Ábrahám ősatyánk nemcsak kortársai körében örvendett jelentős tiszteletnek, hanem a későbbi nemzedékek is egyfajta origóként tekintenek rá vissza. Sőt, nemcsak a zsidók, hanem a keresztények, muszlimok is.
Ez a tisztelet pedig nemcsak a hitének, cselekedeteinek és tudásának, hanem méltóságteljes, vagyonos figurájának is köszönhető, ahogyan Chét fiai megfogalmazzák: „isteni fejedelem vagy te miközöttünk” (Mózes 1., 23:6).
Ez az az anyagi jólét, ami megalapozta azt is, hogy ma Ábrahámra mint a vendéglátás, jótékonykodás és bőkezűség [cheszed] mintaképére tekintsünk.
De vajon honnan tett szert Ábrahám jelentős vagyonára?
Mint a mostani hetiszakaszból kiderül, a Fáraó tette gazdaggá, miután kiderült számára, hogy Sára valójában Ábrahám felesége.
Ráadásul úgy látszik, hogy Ábrahám mindezt előre megérezte. Hiszen ezekkel a szavakkal figyelmeztette Sárát, mielőtt az éhség elől Egyiptomba menekültek:
„Mondd, kérlek, hogy a nővérem vagy, hogy jót tegyenek velem miattad, és éljen lelkem számodra.” (12:13)
Ezt a mondatot Rási az alábbi meglepő szavakkal magyarázza: „hogy jót tegyenek velem miattad – hogy adjanak nekem ajándékokat”.
Aki járatos a tórai szövegmagyarázat szabályaiban, az tudja, hogy Rási a tórai mondatban szereplő redundanciát, látszólagos ismétlődést magyarázza. Hiszen a „jót tegyenek miattad” és az „éljen lelkem számodra” nem jelentheti ugyanazt a dolgot. Ezért muszáj az előbbit úgy értenünk, hogy az Ábrahám Fáraó általi jutalmazására vonatkozik.
Rási magyarázatának forrását magunk is meglelhetjük, ha a Tóra szövegét valamivel tovább olvassuk:
„És Ábrahámmal jót tett miatta, és lett neki nyája, csordája, szamarai, szolgái és szolgálónői, nőstényszamarai és tevéi.” (12:16)
Tehát maga a Tóra utal arra, hogy a „jót tett miatta” kifejezés mélyebb jelentése a vagyonosodás.
Kérdés azonban, hogy vajon mennyire erkölcsös ez? Miért gondolt Ábrahám saját gazdagodására, miközben felesége súlyos veszélyben volt?
„Tíz próbatételen ment keresztül Ábrahám ősatyánk, a béke legyen vele, és mindben helytállt.” (Pirké Ávot 5:3)
Többféle számítás is ismeretes arról, hogy mi is pontosan ez a tíz próbatétel, de abban széleskörű az egyetértés, hogy 1. a szülőföld elhagyása, 2. az azt követő éhínség Izrael földjén, és 3. Sára Fáraó általi elrablása Egyiptomban részei a listának.
Erről a három próbatételről ír hetiszakaszunk legelső része. Olvasása során észrevehetjük az összefüggést közöttük. Amikor ugyanis az Örökkévaló elhívja Ábrahámot, hogy hagyja el szülőföldjét, nagy áldást ígér neki:
„És nagy néppé teszlek, és megáldalak, és naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.” (12:2)
Ehhez képest megdöbbentő fordulat lehetett, hogy az új helyszínen rögtön egy éhínség fogadja őket, melynek hatására Egyiptomba kényszerülnek menni. Ábrahám pedig úgy látta, hogy Egyiptom veszélyes hely Sára számára. A próbatétel világos:
vajon hogy tehet ilyet az Örökkévaló, a Mindenható Úr, aki az egész világot irányítja? Ha áldást ígér Ábrahámnak, aki követi is Őt az ismeretlenbe, akkor miért hoz rá ilyen bajokat?
A válasz erre a kérdésre – és minden hasonló kérdésre – pedig természetesen pontosan mindig ugyanaz: a történet egészét kell nézni. Végeredményben az történt, amit az Örökkévaló ígért: Ábrahám gazdag lett. Ebben az esetben a küldött, aki által a nagy vagyon Ábrahámhoz érkezett, a Fáraó volt.
A próbatétel azonban abban állt, hogy hogyan fogja fogadni Ábrahám az éhínség és a kényszerű egyiptomi utazás kellemetlen fejleményét?
Ez az a kérdés, amire a fentebb idézet mondat és Rási magyarázata választ ad. Ábrahám képes volt arra, hogy még ebben a helyzetben is meglássa a jót.
Amikor a Tóra arról ír, hogy Ábrahám már az Egyiptomba való leutazás előtt a vagyonra gondolt, akkor az egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez volt útjának motivációja. Világos, hogy a kényszer, az éhínség tette szükségszerűvé ezt a lépést.
Az Örökkévaló azonban azt ígérte, hogy meg fogja áldani, gazdaggá tenni őt. Bárki más Ábrahám helyzetében megdöbbent vagy kétségbeesett volna. Aki ennél magasabb szinten van, az kontrollálta volna érzelmeit, és hallgat.
Nem így tett Ábrahám. Ő ebben a szituációban is képes volt meglátni az Örökkévaló áldását: minden bizonnyal ezen a helyzeten keresztül kívánja megáldani őt. Amint a Tóra tanúsítja, végül pontosan ez is történt!
