy jó szív, hogy amikor mindened megvolt és minden okod megvolt az örömre, akkor nem az Örökkévalót szolgáltad, vagy nem ezen gondolkoztál, hogy „hú, tényleg mindenem megvan, tök jó nekem, tulajdonképpen hálás vagyok, és akár szolgálhatnám is az Örökkévalót”. Szóval ez egy jogos büntetés.
A másik az pedig most hallottam, hogy nem csak én mondtam, hanem a Rav Dovid Cvi Hoffman is mondta, aki a Ros Yeshiva volt Berlinben, ahol tanultam. Öröm volt hallanom, hogy ő is azt mondja hasonlót, amit én itt szoktam mondani. Következő a „vatöve”. Szolgálsz majd ellenségeidnek az ellenségeidet fogod szolgálni. Nem az Örökkévalót szolgálod, az ellenséget. Miért? Szóval a Rav Dovid Cvi Hoffman is valami olyasmit mondott, hogy „de nem az Örökkévalót szolgálod, akkor szolgáld az ellenséget”. Én arra gondoltam, hogy ha neked, ha neked mindegy, hogy szolgálja az ember az ellenségét, örül neki, amikor „hogy ide, ő szolgálhatom az ellenségét?” Nem örül, ugye? Nem örül neki. Örül annak az ember, hogy szolgálhatja az Örökkévalót. Normális esetben örül neki. Hát akkor azt kellene örülnie neki, hogy szolgálhatja az Örökkévalót. Nem örül neki, hogy szolgálja az Örökkévalót? Akkor tulajdonképpen mindegy neki, hogy az Örökkévalót szolgálja, vagy az ellenségét szolgálja, mert egyiknek se örül. Akkor tulajdonképpen a kettő kicserélhető. Ez jutott nekem eszembe, hogy ez is azt magyarázza, hogy ez miért nem azt jelenti, hogy büntetést kap az ember, azért, merthogy nem örül. Na, ez volt egy kis gondolat a heti szakaszból.
Most pedig szeretnék egy kis halachát és egy kis aktualitást. Az aktualitás az természetesen az elul és a tsuva. Elul hónapban tsuvát kell csinálni. Nagyon fontos dolog. Az év többi napjában nem kell tsuvát csinálni? Év minden napjában kell tsuvát csinálni. Elul hónapban muszárt kell tanulni. Kell tanulni arról, hogy hogyan fejlesszük önmagunkat. Az egész Tóra arról szól, hogy fejlesszük önmagunkat. Minden nap kell Tórát tanulni. Na mit mond erről a halacha? Ugye itt írja a halachipedia, hogy mit kell tanulni. Tórát. „Laws of learning Torah”. És itt írja „halacha muszár”. Kell tanulni minden nap halachát, kell tanulni minden nap muszárt. A muszár az ellenellentéte a jécer harának azt mondja, legyőzi a jécer hát. „Teremtettem Tórát, teremtettem borózi tajró, borózi jzerhoró, borózi tajró távlinlaj”. Teremtettem a Tórát és teremtettem a jécer harát. Teremtettem a jécer harát és teremtettem a Tórát, hogy legyőzze a jécer harát. Így mondja a Talmud, hogy a Tóra tanulmányozásával az ember képes lehet arra, hogy legyőzze a jécer harát. Azért kell tanulnia a Tórát.
Aki ezt a talmudi mondatot olvassa, az azt mondja, hogy a, az nem az „akemien Tóra”, az csak muszár Tóra. Ha simán csak tanulmányozod a szavaknak a jelentését, meg magyarázatát, meg különbségét, attól nem fogod legyőzni a jécer harát. Hát nem tudom, hogy ezzel egyetértek-e. Én azt szeretném hinni a Tórában, ahogy a Ramchal is mondta, beleköti az Örökkévaló különleges hatását. Ha a Tórát tanulmányozza az ember, attól igenis a lelke megerősödik és képes lesz arra, hogy fölvegye a kesztyűt, fölvegye a harcot a jécer hará ellen, a rossz kísértés ellen. Tehát a Tóra tanulás igenis. Hát és ez a talmudi mondatnak az egyszerű olvasata. „Teremtettem a Tórát azért, hogy legyőzd a jécer harát.” Tórát kell tanulni, nem muszárt. De ha megnézitek mondjuk a Misna Brurát, azt mondják: „báljó”, ha valaki nagy Tóra tanuló, „lévő hóvil majd” és tud sokat tanulni. Akkor tulajdonképpen kihagyhatja azokat az extra oldalakat, amiket belenyomtattak az imakönyvbe és az imán kívüli, ima utáni, ima előtti és társai. „Suródom ligaj lilfré muszá” kell, hogy az ember rögzítsen időket a muszár tanulmányozásra. Minden egyes nap, akár keveset, akár sokat, mert aki nagyobb a barátjánál, az annak a rossz ösztöne is nagyobb nála. Mármint aki nagyobb Tóra tudós, annak akkor nagyobb bűnök is jutnak eszébe, vagy jutnak a kezéhez, tud nagy hatalmat kapni.
Ez pedig, amit előbb említettem, ez a amit a Talmud mond, hogy a Tóra tanulás az a „tavlin”, az a fűszer a jécer hará ellen. És ő azt mondja, hogy ez pedig a bölcseknek a feddése. Szóval ő ezt így értelmezi.
De holnap Isten segítségével innen fogjuk folytatni a tanulást, és megnézzük azt, hogy mit tudunk esetleg különbséget tenni Elul hónap tsuvája között és a összes többi nap tsuvája között, elul valami muszár tanulás és egész éves muszár tanulás között. Köszönöm szépen, hogy csatlakoztatok. Kellemes délutánt!
