A Talmud egy egészen szokatlan történetet mesél a Jom Kipur előtti ünnepi étkezés és a hetiszakasz olvasásának kötelezettsége kapcsán:
„Ráv Bivi bár Ábájé azt gondolta, hogy a hetiszakasz lemaradásait a Jom Kipurt megelőző napon [Tisri 9-én] teljesíti. Tanította neki Chijá bár Ráv Diftiből: […] mindenki, aki eszik és iszik 9-én, az úgy számít, mintha 9-én és 10-én is böjtölt volna.” (Beráchot 8b)
Lényegében a rabbi azt mondta a kollégájának, hogy ezen a napon ne tanuljon annyi Tórát, mert ezáltal kevesebb lehetősége jut az evés-ivásra!
Gondoljunk csak bele: akár azt is mondhatta volna neki, hogy a Tóratanulásnál nincsen nagyobb érdem, és a bepecsételés előtt mi sem fontosabb annál, hogy érdemeket szerezzünk.
Jom Kipur szellemi nap, amikor nincsen evés-ivás. A fizikalitástól eltávolodunk, hogy minden szempontból szellemivé váljunk.
(Azt szokták mondani, hogy Jom Kipurkor az angyalokhoz hasonlítunk. Erre több minden is emlékeztet: az angyalok sem esznek-isznak, az angyalok is az Örökkévalót dicsérik, ahogyan mi is ilyenkor egész nap imádkozunk.
Forrása talán az a talmudi tanítás lehet, mely szerint a Smá Jiszráél után következő mondatot csak halkan mondhatjuk ki (Peszáchim 56a). A Maharal magyarázata szerint azért, mert ez a mondat annyira szent, hogy csak az angyalok mondhatják hangosan – ugyanemiatt Jom Kipurkor mi is kimondhatjuk, hiszen ilyenkor hasonlítunk hozzájuk.)
A Jom Kipur előtti napon azonban kifejezetten micve minél jelentősebb lakomát tartani (ld. Sulchán Áruch OC 604:1). Vajon miért?
Rábénu Joná (egyik) magyarázata szerint azért, mert minden ünnephez szükséges micvalakomát tartanunk. Jom Kipur ünnepe a megbocsátás miatt pedig igen örömteli, a lakomát – a böjt miatt – mégsem tarthatjuk meg aznap. Ezért előtte tartjuk meg (ld. Sááré Tesuvá 4:9).
További, különleges magyarázatra bukkanhatunk a Talmud egy másik elgondolkodtató tanításában:
„Rami bár Ábá mondta: A Sátán [hászátán] betűi számértékének összege 364.” (Nedárim 32b)
Ugyan Rami bár Ábá nem fogalmazza meg, de gyakorlatilag minden gyakorlott olvasó megérti az utalást: ez a szám éppen az év napjainak a száma, egyetlen napot leszámítva. Ez pedig nem lehet más, mint Jom Kipur, hiszen ez az a nap, ami kiemelkedik az összes többi nap sorából a Tóra szemlélete szerint.
És mivel azt is tudjuk, hogy a Sátán, azaz a vádló nem más, mint a rossz ösztön [jécer hárá], ami az embert a vétkekre rávenni hivatott (ld. Bává Bátrá 16a), ebből az derül ki, hogy Jom Kipur napján hiányzik a kísértés.
De vajon működhetünk kísértés nélkül? A Talmud híres története szerint aligha: amikor a Bölcsek imádkoztak, hogy a Teremtő vegye vissza a bálványimádásra vonatkozó jécer hárát, ez nagy sikerrel járt.
Ezen fellelkesülve ismét imádkoztak, hogy a tiltott szexuális kapcsolatokra [giluj árájot] vonatkozó jécer hárát is szüntesse meg. Akkor azonban egy tyúk sem tojt egy tojást sem – így ezt a kérést kénytelenek voltak visszavonni (ld. Jomá 69b).
A világ tökéletes egyensúlyának tehát a kísértés, a Sátán is szerves része. Ha teljesen kivennénk, azzal bajba kerülhetnénk. Hogy ezt a veszélyt ellensúlyozzuk, különleges fontosságot adunk a Jom Kipurt megelőző lakomának.
De ez persze még nem tökéletesen kielégítő magyarázat arra, hogy hogyan írja felül ez a lakoma a Tóratanulás micváját. Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy a Jom Kipurra való felkészülés jóval több mint egy „pontgyűjtő akció”.
Nem pusztán arról van szó, hogy minél több érdemet kell szerezzünk ahhoz, hogy a vétkeink és micváink mérlegjét a megfelelő irányba átbillentsük.
Jom Kipur egy élmény, melyen át kell haladnunk, meg kell éljük, annak teljességében, minden egyes részletével. Amikor éppen Jom Kipur van a „terítéken”, akkor nem tölthetjük ezt az időt azzal, hogy egyéb – akár tórai – elmaradásainkat pótoljuk. Még akkor sem, ha ez önmagában is igen fontos micva.
